Próbáltam nem hallattatni a korgó pocimat, míg Jenni ki nem hozta a burgereinket. Szerencsére nem kellett sokat várnunk rá, elég hamar elkészült velük, aminek örültem is. S a pocim még inkább. Pedig nem is olyan régen ettem meg a tízóraimat.. ah, fene érti ezeket a dolgokat. Nem baj, majd egyszer megértem.. talán ha felnövök. A felnőttek úgyis mindent állítólag jobban tudnak nálunk gyerekeknél. Vagyis azt állítják magukról, hogy ők olyan okosak. Közben meg, nem is igaz. Mondjuk apu kivételt képes ez alól, ő nem állított soha semmi valótlant.. vagy ha mégis, azonnal meg tudtam állapitani, ha valamit épp szépíteni próbált. Ismerem őt, s pont ezért is szeretem annyira. Aztán, amint megérkezett a burgerünk, én nem sokkal az asztalra kerülése után már rá is vetettem magamat. Viszont látva apu "harapásnyomát" akaratlanul is nevethetnékem támadt. Szegény burger mintha valami nagy oroszlán harapásának esett volna áldozatául. Egész vicces volt. Mondjuk apu étvágya jócskán túl is mutat ennek a burgernek a méretén, az is egyszer tény. Az ő pocijának több kell ennél, egy egész óriáspizzát meg tudna enni egyes egyedül, szerintem, ami nem is csoda.. ekkora harapással. - Neked is jó étvágyat, Apu! - Felelem kicsivel később, miután viszonlag összeszedtem magam és már nem kuncogtam az előbbin.
words: sok | music: big big world | note: pont olyan kicsike lett, mint amekkora én vagyok
Fárasztóbbnál fárasztóbb meló. A mai egy szörnyű nap. Csak azon járt az agyam, hogy Kim rendben van-e. Örülnék ha nem császkálna egyedül. Nagy lánynak éri magát, de ez nem változtat a tényen, hogy még csak 9 éves. Szerettem volna mindig magam mellett tudni, de ez nem megoldható.
Elmosolyodok mikor említi a rendelést, már meg sem lepődök. Bár az is igaz, rég ettem sajtburgert, ami azt illeti nem eszek itt sűrűn. Általában csak nézem ahogy Kim tömi a hasát én pedig elmélkedek mit kéne holnap ennem. Nem.. véletlen sem az aznapiról. Az túl unalmas is lenne. De úgy látszik ezúttal én is itt eszek. Nincs semmi bajom a sajtburgerekkel, itt pedig valahogy még finomabb is mint más mekikben. Lehet csak én látom vagy inkább érzem így, de így érzem az a lényeg, nem? Mikor a kolléganőm kiadja a rendelést először Kimre pillantok. Végig nézem hogyan kezd hozzá, majd szép nyugodtan kezdem kicsomagolni a sajtburgeremet. Nem sietem el a dolgokat, minek siessek. Mikor végre kicsomagolom -pontosan úgy mint egy vénember- neki látok. Akkorát harapok bele amekkorát csak tudok, aminek következtében úgy néz ki a megmaradt burger mintha egy mini T-rex támadta volna be. Na nem a mérete miatt, sokkal inkább a harapásnyom miatt. Fogorvosok.. egek, megint eszembe jutott. Egy hónappal ezelőtt mentem fogorvoshoz, azt mondta semmi baja a fogaimnak. Én azt értem, de akkor miért olyan élesek, hogy a T-rexhez hasonlítsam a harapás nyomomat? Ez minden csak nem normális. Nem vagyok vámpír, se nem vérfarkas. De a fogaim mégis élesek mint egy gyengébb penge. A bőrt talán nem lennék képes átharapni, de a nyelvemet mindig sikerül elharapnom. - Jó étvágyat, hercegnőm! - Bököm ki végre kedvesen. Hangom szinte simogatja az arcát olyan kedvesen cseng. Na erről is elmondhatom, hogy nem sűrű. Pontosabban a társaság válogatja meg. Kimhez mindig is ilyen gyengéd voltam, de másoknak elégge erősen kell akarniuk, hogy ilyen hangnemmel szóljak hozzájuk.
