mikor reggel felkeltem és úgy döntöttem, hogy pihenős napot tartok nem gondoltam volna, hogy így fog eltelni a napom. Mármint a semmit tevés és a lustulás az teljesen természetes és jó is. Most éppen arra gondoltam, hogy találkozom Vöröskével. Egy házban lakunk, tehát természetes, hogy össze szoktunk futni, de amennyire lehet próbálom elkerülni. Az oka nagyon egyszerű és egyben összetett is. Hiszen a szerelem egy nagyon bonyolult dolog, főként, ha úgy alakul ki ahogyan nem lehetne. Végül is rokonok vagyunk. Képtelenség. De ezen úgysem kéne sokat aggódnom, hiszen biztos vagyok benne, hogy nem viszonozza az érzéseimet. Barátnál többre szerintem nem is gondol rám. És ez addig jó is. Hiszen bármennyire is szeretném őt, hogy megcsókolhassam, átölelhessem... egyszerűen nem lehetséges. El kéne felejtenem, de nem olyan egyszerű elfelejteni, amikor minden nap összefutunk. Ahogyan ma is találkozok vele szinte kiugrik a szívem a mellkasomból. Aminek két oka is van: a szokásos szerelmi szívdobogás és az sem semmi, ahogyan próbálta ledörzsölni rólam a vizet. Valljuk be, ha nem is szeretném őt, akkor is felzavarna ez a helyzet, hiszen mégiscsak érzékeny az a terület. Férfiból vagyok az Istenért is, nem tudok uralkodni az ilyenen. A kínos helyzet gyorsan véget ér, bár nekem egy teljes életnek tűnik. Nem is csak a vizes baleset, de még a szörnyű "viccem" is. Megint megcsináltam. Cikis helyzetbe hoztam magamat előtte. Miért is ne? Legközelebb talán még rám is nyithatna a fürdőben... Oké, ez teljes mértékben badarság. Ezt verd is ki a fejedből Ron, már így is olyan vörös lehetek, mint a pávián alsó fele. Hála az égnek azonban elterelve a témát és az én piszkos gondolataimat Laylah megszólal. -Igazándiból csak pihentem, tudod, örültem, hogy nem kellett munkába menni. -mosolyodom el.- Na és veled mi a helyzet?
Teljesen rá fókuszálva próbálom lenyugtatni a dübörgő szívemet. Csak remélem, hogy nem hallja meg. Úgy viselkedem, mint a tinédzser lányok, amikor belezúgnak valami hapsiba. Soha nem viselkedtem így. Na persze lehet hogy azért, mert eddig még nem is voltam igazán szerelmes senkibe.
Szét vagyok szóródva, teljesen össze-vissza van az agyam és mostanában minden annyira más. Igaz már nem is beszélek azzal a bizonyos személlyel, de semmi sem változott, még mindig érzek iránta valamit és tudom, hogy ez nem helyes, mert egy árnyvadászt szeretni bűn. De a mai nap a felejtés napja lesz, ma szépen minden rendben lesz és kialszom magamat. Nem keltem fel, csak élveztem a pihenést. A rémálmok is kezdenek már egyre elviselhetőbbé válni, hisz igaz még kísértenek, de próbálok felejteni, próbálok rendbe jönni és reménykedni abban, hogy egyszer képes leszek elfejetni mindent. Tudom, hogy nem fogom elfelejteni, tudom, hogy sosem leszek képes kiverni a fejemből az első két áldozatomat, főleg, hogy.. olyan emberekről van szó, akiket ismertem, akiket kedveltem. Persze jobbnak látom, hogy inkább lemegyek futni egy kicsit, hogy kiszellőztessem a fejemet. Be kell látnom, hogy jót tesz nekem, nagyon is jót tesz nekem, mert kellett ez nekem. Annyira jó az idő és a hely is, ahol letelepedtem. Kicsit kipihentem magamat, majd már rohantam is visszafelé. mióta átváltoztam minden annyira fura lett, jobban érzem a szagokat és élesebben is látok. Majd hazaérkezem és hozzám méltán bakik sorozatát követem el. Nem akartam én semmi rosszat, nem akartam én semmi olyat csinálni, amivel bajt okozok, de mégis megbotlottam és Ronin ölében kötött ki a pohár víz. Tudtam, hogy nem lesz mérges, rám valamiért sosem tudott igazán haragudni, azonban arra vagyok kíváncsi, hogy... édes Istenem. Automatikusan elkezdtem dörgölni ölét a ruhával és bele sem gondoltam abba, hogy mit teszek.. Szép Laylah, ügyes vagy! - De tényleg nem akartam. - az jól esik, hogy nem ordibálja le a fejemet, de én mégis aggódom és nem akartam ezt csinálni. Valahogy mindig sikerül mindent elrontanom, még ha nem is akarom. Majd sikerül megnevettetnie engem azzal, amit mond. - Hát nem. - nevetek, majd lehuppanok a kanapéra és próbálom elérni, hogy rendes legyen a bőrszínem. Ő is eléggé elpirult, csakúgy mint én. De nem is csodálom, mert hát épp az érzékeny pontját kezdtem "masszírozni", amire a férfiak elég.. Igen, ezzel csak még pirosabb lesz az arcom. - És hogy vagy? Milyen volt a napod? - próbálom terelni a témát és kicsit normálisabbá tenni a.. helyzetet, ha ezt egyáltalán még lehetséges. Remélem, hogy innentől minden majd zökkenőmentesen fog menni..
