Dr. Helen Quinzel

Krisztus halála utána jöttem először a földre. Az emberek nyomorultak voltak, életük semmit nem érő és szánalmas. Nem nyújtottak elegendő örömet ahhoz, hogy maradjak. Távolról néztem, ahogy küzdenek az elnyomás és a szegénység ellen, de minden hiába. Aztán az emberek fejlődni kezdtek, de mindig volt egy vagy több ember, akik diktátorként szórakozásom fő központját alkották. Az elborult elméjű Hitler? Imádtam nézni, ahogyan világuralomra törne, ahogyan az „orvosoknak” nevezett mészárosok az őrület határán hűségesküvel pecsételt őrült kísérleteket végeznek a föld csúszómászó emberein. Csodáltam őket, ott voltam minden egyes „csodatettüknél” magamba szívva a halál és fájdalom gyönyöreit. Ez éltetett engem annyi éven keresztül miképpen a jelenben is. Igazi nevem Lamia bár manapság már más néven szólítanak. Az akkor még rettegéssel körülölelt suttogások, amiket az éj sötétje alatt pletykáltak rólam, a halál és a szenvedés démonáról a 21 század elfelejtett. Nem félik tovább az ördögöt, hát hogyan is várhatnám el, hogy engem féljenek. Bár jobban tennék, hiszen minden elsuttogott történet igaz és lehet, épp a rémálmokban válik valóra. Minden esetre az olykor oly hírhedt mészárosok most már nem léteznek. Elemésztette őket a pokol tüze és egyedül maradtam. Mégis hogy szórakozhatnák, jól ha egyszeriben a legnagyobb dolog amivel „táplálkozhatok” egy puszta gyilkosság a város rosszabb részein. Régen lakmároztam a nagyobbnál nagyobb kegyetlenségekben mostanában pedig épp, hogy túlélem eme unalmas modern világot. Legalább is pontosan ezt gondoltam ameddig meg nem ismertem valakit. Így kezdődne egy lapos Hollywoodi szerelmi szál ám ez más. Láttam tekintetében min más ember szörnyülködne én viszont lelkesen néztem végig az árnyékból áldozatai becserkészését és végül az a rajongás és áhítat tükröződött vissza a szememben, mint az övében miközben vért ont. Ő érte és mélységes rajongásomért adtam fel hát becsületem és álltam be a szorgos hangyák világába olyan embert játszva pszichiáterként ki az elme betegségének gyógyítása helyett inkább noszogatná őket, hogy csinálják tovább, még-még. Mondének közé vegyülve egyre közelebb és közelebb férkőzve hozzád… igen igen... hozzád Jack vagy hívjalak inkább Ace-nek?