Mielőtt még követném a srácot a kocsijához, afelé az irány felé nézek, amerre a többi srác elment még nem is olyan régen. Vajon hányszor fogok még szégyenkezni amiatt ami történt? Mert igen, szégyenkezem, hiszen nem tudom örömként megélni azt ami történt. Rickel még szakítottunk is. Oké, én szakítottam vele, de akkor is, sehogy sem jövök ki jól a történetből. Van még félévem az egyetemen és meg kell majd szülnöm egy gyereket. Nem tudom melyik lesz nehezebb feladat, lediplomázni vagy gyereket szülni... Igaz, nem gondolkodok már azon, hogy elvetessem a gyereket, - az megint más tészta, hogy már eltelt annyi idő a teherbeesés óta, hogy elvetélésre lehetőségem már nem is volna - de ettől még nem tudok teljes mértékben örülni és várni boldogan azt és izgatottan, hogy megszülessen. Az életemben eddig is voltak gondok, de egy gyerek... Még én sem nőttem fel teljes mértékben, akkor még is hogyan tudnék felnevelni egy gyereket? Mert szerintem sehogy... Nem fog menni, elfogom szúrni és szörnyű anya leszek. Veszek egy mély levegőt, majd alig láthatóan megrázom a fejemet, hogy minden ilyesfajta mérgező gondolatot sikerüljön elűznöm, majd követem a férfit, akiről nemrégiben kiderült, hogy neve is van, mégpedig Roland. Roland... Szép neve van, különleges. Nem egy tömeg név, szerintem. Bemegyünk a kávézóba, majd rendelek egy cappucinot, és amikor a hasamra pillant, ami ugyan még kicsi, de már látható, akkor kínosan hunyom le a szemeimet pár pillanatra. Nos, igen, még nincs kimondottan beszédem arra, hogy mit is mondjak arra, ha valaki felhozza nekem ezt a témát és a babáról kérdez. Még is mit kéne mondanom? Mondjam el, hogy felelőtlen voltam és felcsinált az egyik egyetemi tanárom? Mert akkor csak még jobban szégyenkeznék. Vagy hazudhatok is, de azok egyszer így vagy úgy, de mindig kiderülnek. - Kicsit komolyabb viszonyom lett az egyik tanárral... - mondom halkan és az ölemben össze kulcsolt ujjaimra meredek. El sem hiszem, hogy ezt most tényleg elmondtam egy vadidegennek. Nah, ha eddig nem volt meg rólam a véleménye akkor most biztos meg lesz.
●● by lena
Vendég
Vendég
Re: Lia & Roly ↠ Szomb. Márc. 11, 2017 12:04 am
Lia & Roly
Már nagyon régóta az emberek között éltem. Élveztem a hétköznapokat. Először nem volt könnyű hozzászokni és beolvadni a tudatlan mondének közé, de végül sikerült. Azért gyakran megmutattam az erőmet, de még így se nagyon esett le nekik. Például a múltkor egy árnyvadásszal nyomoztam az egyetem területén és az sem volt gyanús senkinek. Meg gyakran használom a nagy fizikai erőmet, hogy bemossak az ilyen barmoknak, mint akik ezt a szép lányt is zaklatták.
- Ohh értem. - válaszoltam miközben egymás szemeibe néztünk. Úgy gondoltam, hogy neki se lehet könnyű élete, mint ahogyan a legtöbb hozzá hasonló átlag embernek. Örültem, hogy elfogadta a meghívásom. Vidáman mentem ki a kocsimhoz és ültem be. Amikor megemlítettem a kávézót, csak bólintottam és elindultam arra fele. - Én pedig Roland. - mutatkoztam be én is, mert az elején elfelejtettem. Amint megérkeztünk a kávézóhoz, bementem és leültem egy asztalhoz. - Te mit szeretnél? - kíváncsian néztem rá és mindkettőnknek rendeltem, abból amit mondott. - Na és miért van bonyolult életed? Miatta? - a hasára pillantottam, mert már észrevettem, hogy mi is lehet.