étvége van végre. Amikor azt hittem, hogy csak iskolás koromban fogom várni ezt a két napot a hétből nagyon tévedtem. Szeretem a munkámat, de a mindennapos idegeskedés nem tesz jót az embernek. Jelenleg is azt kéne kitalálnom, hogy ki ölte meg dr. Henry Bennettet, az egyik professzort az Oxford egyetemen. Két gyanúsított van eddig, de már tele van a hócipőm az üggyel. Azóta, mióta Rickard visszajött csak egyre nagyobb a baj a falkában is, így a meló mellett már szinte alig van szabadidőm. Ma is dolgoznom kéne, de eldöntöttem, hogy hétvégén végre relaxálni fogok. A délelőtt folyamán a medencénél voltam. Az, hogy imádom a házat -pontosítok, a kúrát- az nem kifejezés. A medence a kedvenc részem benne. Na meg a nagy erdős rész... Meg a szobám.. és a nappali és még sorolhatnám. Bár már benne vagyunk az őszben, de az idő még tökéletes ahhoz, hogy áztassam magam és napozzak. Csak az a szél ne fújna. Dél körül bementem a házba, hogy egyek valamit, majd ott is ragadtam a nappaliban. Egy szál rövid ujjúban -amit egyébként alváshoz használok- és egy melegítőnadrágban, teljesen mezítláb. A tévében semmi értelmeset nem adtak, így úgy döntöttem, hogy berakok valami filmet. Délutánra pedig minden mást kizárva az agyamból ott ülök még mindig a televízió előtt, a kanapén. A telefonom már háromszor csörgött a mai napon, így úgy döntöttem, hogy azt ideiglenesen megszüntetem és valahol fent hagytam a szobámban. A konyha felől hallok hangokat, de nem igazán törődöm vele. Elég sokan élünk ebben a nagy házban, így nem szoktunk annyira odafigyelni, amikor valaki éppen a hűtőt nyitogatja vagy bejön az ajtón. Farkasként úgyis meg tudom állapítani, ha éppen betolakodó lépne be a "területemre". Ami rohadtul furán hangzik a mondénok számára. Őszintén még nekem is furcsán hangzik. Alig van időm felfogni, hogy valaki belép a szobába, amikor egy adag hideg víz érkezik az ölembe és valaki már rögtön nekiesik egy törülközővel. Meglátva a vörös hajzuhatagot majdnem megáll a szívverésem is. Nagy szemekkel meredek a lányra, ahogyan egyre erősebben próbálja megszárítani a vizet a gatyámról. Rám pillantva elkezd szabadkozni, de nekem egy szó nem jön ki a torkomon. Mással is elég kínos lenne ez a helyzet, de Vele? Aztán hirtelen elhátrál tőlem, gondolom neki is leesett, hogy mennyire kényelmetlen ez a helyzet és egyben félreérthető is. Legalábbis nekem már rögtön áthalad a fejemen egy halom beteg és illetlen dolog. Az arcom teljesen felmelegedik és biztos vagyok benne, hogy olyan vörös lehetek, mint az ő hajkoronája. -Mindegy... m..majd megszárad. -mondom és megpróbálok nyugodtnak hatni, ami nem igazán sikerül.
