Sosem jártam még Idrisben és pont ezért is örülök annyira, hogy anno, amikor Scarlett oda került a New Yorki Intézetbe jóba lettünk, vagy is hát nem mondanám azt, hogy puszi pajtásokká váltunk, de amikor találkozunk akkor eltudunk normálisan beszélgetni egymással és hát, most is együtt vagyunk itt Idrisbe. Az árnyvadászok városának is nevezett helyen, egy olyan helyen amit a térképeken sem jelölnek, hiszen erről a helyről a mondének nem tudhatnak avagy nem tudnak, és szerintem még az alvilágiak sem; értem én itt a vámpírokat, boszorkánymestereket és miegymást, hiszen még is csak ellenük is harcolunk, nem? Nah, hát például ez is egy olyan kérdés amire még nem tudom a választ és amire lehet sokáig nem is fogok választ kapni, de jelen pillanatban nem is érdekel, csak örülök annak, hogy végre itt lehetek. Mindig is érdekelt, hogy milyen lehet itt, mindig olyan szép történeteket hallottam erről a helyről, és hát nem csalódtam, tényleg ugyan olyan gyönyörű ahogyan elképzeltem, ahogyan az elmémben szerepelt. Jelen pillanatban úgy érzem magamat, mint azok az emberek akiket NY utcáin szoktam látni, akik először járnak a városunkban, kb én is úgy nézhetek most ki. Minden helyet, minden részletet, az apróbbakat is jól megnézem és megjegyzem, hiszen kitudja, hogy mikor lesz legközelebb lehetőségem arra, hogy ide jöjjek. Az udvar jó nagy és tágas, sok ember van itt, mind tipikus árnyvadász öltözetben van, fekete nadrág és top, bőrdzseki, de vannak olyanok is akik simán ujjatlanban vannak és hosszú nadrágban. Gyakorolnak, kardot forgatnak, úgy érzem, hogy szívesen tartoznék ide. Közéjük. - Nah lássuk. - mondom mosolyogva és továbbra is követem őt. - És köszönöm, hogy elhoztál ide, sokat jelent. - mondom halványan mosolyogva, miközben ránézek a mellettem sétáló nőre.
Pár órája itt vagyok Parkerrel Idrisben és az akadémián vezetem körbe. A klávé terme és a tantermekbe be tekintés nyerve. Úgy érzem magam, itt mint egy idegenvezető, aki annyira ismeri Idris, mintha egész életét itt töltötte volna, de ez nem igaz rám. Kivételes alkalmakkor hoztak el ide szüleim és kivételes alakmakkor mulathattam itt az időmet. Senki nem tudja mennyire nem kedvelem Idris és Alicante, felsőbb rendű tudatát. Hiába, az emberek, azok, akiket szolgálnunk kéne munkánkkal védenünk, de itt ezen a helyen mintha ez az egész megszűnne. Fájó dolog számomra, érzem rúnám hatását ahogy, mar. Elfojtom a bennem rejlő erőt, ami legszívesebben kitörne. Én ezt gondolom, mikor én is ugyanúgy hibás vagyok mint a többi vadász színtisztán én se védem az embereket. Fáj, de be kell vallanom magamnak, hisz az piromágiámmal sok mindenre képes lennék, hogy óvjam őket. Lassan megérkezünk az udvar közepére és megállok. - Ez, pedig az udvar, de gondolom már te is észre vetted. A diákok kedvenc helye, ahol lazíthatnak és húzhatják egymást- mondom Cissynek már csak a könyvtár van hátra, ahol több százezer könyv van. A kedvenc helyem egyike volt mindig is, akárhányszor jártam itt gyerekként és felnőttként mindig rabul ejtett a könyvtár. - Remélem, eddig tetszett az akadémia, mert most jön a személyes kedvencem az épületen belül. - szólalok meg. Nem tudom mit mutassak még meg, hisz nem készültem program tervvel. Nem egy nagy idegenvezető vagyok. Spontán akartam vezetni és az élvezetesebb részeket a végére hagyni, de Cissyről nem tudtam, mit élvezne még itt Idrisben így a leghíresebb épülettel és legfontosabbal kezdtem. Sok kis és szép épülete van itt és a természeti tájakon fellelhető csodás dolgokról nem is beszéltem még. Vannak olyan helyek ahol még én sem jártam és elmentem volna, de most egy olyan vadásszal voltam aki soha nem volt itt és ezért az ő kívánságának megfelelően akartam, bemutatni Idrist. A város gyönyörű helyen van ezt be kell vallanom, de az itteni mentalitást nem bírom. Talán Parker is észre fogja venni, ha többször ellátogat ide.
Kezdőlap
Re: Udvar ↠ Szomb. Feb. 11, 2017 1:02 pm
••• 
