Re: Bevásárlóközpont ↠ Vas. Május 07, 2017 8:54 am
Lezárt játék
Vendég
Vendég
Re: Bevásárlóközpont ↠ Vas. Dec. 11, 2016 6:15 pm
from Aaron Reeves
A tescos zsemle halálos
Elsőre nem igazán fogom fel, hogy mi történik körülöttem, vagy hogy mit válaszol az ismeretlen, csak két dolgon kattogok, az egyik érthető okokból az, hogy miért kell nekem bevásárolnom? Miért pont nekem, miért nem jön ki Nate? Aki jobban ért az emberekhez és nem pöccen be minden kis dologra.. A másik pedig Tati, már egy hónapja csak rajta jár az eszem, eleinte azon, hogy hogyan tovább miután megharaptam, vagy hogy látom-e még valaha. Aztán később mikor átesett az első átváltozásán már csak arra tudtam gondolni, hogy hányadán áll a kapcsolatunk. Tudtam, hogy haragudott rám, de mégis szerette volna ha vele maradok, amiért nem is hibáztatom, senki nem szeretne egyedül lenni az első Teliholdjakor. De az nem fér a fejemben, hogy utána lefeküdtünk és nem tudom most hányadán állunk. Hiszen se a barátok se a testvérek nem bújnak egymással ágyba de azon még nem is mertem gondolkozni, miszerint kölcsönösek az érzéseim iránta. Nehezen ugyan, de eljutnak az agyamig is az ismeretlen szavai, mind a halk suttogása, mind a kisebb „szónoklata”. Ennyit még én is ritkán beszélek egyszerre, kiszárítja a torkomat a sok beszéd és ezért ha tehetem inkább hallgatok. De most még sem hallgathatok, mint egy tahó, aki arra vár, hogy a csillagok is lehulljanak az ölébe. Mondjuk annyi gondolat cikázik a fejemben, hogy nem igen vagyok benne biztos, mit is kéne mondanom, vagy hogy mit volna helyes mondanom. Megbántani nem szeretném az idős hölgyeket, hiszen vannak akik nem azért totyognak, mert annyira „sietnek”, hanem mondjuk, mert térd vagy gerincproblémájuk van. Nem mindenki egy lusta anyám asszony katonája mint amilyen öreg belőlem is lesz ha egyszer megőszülök és ráncos leszek. Brrr ki is rázott a hideg ennek gondolatán, hogy én ősz hajjal és ráncokkal? Soha, inkább a halál..hamarabb találjon meg valaki aki nem szereti a fajtámat, vagy támadjon rám egy ismeretlen farkas és öljön meg, mintsem mikor belenézek a tükörbe egy vény trotty vigyorog vissza azon keresztül. Nem is agyalok ezen tovább, még rosszul leszek ahogy elképzelem. - Való igaz, vannak idősek akik nincsenek tisztelettel a mai rohanó világunkra. - Nem tudom ez hogy sikerült, de csak kinyögtem valahogy, nehezen, de nem sértettem meg egy egész célközönséget, mégis rátapintottam a lényegre és felmutattam a tárgyat és annak a célközönség „részletét”, ugyebár a lusta tatákat -amilyen én is leszek-. - Örülök egyébként a találkozásnak - Udvariasan nyújtom a kezemet, mert az, hogy valakinek neki megyek talán a sors és talán üzenni próbálnak nekem, hogy most talán találhatok barátot, persze ott van Nate, de könyörgöm, ő egyben az is aki tönkre vágta az életemet. Nem mintha eddig olyan tökéletes lett volna az életem, de szerettem ember lenni, olyan, aki mit sem tud az árnyvilágról, nem tud a vérfarkasok és a vámpírok létezéséről, a démonokéról, az angyalokéról és az árnyvadászokéról pedig pláne nem. Most mégis tudok minderről és már sikerült ennek „áldozatot” is kerítenem Tati személyében, mert persze én vagyok ekkora béna. - Aaron Reeves vagyok - Folytatom egy rövid időre be is fejezve a beszédet, mert már ki is szárad mindjárt a torkom, persze ez csak vicc, de tény és való, hogy nem szeretek beszélni, sokkal jobb vagyok a hallgatásban és a tettekben.
