Szellem, Boszorkánymester, Elhagyatott

3 és fél éve, hogy mellettem vagy és arról a híres jóslatodról beszélsz, ami rólam szól, ami a te kaptál és  az elveszett könyvedben volt leírva. Persze, ahogy a te értelmezésedben szörnyű kínok közt fogok meghalni és világ vége lesz.
Próbálod az életemet jobb irányba terelni, próbálsz azon ügyködni, hogy nehogy már árnyvadász legyek és ne történjenek meg a dolgok velem úgy ahogy a jóslatodat értelmezed.

Hiszem, hogy nem rólam szólnak a dolgok, hanem a dédanyámról, de te továbbra is kötöd az ebet a karóhoz, hogy én lennék az a vadász, akiről a jóslat beszél.
Egy zümmögő kis lény vagy mellettem, akit jobb lenne elcsitítanom végre, de még nem tudom, hogy tegyem, hamarosan úgyis rá jövök és megszabadulok tőled örökre.

Chris unokája lennél, a híres Le Fay boszorkánymesterek utolsó sarja. Ha tudnám, hogy létezel, rád sóznám nagyapádat, hogy tégy vele, amit csak akarsz , de hagyjon békén engem örökre.

Miért is kerülsz a képbe? Ja igen Valentine-t szívből gyűlölöd. Hisz sokakat lemészárolt, köztük a húgodat és drága feleségedet is. New Yorkban, pedig ott a Kehely és eszed ágadban sincs rá bízni az életedet egy fiatal árnyvadászra, ezért tenni akarsz.

Kapcsolatunk kezdete.
Összefutok veled egy alkalommal az utcán, és rád jön az öt perc, hogy álmaidból ismersz engem és Chicagoban találkoztál velem. Közben sosem jártam a városban. Nekünk ott a helyünk és ott fogjuk legyőzni a kör egyik veszélyes tagját.
Őrültnek nézlek hisz csak a bolondok mondhatnak ilyen badarságokat
Majd mikor bemutatkozol nekem, rá jövők. Egy újabb bolondos Le Fay-jal hozott össze a sors. Ennyi baj legyen.
Rá jössz, hogy nem akár milyen vadász vagyok a piromágiara való hajlam rejlik bennem és erre azt gondolod kihozod belőlem a legjobbat.
Csak, hogy egy férfiben sem bízok meg, főleg nem egy boszorkánymesterben, és ahogy közeledsz felém másra is ad okot, hogy távol tartsam magam tőled.
Imádott városod Valeria miatt nem tudod megközelíteni, hisz kitiltott téged, ahogy sok más boszorkánymestert, akik nem fogadtak hűséget neki.

(avit ér változtatni)

Egykor volt családod, híres szakács lehettél volna. Most csak a köteléked van, ami hozzám köt.
Látó voltál, aki betekintést nyert az árnyvilágba. Makacs voltál kíváncsi és követtél engem mindenhova. Oda is ahova nem kellett volna. 4 éve már hogy elhagyatott vagy.
Megmentettelek rossz szó rá, mert mégsem mentettelek meggyógyítottalak egy rúnával, de nem bírtad ki és lassan hozzám kötődtél.
Egy éve láttalak utoljára, akkor parancsba adtam neked. Menj New Yorkba keress munkát és lakást és élj. Majd hívlak, ha kellesz. Eddig nem kellettél.

Egy este beléd botlok és te rájössz, hogy itt vagyok. Nyakamba ugrasz, amivel nem tudok mit kezdeni, hisz hirtelen egy tömegben találkozunk össze. Élted életed nélkülem és én nem szóltam neked arról semmit, hogy itt vagyok. Amennyire csak tudsz kérdőre vonsz, de kikerülöm a válaszokat, és a további parancsomat követed, tovább éled felépített életed.
Mit alkottál egy év alatt azt magam sem tudom? De kíváncsi vagyok rá, hisz egykor jó barátom voltál és szeretném, ha újból lenne valami normális életed annak ellenére, hogy azt mondják az elhagyottak már nem emberek.
Számomra az vagy még, akkor is ha eddig életem legnagyobb hibáját, akkor követtem el, hogy egyetlen emberi barátomat elhagyatottá tettem.

(avit ér változtatni)