Aaron Reeves

A kutya az ember legjobb barátja; a farkasok pedig a kutyák elődjei. Ergo én az ember legjobb barátja vagyok. De mégis mit jelent az ember legjobb barátjának lenni? Hiszen a kutyák nem beszélnek, viszont jó hallgatóságok, ugyanakkor nem tudják igazán kimutatni együttérzésüket sem és felvidítani sem igazán tudnak. Az hogy valaki boldog lesz egy kutya közelében, az adott emberen múlik, nem a jószágon. Akkor mégis mit jelent az ember legjobb barátjának lenni? Hűségesnek lenni? Szófogadónak? Na de mi van ha szófogadatlan egy kutya, akkor már nem az ember legjobb barátja? -A válasz igen egyszerű. Senki sem gondolná, de a kutya az aki sosem hagyja magára gazdáját, Ő akkor is ott van, mikor a barátok nincsenek, akkor is mikor gazdája veszélyben van, vagy haldoklik és még a halál után is.
Na de nézzünk csak engemet; egy igen csak átlagosnak mondható kamaszkort éltem, szórakoztam, piáltam mint a társaim és volt, hogy karókkal tértem haza. Ennél már nem is lehettem volna normálisabb addig a napig, míg egy jó módú farkas koma azt nem gondolta, hogy neki falka kell és én gyarapítsam azt. Nem is értem magam, minek sétáltam teliholdkor az erdőben? Ja igen, összevesztem az állítólagos testvéremmel -sosem fogok testvérként tekinteni, nem is a vérszerinti testvérem és csak egy szép éjszaka fogant aminek meg sem kellett volna történnie, és összevertem. Akkoriban már nem tudtam kontrollálni a dühömet. Miután mindezt megtettem az erdőbe "menekültem" a családom és a problémáim előtt. De előtte még szó sem volt arról, miszerint vérfarkasok léteznek. Minderről mit sem tudtam addig, míg egy rám nem támadt és meg nem harapott. Számomra akkor kezdődött el a kamaszkor végén a pokol. Egy év választott el a felnőtté válástól, de a harapás nem csak megváltoztatta az életmódomat, de a személyiségjegyeimet is felfokozta. Nem is tudtam irányítani, hiszen eddig sem bírtam még a dühömmel, de ezek után végképp nem ment. Csak örülni tudok, hogy fogalmam sincs hány embert mészároltam le mire megtanultam irányítani a farkasomat.
A családomtól teljesen eltávolodtam és nem sokkal utána Nate-hez költöztem. Mikor már úgy tűnt kezdenek rendbe jönni a dolgaim, megint minden elromlott.
Munkát kerestem volna - ez volt a nagy álmom, eltartani magamat és nem Nate nyakán élősködni felnőtt fejjel. Volt egy barátom, nem is igazán barát volt, mert a részemről kitehetett volna egy nagy szerelmet is, de sosem mertem bevallani, ő pedig látszólag nem viszonozta ezt. Egyszer veszekedtünk, konfliktusba kerültünk és azt éreztem mint régen a testvéremmel szemben. Próbáltam leállítani magamat és lenyugodni, de nem ment és a vége az lett, hogy megharaptam.
Átváltoztattam, olyanná tettem mint én is vagyok, ugyan úgy elcsesztem az életét, mint Nate az enyémet. Azóta pedig nem is láttam Tati-t. Talán kerül, bar megértem - szégyenlem amit tettem és ha visszacsinálhatnám nos, megtenném.