- - - monteverde

Volt olyan időszak, mikor nem csak kihúztalak a bajból, de el is kisértelek, persze kimondottan azzal a szándékakkal, hogy biztos legyek benne, hogy nem esett bajod, vagy amikor minden csütörtökön a megtartottuk a saját kis ülésünket a nappaliba hogy kiönthesd nekem a lelked az összes "csajos" bajodról. Olyan mozdulatokat is megtanítottam neked a démonöléssel kapcsolatban, amit még az én anyám tanított nekem. Ez így volt jó, hiszen úgyis úgy volt, hogy egy család leszünk.
Ő itt John, az egykori vőlegényem húga. Egykor ritkán közel álltunk egymáshoz. Bár nekem is van egy saját húgom, köztünk mindig is nagy volt a korkülönbség, vagy csak túlságosan is különbözőek vagyunk, hogy kijöjjünk - talán ezért éreztem mindig úgy mintha megtaláltam volna benned azt a húgot, akire mindig is vágytam. Már az első pár randink után, mikor még próbáltuk titokban tartani Johnnal a kapcsolatunkat nagyon jóba lettünk így nem telt bele sok időben míg magad is kitaláltam mi folyik köztünk a bátyáddal. Bevallom arra számítottam, hogy betolakodóként tekintesz majd rám, valakire aki el akartad tőled lopni szeretett testvéred de nem. Onnantól kezdve szinte nővéredként kezeltél, egészen addig míg el nem árultalak.
Rióból visszatérve kellett volna megünnepelnünk a születésnapodat, csak mi hárman, tortát enni a kandalló előtt... Ehelyett egyedül tértem haza. És még a szemedbe se tudtam nézni.
Azóta persze találkoztunk. A temetésen, vagy mikor muszáj volt erőt vennem magamon, hogy átmenjek és összeszedjem a cuccaimat a házatokból. De minden alkalommal, mikor beszélgetésre került volna sor gyáván, árnyvadászhoz nem méltóan eliszkoltam. Egyszerűen nem tudok a szemedbe nézni mindazok után amit tettem, hogy nem védtem meg azt akit mindketten a legjobban szerettünk. Az én hibám. Azt nem tudom, hogy te engem okolsz e, de én magamat biztos.
Az eset óta nem beszéltünk, én pedig megváltoztam, kiirtottam magamból minden gyengeséget és könnyedséget. Egy üzenetet kaptam, miszerint a szüleid aggódnak érted és örülnének ha újra szárnyaim alá vennélek egy kicsit. Mégis hogy mondanék erre nemet? De egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy fogsz reagálni arra, hogy újra el vagyok jegyezve.

// A hosszú szöveg ellenére próbáltam minél több szabadságot hagyni a kisasszony háttértörténetét illetően, azt se szeretném megszabni miért küldik utána New Yorkba pontosan, inkább a kapcsolatukat szerettem volna bemutatni. Nagyon szeretném ha a hölgyemény megérkezne és kicsit megkavarná Lydia életét jobban. A pb-hez nem ragaszkodom annyira, ha van más ötleted természetesen nyitott vagyok! Gyere, gyere kis rosszcsont, várlak!