words: 264 | music: Something Big | note: Rövidke/ köszöntem a türelmedet :3
Miután Jenni hátrament szólni apunak, a pocim is kordult egyet, ezzel tudatva velem, hogy ideje lenne enni valamit. Aztán éppen a pult feletti kínálatra emeltem a pillantásomat, mikor apu kiszólt a konyhából és mintha meghallotta volna a pocim panaszát, mondta is, hogy rendeljek valamit. -Okéé.- Bólogatok, miután vidáman intettem neki, majd gondolatban, ezek után már vettem is végig a kínálatot, közben azon agyalva, hogy mit is választhatnék mára. Sajtburgert például már egy ideje nem ettem.. öö vagyis nagyjából egy hete.. hm, akkor az lesz. Kisvártatva, amint Jenni is visszaért a pult mögé, már kértem is tőle két sajtburgert és sültkrumplit - apunak is rendelve -, és egy epres shake-et csakis nekem. Itókát nem választottam helyette, inkább ráhagytam, hogy ő döntse el, milyet szeretne. S alig hogy ezt kimondtam, pár röpke percen belül már apu is visszaért. - Szia! - Jelenik meg egy széles mosoly az arcomon abban a pillanatban, amint közeledni kezdett felém, aztán helyet is foglalt mellettem. A homlok puszijára, én is adok egy cuppanóst az arcára, amolyan viszonzásképpen, de a buksi simizésére csak durcásan kezdem méregetni. Azt nem szeretem.. az olyan kislányos, én pedig már nem vagyok az, tudja jól. - Igeen, rendeltem. Helyetted is. Sajtburger jó lesz? - kérdezem tőle kíváncsian.
words: sok | music: big big world | note: pont olyan kicsike lett, mint amekkora én vagyok
Fárasztóbbnál fárasztóbb meló. A mai egy szörnyű nap. Csak azon járt az agyam, hogy Kim rendben van-e. Örülnék ha nem császkálna egyedül. Nagy lánynak éri magát, de ez nem változtat a tényen, hogy még csak 9 éves. Szerettem volna mindig magam mellett tudni, de ez nem megoldható.
Iskolába kell járnia nekem pedig dolgoznom. Az a tudat viszont nyugtat, hogy könnyen kijön az emberekkel. A kolleginámmal is jókat tudnak beszélgetni ha jó kedvük van. Jót is tesz Kimmy-nek. Ami pedig engem illet, nos örülök, hogy mindig előbb idejön. Így legalább nem hazáig van egyedül az utcán. Viszont a sok mekis kaja neki sem jó. Megfogom szabni neki mit ehet és mit nem. Pontosabban a mennyiségeket, hogy ne legyen baja. Így is sokat betegeskedett már mikor kisebb volt, nem kéne ezt még koleszterin bajokkal sújtani. Felegyenesedek a sütők pucolásától mikor megpillantom a pultos hölgyet. Azért jött, hogy szóljon, Kim megérkezett. Még gyorsan letakarítom a sütőt, közben intek felé, hogy mindjárt megyek. Elpakolok és kilépek a pulthoz. - Nem sokára megyünk hercegnőm, addig rendelj valamit. - Mondom mosolyogva, majd mielőtt válaszolhatna sietek hátra. Elteszem a raktárba még amit kell és átöltözök. Végül a kezemet megmosva és leöblítve az arcomat a mosdóba, megyek a pulthoz ismét és leülök Kim mellé. Egy nagy puszit nyomok a homlokára. - Szia kicsim. - Simizem meg a buksiját majd felnézek. - Rendeltél valamit? - Teszem fel kérdő teintettel kérdésemet.
words: 231 | music: Something Big | note: Remélem nem lett rémesen rövid :3
Mindig is imádtam a McDonald's-ba járni. Azóta meg végképp, hogy apu is itt kezdett el dolgozni. Szinte minden nap megfordulok ezen a helyen suli után. Nincs is olyan menü szerintem, amit ne próbáltam volna ki eddig.. bár, ha ki kellene választanom egyet, nem biztos, hogy sikerülne egyetlen egy mellett megmaradnom. Bármennyire is szidják a szülők az idejáró gyerekeiket, s mondják, hogy milyen egészségtelen az itteni kaja.. de akkor is finom. Igen, néha elkapok egy-egy ehhez hasonló eszmecserét.. Szeretek hallgatózni és kíváncsi is vagyok, így az információkat általában el is raktározom a buksimban. Hisz sosem tudhatom, mikor fogom még felhasználni, nem? Szerencsére a sulim és a meki között a távolság nem túl nagy, így egyedül is lazán megtehetem az utat, aztán apuval együtt szoktunk innen tovább, azaz haza menni. Persze, azért nem szoktam egyedül lófrálni, mert azt sem akarom, hogy apu fölöslegesen aggódjon miattam.. holott jól tudja, hogy nincs mitől tartania, nagy lány vagyok már, tudok ám vigyázni magamra. A mekihez érve elköszöntem Ash-től és a nővérétől, akik idáig kísértek, majd belépve az ismerős épületbe, a pincérnő már mosolyogva üdvölt is engem. - Sziaaa! - köszöntem vissza neki, és már akartam volna újból megszólalni, feltéve a következő kérdésem, mikor a lány beelőzött, mondván, hogy mindjárt szól is apunak, hogy megjöttem. Hát, oké, gondoltam és addig is felhuppantam a pulttól nem messze a fal melletti asztal egyik székére.
words: sok | music: big big world | note: remélem jó lesz
Kezdőlap
Re: Pult ↠ Pént. Dec. 16, 2016 9:36 pm
