Mia Gilbert

Az élet néha kegyetlen, néha kiszámíthatatlan, olyan, mint a póker, sosem tudhatjuk, hogy mit tartogat számunkra, hogy milyen lap fog számunkra jutni.
Az egyik pillanatban még a kocsiban ülök, aztán a következő pillanatban minden elsötétül, minden elcsendesedik, a telefonomból már nem szól a zene, nem érzem a kocsi fűtésének a melegét, nem hallom a mellettem ülő öcsém mocorgását, ahogyan rázza a a fejét a rock zenére amit fülhallgatón keresztül hallgat.
- Mi a... - mondom halkan, mikor felülök. Körülöttem minden hófehér, nem érzem a hideget, viszont amikor kifújom a levegőt, a lehellet látszik a levegőben. Felállok és körbe nézek. Mindenhol mentők és tűzoltó autók vannak. Oda megyek az egyik mentőshöz, de nem válaszol a kérdéseimre, átlát rajtam, mintha itt sem lennék.
Tekintetemmel a családomat keresem, de sehol nem látom őket.
- Anya! Apa! - kiáltom, de nem kapok választ. Elkezdek sétálni az egyik mentős felé, hogy ismét feltegyem neki a kérdéseimet, de ő sem reagál rám.
Mikor meglátom a testemet egy hordágyon amit éppen az egyik mentőautóba tesznek be, gyorsan oda futok az autóhoz és beülök az ülésre az egyik orvos mellé, majdan az immáron csukott ajtón keresztül nézek kifelé. Fogalmam sincs, hogy mi történik velem, de azt látom, hogy nagyon komoly balesetet szenvedtünk a családommal.


- Hol van Mia? Látnom kell őt!! - mikor meghallom Adam hangját egyből a hang forrása felé kezdek el rohanni, és mikor meglátom őt... Minden vele átélt emlékem felidéződik a fejemben és mindent látok a lelki szemeim előtt.
- Sajnálom, de csak családtagok látogathatják. - még hallom halkan az egyik nővér hangját aki Adammel beszél, mikor az ágyam melletti falnak dőlve lecsúszok a földre, magam elé nézek és látom Őt.
||Látom az első találkozásunkat, ami még a suliban volt, a folyosón futottunk egymásba. Randira hívott én pedig nem tudtam neki mit mondani, jóval idősebb nálam, végzős, van egy saját zenekara amiben a gitáros és az énekes szerepét tölti be, a suliban a legnépszerűbb fiúk közé tartozott, nem csoda, hiszen ki ne akarna ilyen sráccal randizni? Nem értettem, hogy miért pont hozzám jött oda, miért pont én kellek neki, de végül igent mondtam neki.
Adammel egy koncertre mentünk el, utána pedig vettünk fánkot és kávét, jól esett a téli hidegben egy kis meleg folyadék. Aztán megálltunk. - Miért érzem úgy, hogy felfogod forgatni az egész életemet? - teszem fel neki halkan a kérdésemet, miközben fel nézek rá, azokba a gyönyörű kék, barna és szürkében játszó íriszeibe. Néhány pillanatra a szájára tekintettem aztán újra vissza a szemeibe. Tudtam, hogy ő is ugyan arra gondol, mert a következő pillanatban gyengéden magához húzott, fülem mögé tűrte a hajamat és lágyan megcsókolt. Akkor éreztem igazi melegséget, a testemet átjárta, azok a bizonyos pillangók a gyomromban felébredtek, miközben gyengéden vissza csókoltam Adamet.||
Ezek után biztosan mindenki azt hihetné, hogy Adam és én köztem minden rendben volt, de nem, nagyon sokszor veszekedtünk. A bandájával egyre híresebbek lettek, egyre többször utaztak el én pedig ezt nem tudtam sokáig elviselni, hogy bizonytalan időre elmegy és soha nem tudom igazán, hogy mikor fog vissza térni, nem tudtam elnézni ahogy a lányok körbe rajongják, az egyik koncerten nagyon össze vesztünk, de mikor végül kibékültünk úgy tűnt, hogy minden oké, aztán Szilveszterkor végleg szakítottunk és most itt vagyunk. A nővér szerint rajtam áll az, hogy életben maradok-e avagy meghalok, minden küzdésemre szükségem van most, ha életben akarok maradni, de vajon helyes döntést hozok meg? Fogalmam sincs...
||- Lassan haladjunk... - mondom az egyik csónaknak dőlve, mikor az egyik koncertjük után eljöttünk a csónakházba.
- Az a kedvenc tempóm.- oh, az a gyönyörű szép mosoly, mindig megdobogtatja a szívemet, ha rossz kedvem van akkor ő fel tud vidítani. Szeretem őt, sikeresen bele szerettem Adambe.
Akkor este megtörtént; megtörtént az első együtt létünk ami felejthetetlen élmény volt számomra.||
Hallgatom ahogy Adam gitározik az ágyam mellett és halványan elmosolyodok gyönyörű hangja hallatán. Igaz, sokszor vesztünk össze, sokszor bántottuk meg egymást, de úgy érzem, hogy egymáshoz tartozunk...

- Mia... - hallom meg Adam simogató hangját, mikor végül kinyitom a szememet. Gépekre vagyok kötve, energiám még mozdulni sincs, beszélni sincs energiám, de Ő az akit először megpillantottam.