Camille Belcourt

Hogy ki vagyok? A vámpír, a Nő, a Vezér. Na persze, egy mondénnak ez mind nem mond semmit, igaz? Nos, hadd kezdjem az elején...

Camille Belcourt vagyok, vámpír, közel 1000 éves, egy idő után már nem számolja az ember, az a sok gyertya... csak kárba veszne. Ha jól megnézel engem, rájöhetsz hogy a szűk, nőies és szexis, néha talán extrém szexis ruhák az eseteim, tehát ha van egy cseppnyi magadhoz való eszed, nem is feltételezed hogy valami viktoriánus kori balerina lennék. Nem, nagyon nem. A veszedelmes ragadozó jelzővel már egészen közel jársz az igazi természetemhez. Vámpír volnék és megtestesítem a férfiak álmát. Magas vagyok, karcsú, alabástrombőrű. Izzó szemek, telt ajkak, érzékien lágy vonások, és sötétbarna hajkorona, amit ezerféleképpen viselhetek. A nők elég kreatívak ha hajról vagy sminkről van szó és én sem vagyok kivétel ez alól. Alakomon simulékony, igen sokat mutató ruhák pompáznak, és csakis igazi ékszereket hordok. Gyémántot, smaragdot, rubint. A rubintot nagyon szeretem, a színe... hm, mint a megkristályosodott vér színe. Drága ízlésem van, de mivel volt időm jelentős vagyont felhalmozni, a pénz sosem mozgatott meg igazán. Mindig volt belőle annyi mint a pelyva.

Ha már itt tartunk nem vagyok egy ilyen kapkodós típus sem, szóval tipikusan nagyvadnak mondanám magam, én tudok várni, és szeretem a győzelem édes ízét, szóval az mindent megér ér nekem. Energiát, időt és pénzt. Nem vagyok kifejezetten harcos, de képes vagyok rá, és egyesekkel ellentétben tudom, mikor kell visszavonulnom. Szeretek alapozni, tudod előre tervezni és úgy mozgatni a dolgokat hogy később hasznom legyen belőle, mert ilyen élelmes nőszemély vagyok. Azt hiszem ez sokat elmond rólam. Nem szeretem az árnyvadászokat és velük szemben hajlamos vagyok kicsit úgy viselkedni mint a tündérek, el is mondok dolgokat meg nem is. Nem lehet kiigazodni rajtam mert nő vagyok, és szeszélyes, de ugyanakkor óvatos és megfontolt is, nem kockáztatok ha nincs legalább két biztos menekülő utam. Szeretem a luxust magam körül, de nem riadok meg ha magam kell odébb tennem egy két dolgot, 1000 éves vagyok... nem voltam mindig ilyen "királynő".

Öreg vagyok, ez leginkább csak erőben és tapasztalatban mutatkozik meg, mert egyetlen ráncot nem láthatsz rajtam, semmiféle betegség nem kínoz, maximum a kor maga. Láttam már egyet s mást, és átéltem a történelmet, amiről te csak könyvekben olvashatsz, mellettem ott ment el. Hol részese voltam, hol csak szemléltem, de egy valami biztos. Én sem vámpírként kezdtem, voltam egykor ember. Egy szerető, mosolygós fiatal nő akinek családja volt. Igen, tökéletes alakom ellenére szültem két fiút, és aztán mindkettőt elvesztettem, mert egy vámpírnak jobban kellettem. A férjemre nem emlékszem, nem szerettem, érdekházasság volt, de a fiaim, évekig űrt éreztem, azután megtanultam elfogadni az idő múlását, és hasznomra fordítani mindent. Tetszett a vámpír lét, és nem akartam zokogva a megváltó halált keresni, mert... jól éreztem magam és évtizedeken keresztül jártam a világot a Végzet Asszonyaként már ha lehetek költői. Nem tagadtam meg magamtól semmit, és a szerelmet sem kifejezetten. Volt sok szeretőm az évek folyamán, de egyik sem érhet fel a warlock szerelméhez. Magnus Bane volt a kedvencem, bár egy ideje már külön járjuk az utunkat és ő egy nephilim fiú után epekedik. Nem értem mit láthat benne, azaz Alexander olyan prűd... már amennyit én láttam belőle.

Nos, ahogy mondani szokás lesz ez még így sem, szóval.... Játszunk!