Zavartan túrok bele a hajamba, amikor nézem a 4 fős fiú csapat távolodását. Még csak belegondolni is szörnyű, hogy mi történt volna, ha ez a srác nem lép közbe. Megerőszakolás... Úristen, még csak azon sem sikerült teljesen túl lépnem és teljes mértékben feldolgoznom, hogy múltkor pár vámpír megmentett. Akkor az egyszer és először találkoztam angyallal. Michael arkangyallal. Azt hittem, hogy az egész mítosz, a történetük nem igaz csak egy kitaláció, bár azok után, hogy a születendő gyermekem apja egy vérfarkas és a halott legjobb barátom egy árnyvadász volt... Már nem is kéne ezeken a dolgokon meglepődnöm, nem igaz? Tudok az árnyvilágról, még is olyan hihetetlen ez az egész és ezt Ricknek is a tudtára adtam. Nem vagyok való ebbe a világba, elég nekem a terhességgel megküzdenem, nem hiányzik az életemből a démonok, a vérfarkasok és egyéb természetfeletti, árnyvilági lények. Azt szeretném, hogy a leendő kislányom biztonságban legyen, tökéletes gyerekkora legyen és ne legyen ilyen veszélyeknek kitéve. Pislogok párat mire sikerül felfognom a srác szavait, beletelt kis időbe míg az agyamig eljutottak a szavak és képes legyek rá reagálni. Egyszerűen csak lebénulok amikor Rick eszembe jut. Olyan friss még a szakításunk és túlságosan is fáj a hiánya. Túlságosan szerettem őt, viszont az agyammal tudom, hogy nekem jobb így és a gyereknek is. Jobb így, hogy csak normális emberi életet élek, és ehhez is kell tartanom magamat, mert most már amúgy sem változtathatok túl sokat a döntéseimen. Meghoztam őket és ehhez kell tartanom magamat. - Nem ismerem őket, csak látásból. - reagálok végül. - Eléggé bonyolult az életem és erről ők is tudomást szereztek. Éretlenek, attól érzik jól magukat, ha mások esetleges hibáiból gúnyt űzhetnek. - mondom végül, miközben a srác szemeibe nézek. Még csak most veszem észre, hogy milyen gyönyörű íriszei vannak, valósággal el lehet veszni bennük. Kérdésére csak bólintok, majd követem őt a parkolóig, majd beszállok mellé a kocsiba. - Van egy közeli kávézó, beülhetnénk oda. - mondom miközben egy halovány mosoly kerül az arcomra. Nekem is sokkal jobb lesz, ha sikerül kikapcsolnom az agyamat. Mostanában eleve túl sokat agyalok és mindent hajlamos vagyok túlgondolni. - Amúgy Cornelia vagyok.
●● by lena
Vendég
Vendég
Re: Lia & Roly ↠ Vas. Feb. 26, 2017 5:41 pm
Lia & Roly
Büszkén húztam ki magam, mikor eltakarodtak azok a barmok. Fájtak a sérülések, amit ők okoztak nekem, a számból még egy kis vér is kijött, de elnyomta a büszkeség. A lány kijelentésére csak még jobban megemelkedett a mellkasom és elvigyorodtam. A kezemet a számhoz emeltem és letöröltem a kis vért. - Tulajdonképpen miért is csinálták ezt? Ismered őket? - tettem fel pár kérdést puszta kíváncsiságból. - Lenne kedved meginni vagy megenni valamit? - a kérdés közben a tarkómat vakargattam. Nagyon sokat voltam egyedül, főleg azokon a napokon, mikor volt órám az egyetemen. Egyetem után már semmire nem volt időm. Hazamentem és filmeket néztem, meg pihentem. Unalmas hétköznapjaim voltak, szóval rám fért már egy kis újítás. Ezért is hívtam el őt magammal valahová. Ha igent mondott, akkor elindultam kifelé az egyetemről . A parkolóban ott állt a kocsim. Nem a legújabb legdrágább kocsik közé tartozott, de legalább volt saját autóm. Kinyitottam neki az ajtót és megvártam míg beszáll, majd beültem a volán mögé. - Hova szeretnél menni? -
A Rickel való szakításomat nagyon nehezen tudom feldolgozni, még akkor is, hogy én hagytam őt ott. Igen, sok mindenen mentünk keresztül együtt, rengeteg jó emlék fűz hozzá, de rá kellett döbbennem arra, hogy nem vehetem őt el a családjától, a falkájától, hiszen ő egy Alfa, a falkájának kell az elsőnek lennie, és ezt nem egy személy adta a tudtomra. A szüleim éppen hogy elfogadták azt, hogy össze jöttem az egyetemi tanárommal és még gyereket is várok tőle, bár azért láttam az arcukon, a szemükben, hogy rettentően megkönnyebbültek és boldogok attól, hogy szakítottam Rickel. A szülőknek amúgy nem az lenne a dolguk, hogy a