Gyorsan Ronin! Eszelj ki valami értelmeset! Tereld el a szót! -mondom magamnak és kétségbeesetten villog a vészjelzés a fejemben. Halványan felnevetek és így szólok: -Legalább nem kell megcsinálnom az Ice Bucket Challenget, ami annyira ellepte az internetet... Ez most komoly? A fejemben leütöm magam ötször ezért a szörnyű poénért. Még csak nem is vicces. Istenem bárcsak megnyílna alattam a föld és elnyelne, hogy véget érjen ez a szörnyen kínos helyzet.
A mai napon eldöntöttem, hogy hivatalosan nem fogok semmit sem csinálni, csak pihenni vagy felmenni a padlásra és darabokra ütni a bokszzsákot. Természetesen ez az elképzelésem, nagyon nem valósult meg, mert bőven dél után keltem fel és semmihez sem volt kedvem. Csak aludni akartam, de nem tudtam, mert nekem olyat nem szabad tennem és nem is bírok órákig semmit sem tenni, amúgy is ha álmodom, akkor csakis rosszat. Tehát szépen felöltöztem és sportosban voltam, majd kimentem futni egy kicsit az erdőben. Futáskor semmire sem gondolok, csak magamba szívom a friss levegőt és várom, hogy izmaim kellemesen elfáradjanak. Szerettem az erdőben lenni, szerintem szép és lenyűgöző, mert a fák koronája árnyékot biztosít és nem süti a nap a fejemet, arról nem is beszélve, hogy rengeteg pipacs virágzik az ösvény mellett. Sajnos pipacsot szedni értelmetlen, mert ha leszakítjuk, akkor hamar meghal, bár ha letépünk egy virágot, az alapból halott, csak később.. mindegy, szerintem értitek a lényeget és nem kell tovább ragozni, hogy a pipacs perceken belül tönkremegy.. igen, ez a legjobb szó erre, szóval a pipacs hamar tönkremegy. Majd mikor már majdnem a tüdőmet köpöm ki, akkor leülök egy nagy fa tövében kicsit pihenni. A madarak kellemesen csicseregnek a szél pont kellemes erősséggel érinti a bőröm és minden annyira kellemes, békés, nyugodt. Már megtanultam, hogy minden békét valami katasztrófa követ, szóval várom már, hogy valami olyan következzen, ami megtöri ezt a kis nyugalmat, de szerencsére nem következik be. Feltápászkodom és visszafelé veszem az irányt, majd megtapasztalom, hogy sokkal jobban fájnak az izmaim a pihenés után, mint előtte.. ez egy ilyen örök szabály, hogy nem pihenni kell, hanem rádolgozni. De nincs megállás, ha hazaérek, akkor pihenek a kanapéban, miközben nézek egy filmet, ma valamiért egy horrorhoz van kedvem, de egy biztos: farkasos filmet nem nézek!! Szóval szerintem megnézem a Holtak hajnalát vagy a Démonok között c. filmet, igen a terv meg van, már csak pár mérföld futás választ el tőle. Mikor hazaérek teljesen hullának érzem magam, összesen 5 órát voltam távol, másfél órát futottam, egy órát pihentem, majd két és fél órát futottam visszafelé. Nem sok, akár többet is futhattam volna, de nekem ennyi is elég volt mára, sietek a konyhába, hogy töltsek egy pohár vizet magamnak, mert majd szomjan halok és miután megittam 3 pohárral -mint mondtam, nagyon szomjas voltam- siettem a nappaliba egy pohár vízzel és törölközővel a nyakamban. Természetesen valaki tévézett és én megbotlottam a szőnyegben és a pohár víz valakinek az ölébe landol. Azonnal felpattanok és elkezdem törölni a vizet róla, majd mikor felnézek Ronint látom. - Szörnyen sajnálom Winny, nem akartam.. annyira ügyetlen vagyok. - egyre hevesebben dörgölöm a törölközőt, majd mikor végre eljut a tudatomig, hogy mit csinálok, akkor abbahagyom és megint hátrálok, én az előbb.. az ő... hát.. elpirultam. Ne akartam én ilyet csinálni és nem is tudom, hogy most mit mondjak, így átnyújtottam neki a törölközőt és csendben maradtam pár pillanatig. - Ne haragudj, tényleg nem akartalak leönteni, csak az a fránya szőnyeg.. megint túl béna voltam. - remélem, hogy nem mérges rám nagyon, tényleg nem szándékosan csináltam semmit sem.
Kezdőlap
Re: Ronin && Laylah - I'm so sorry ↠ Vas. Nov. 20, 2016 8:08 pm