A pszichiáterem legelső kikötése az volt a "feltételes szabadlábra engedésemnél": legyél emberek között. Bár a boltba járás nem igen számít igazi szociális tevékenységnek, de legalább próbálkozom. Az ilyen üzletekben úgyis a kelleténél több ember van, ami növeli annak az esélyét, hogy valahogyan sikerül majd találkoznom egy régi baráttal vagy ismerőssel. A barát szó megtévesztő, hiszen nekem sohasem voltak igazi barátaim. Ez a szó inkább azokat a személyeket fedi, akik a családommal jöttek ki nagyon jól. Igaz ami igaz az a veszély azonban nem fenyeget, hogy szóba kéne állnom az ilyen ismerősökkel. Hiszen ha jó viszonyban vannak a családommal, akkor tudják, hogy én vagyok a fekete bárány közülük. Ki akarna beszélni egy bolondnak nyilvánított gyilkossal? Főként azután, hogy a saját családom is biztosan kibeszélt a hátam mögött. Nem panaszkodom, nem is hiányoznak az emberek. Még mielőtt tudták volna azt, hogy nincs minden rendben a koponyámban, már akkor is kibeszéltek a hátam mögött. A vén házaspár a szomszédban, az iskolai tanárok, még az eladók is a kisboltban. Kinek kellenek olyan ismerősök akik ha hátat fordítasz nekik rögtön rajtad kezdenek el csámcsogni, mint a kiéhezett keselyűk egy friss hullán. - Micsoda sötét gondolatok, kölyök. -szólal meg Nick, aki boldogan sétál mellettem. Gyűlölöm amikor hallja a gondolataimat. A gyógyszerek általában megakadályozzák benne, majd ha haza értem be is veszek belőle. Nem érdekel, hogy mennyi adagot írt elő az orvos, de nincs kedvem ahhoz, hogy a férfi minden egyes gondolatomról tudjon. Ahogyan ezt kimondom magamban elkuncogja magát mellettem. Szórakozzon csak ameddig tud, egyszer csak megszabadulok tőle valahogy. Talán akkor majd véglegesen. A számat elhúzva nem tetszésemet kimutatva tolom be a kosaramat a boltba. Emlékszem még arra, amikor a szüleimmel is ide jöttünk. Mindig rám szóltak, amiért a bevásárlókocsival versenyeztem a bolton belül. A cseppnyi móka is el volt tiltva tőlem gyerekkoromban. Már akkoriban is "furának" tituláltak, pedig akkor még meg sem volt nekem Nick, a "képzeletbeli barátom". - Tudod te kit nevezzél képzeletbelinek! -vágta hozzám sértődve az egyik állványról a kukoricapelyhet. Amennyire csak tudom próbálom kizárni és nem válaszolni neki semmire. Nem kell nekem az, hogy a boltban lévő többi ember azt gondolja, hogy nincs ki mind a négy kerekem. Bár igaz ami igaz, tényleg nem vagyok normális. Ebbe már jó pár éve beletörődtem. Az állványok mellett sétálva lassan tolom magam előtt a bevásárlókocsit, fekete kapucnis pulcsimat a fejembe húzva. Amerikában ez nem szokatlan látvány a korombeli srácoknál, így nem tűnök felkeltést az öltözékemmel. Bár régebben egyszer már összetűzésbe keveredtem egy biztonsági őrrel, mert azt hitte, hogy biztos valamit el akarok lopni, azért van csuklya a fejemen. A bolti zene általában megőrjít, de most nem szánok neki túl sok figyelmet. Éppen elég azt hallgatnom, hogy Nick hogyan kezd el dúdolni valami nyolcvanas évekbeli dallamot. Azon kezdek el gondolkodni vajon melyik dal is lehet ez, amikor hirtelen belém jön valaki. Nick rögtön csöndbe marad és érdeklődve pillant felém az éppen kezében tartott uborkás üvegről. Tekintetét én is követem, hogy aztán szembe nézzek egy körülbelül korombeli sráccal. Látom, hogy valami sajnálom félét mondd, bár a szavak nem jutnak el a fülemig. Egy kis idő, mire az agyam el kezd működni, hogy valamit lereagáljak a történtekre: - Semmi gond, én sem figyeltem oda.-mondom udvariasan, bár halkan beszélek, mintha csak valami titkot súgtam volna neki. Elszoktam már a társalgástól és így gyakran kiszárad a torkom. Megköszörülöm, majd egy pillanatra elgondolkozom. Vajon el kezdhetnék vele társalogni? Az orvos biztosan örülne neki és akkor talán előbb el is engedne véglegesen az intézetből. Bár már szinte alig emlékszem, hogyan is kell lefolytatni egy normális emberi kommunikációt. A köszönés természetesen most kimarad, hiszen az felesleges. Vagy netalántán mégis? Egy pillanat erejéig segítségkérően fordulok Nick felé. Rögtön meg is bánom, mert ő csak vigyorogva nekidől az állványnak, karba tett kézzel. Látszólag jót mulat rajtam. Akkor már csak az ösztöneimre tudok hallgatni. - Öregemberek, mi? Folyamatosan útban vannak és ráérősen totyognak az ember előtt, amikor a másik mondjuk menne el mellettük.-villantok egy félmosolyt, ahogyan az idős nénire pillantok, akit nemrég a srác próbált kikerülni. Hallom, ahogyan Nick elkezd tapsolni mellettem és elismerően bólogat: - Hűha, kölyök! Szerintem ennyit az elmúlt egy hónapban meg sem szólaltál. A férfire még csak rá sem hederítve várom, hogy valami reakciót kapjak a velem szemben álló fiatal férfitól. Most két lehetőségem van. Egy: leáll velem beszélgetni, aztán mindketten megyünk a magunk dolgára; és kettő: figyelmen kívül hagy és inkább megy, hogy ne kelljen szóba állnia egy holdkórossal.