gyerekük boldogságát tartsák szem előtt? Még akkor is, ha a lányuk habár nem cselekszik helyesen, de legalább boldog? Bevallom, részben a szüleim miatt döntöttem úgy, hogy muszáj elengednem Ricket, még akkor is, ha nagyon nehezen sikerült megtennem ezt a lépést. Mióta vissza tértem New Yorkba, azóta szinte nem is vagyok teljesen önmagam. Otthon magamba forduló vagyok, csak zenét hallgatok, nem nagyon vagyok hajlandó kommunikálni senkivel sem, még a családommal sem. Az egyetemen is csak jegyzetelek, majd kerülök mindenkit. Gondolom híre ment a Rickel való kapcsolatomnak és inkább kerülök mindenkit, mintsem, hogy mások hülye kérdéseire válaszolgassak, vagy éppenséggel a gúnyos megjegyzéseiket kelljen hallgatnom. Éppen mennék haza az utolsó előadásról, amikor egy csoport srác megállít a folyosón. Sosem beszéltem még velük csak látásból ismerem némelyiket. Az egyik oda jön hozzám, úgy látom ő itt a "vezető", és a falhoz nyom, miközben két kezével a fejem mellett támaszkodik. Irritál a közelsége, és bármennyire is próbálom őt ellökni magamtól, nem sikerül. Éppen le akart smárolni a srác amikor egy idegen hangot hallok meg. Ahogy a falhoz szorító srác megfordul, szemügyre tudom venni a "megmentőmet". Sosem láttam még őt, vagy dolgozik már, vagy nemes egyszerűséggel nem erre az egyetemre jár. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor eltűnnek a közelemből, majd az egyenlőre még idegen srácra nézek. - Nem tudom mi lett volna, ha nem lépsz közbe... - mondom halkan, tekintetemet ráemelve.
●● by lena
Vendég
Vendég
Lia & Roly ↠ Szomb. Feb. 25, 2017 10:20 pm
Lia & Roly
Alig vártam, hogy befejezzem az egyetemet. Nagyon fárasztó volt. Rengeteget kellett tanulnom. Ha újrakezdhettem volna, akkor nem orvosira jelentkezek. Egyetem mellett muszáj volt dolgoznom, hisz nem voltak szüleim meg rokonaim, akik támogattak volna. Egy bárban dolgoztam esténként. Én voltam a pultos srác, aki nagyon béna volt a mixerkedésbe. Kezdtem beletanulni, de nem olyan könnyű az, mint amilyennek látszik. Nagyon sok időmet felemésztette az egyetem és a munka, szóval mellette nem nagyon tudtam mást csinálni. A lányokat is igencsak elhanyagoltam. Szükségem volt már valakire. Néha eljártam bulizni hétvégente, de olyankor csak egy-egy estére szedtem fel a lányokat, pedig nem erre volt szükségem. Akartam egy olyan lányt, aki mindig ott van velem és bármikor számíthatok rá. Mióta az emberek között éltem nem volt senki olyan, akire bármikor számíthattam. Vágytam már rá. Talán a fiam megfelelt volna erre a célra, de fogalmam sem volt róla, hogy merre találom, meg hogy hogyan is néz ki egyáltalán. Abban biztos voltam, hogy jóképű, mint az apja. Időm se volt nagyon arra, hogy megkeressem őt.
Már mentem volna haza az egyetemről, de akkor egy nem mindennapi dolognak lettem figyelmes. Egy lány simult a falhoz. A feje mellett támaszkodott meg egy nagydarab srác. Volt még mögötte kettő másik is. Éreztem, hogy nem érzi jól magát a lány abban a helyzetben és úgy éreztem, hogy tennem kell valamit. Lehet, hogy bukott vagyok, de attól még mindig vannak bennem angyali tulajdonságok. Odamentem hozzájuk. - Mit ártott nektek ez a gyönyörű lány? - kérdőn néztem körbe az ott lévőkön. - Mi közöd hozzá? - felém fordult a nagydarab srác és végigmért a szemével. Lehet, hogy gyengébbnek tűnök nála, bár én is elég edzett voltam, de az angyali erőm még mindig megvolt. - Csak szimplán nem bírja a gyomrom, ha ilyen barmok zaklatnak egy csinos hölgyet. - a lányra mosolyogtam, hogy hátha megnyugtatom. A srác ökölbe szorította a kezét és megpróbált megütni, de a jó reflexeimnek hála kikerültem és én vittem be egy ütést neki. A srác hátrébb állt. - Húzzatok el, ha nem akartok még! - nem úgy néztek ki, mint akik el akarnának menni. Mind a hárman elkezdtek felém jönni. Jó pár ütés eltalált, de ők is kaptak tőlem. Az erőm miatt ők még jobban megérezték, mint én. Végül sikerült elzavarnom őket. - Jól vagy? - fordultam a lány felé.
Kezdőlap
Re: Lia & Roly ↠ Hétf. Márc. 13, 2017 11:03 pm