Az emberi szükségetekkel foglalkozni mindig is nehezemre esett, még akkor is, mikor még teljes mértékben ember voltam. Mikor pediglen Nate megharapott, utána már szinte kényszeríteni kellett, hogy egyek. Hogy bevásároljak és dolgozni menjek. Egyszerűen utálom ezt, egy véget nem érő körforgás. Ezt csinálják az emberek x évekig, majd egyszer csak mindennek vége, minden elsötétül és nem vagyunk többé. Mégis minek ez a sok szarság? Eszünk, iszunk, mert ha nem, meghalunk. A mai is egy olyan nap, mikor is be kell vásárolnom. Utálok emberek közelébe menni, főleg ennyire közel az elmúló félben lévő telihold idején. Stresszes vagyok és fusztrált, arról nem is beszélve, hogy nem régiben Tati-val is találkoztam. Jut is eszembe, Nate nem is tud róla, hogy megharaptam egy lányt. De ez nem jelenti azt, hogy nem zavar, ahogyan viselkedik, az én régi önmagamra emlékeztet abból az időből, mikor Nate megharapott. Ahogy ő elcseszte az életemet, úgy én is elcsesztem Tatia életét. De nem tudom visszacsinálni és míg ő nem törődik bele, addig én sem fogok tudni. Én is máshogy terveztem, például úgy, hogy összejövünk, randira járunk, én viszek neki rózsát, ő pedig csókkal fogadja azt. Telik múlik az idő, majd eljegyezzük egymást és összeházasodunk. Lesznek gyerekeink és... De mindebből nem lesz semmi, mert képtelen vagyok kontrollálni a dühömet és elcsesztem mindent. Semmi kedvem most ismét emberek közelébe menni és kockáztatni, hogy még valaki a fogsorom áldozatává válik ismételten. De végül mégis csak egy mély levegő keretében kilépek a bejárati ajtón és becsukom magam mögött azt. Az időjárást elnézve elég lett volna a termo pulóverem, de én mégis kabátban vágtam neki utamnak. Szerencsére nincs messze a bolt, így hát nem kell félnem, hogy kimelegszem, majd jól megfázok. Ettől még azon is elgondolkozom milyen lehet egy vérfarkas orrfolyás közepette, taknyosan. Biztos mókás látvány lehet, de magamon tapasztalni, nos nem kívánom. Közben oda is érek hát a bolthoz és mivel kocsipénzt luxus lett volna hoznom magammal, ezért a puszta erőmből rántom ki az egyik bevásárlókocsit a másik fogságából és elindulok vele befele. Már jócskán van vagy tíz dolog a kocsiban, mikor beáll elém egy idős hölgy és nem férek el mellette, nos akkor tolassunk. Igen ám, de teljes erőmből indulok meg és ugyan azzal az erővel érkezek egy ismeretlennek telibe neki. Hátrakapok a fejemet és egyből elnézést kérek. - Ne haragudjon - Majd modoromhoz illően azért is odabiggyesztek egy sóhajt is.
Kezdőlap
Re: Bevásárlóközpont ↠ Vas. Május 07, 2017 8:54 am
|| play hard || 519
•• 
