Roman "Madafaka" Snyder

40 ~ kör ~ Jeffrey Dean Morgan

Az éjszaka közepén ébred fel, mégpedig arra, hogy dohánytól kialakult jókora slejmet krákogjon fel. Felül az ágyon és belekortyol az éjjeli szekrényén található whiskybe, mondván az biztosan segít. Ha más nem abban, hogy ha a tüdeje nem is készül ki a májrák biztosan elvigye. Szürke melegítője megfelelő környezetet biztosít annak, hogy alsónadrág nélkül mászkáljon, és mikor feláll, úgy igazgassa a korona ékszereket, ahogy tetszik. Korán van még ahhoz, hogy a tegnapi nap után felébredjen. Magában is ezeket a kérdéseket szajkózza, mint egy meg vénhedt öregember. „Minek is keltem fel?”valamint „maradtál volna ágyban nem igaz vén csataló? ”. Belső hisztije után a fürdőben pocsolja le magát hideg, enyhén barnás árnyalatú vízzel és végigsimítja borostáját. „Borotválkozni kéne” morfondírozik el egy apró pillanatra talán még rá is néz a borotvára, majd inkább legurít egy kupica köhögéscsillapítót. Mindig is kívülálló volt már a kezdetektől fogva. Még az anyja méhében sem úgy viselkedett, ahogyan kellett volna, elvégre lássuk be, aki pár nappal tovább marad bent mind 9 hónap annak ott volt jó dolga. Idekint már semmi sem volt olyan könnyű. Az üvegvárosban tanult. De minek? Kérdezte mindig anyja, aki ideje korán elhagyta a földi életet. Sosem követte a szabályokat, és ha mégis azok a sajátjai voltak. Valahogy így keveredett Valentine mellé anno mikor a kör megalakult. Azóta is nyakán viseli a jelet, ami minden reggel felizzik, mint egy ébresztő óra. Most meg azt gondolják róla valamiféle emberi erőforrás leszállító lett mondén nyelvre fogalmazva. „De minek?” Kérdezi magától és fejében anya hangja csendül fel. Mondént kéne találnia, jobban mondva mondénokat, akik önszántukból vetnék alá magukat olyan kísérleteknek, amikben nagy valószínűséggel felrobbannak, vagy elpárolognak, vagy bármilyen más szörnyű halál, amit vagy angyali, vagy démoni vér okoz. Elvégre az árnyvilág első Hitlerével állunk szemben „Heil angyalvér”. Nem zuhanyozik le pedig az este kiizzadta az aznapi adag kellemes illuminált állapotát, de ez a buké is remélhetőleg minél inkább vonzza majd az embereket. Bőrdzsekit húz, alá pedig felvesz egy olyan pólót, amit a legutolsó tiszta ruhái között talált. Kiugrik a közértbe egy kis keserűért, ami a reggeliének felel meg. Kinek a tál gabonapehely kinek a kis keserű tartja a mondás. A nap első felében azt csinálja, amihez ért tör és zúz és információkat szerez onnan és azoktól, akiktől csak tud, bármiről, amiről csak lehet és bármi áron. Persze ő csak feljebb akarna lépni akár Pangborn helyét is szívesen elfoglalná csak ahhoz be kéne zúzni a koponyáját. Nem is rossz ötlet nem is rossz. Egyszemű Jack… nem ez nem a barátja neve, sőt még csak nem is ismer semmilyen Jacket akinek egy szeme van. A bár ahová a motorosok járnak, és igen mielőtt megkérdeznéd tisztában is van vele, hogy neki nincs motorja. Azonnal meglát egy először még baráttal majd egyenesen magányosan üldögélő vöröst. Hogy is tartja a mondás? Minél rozsdásabb a tető annál nedvesebb a pince. Ugyan milyen férfi lenne ő ha nem menne oda szórakoztatni és megfelelő mennyiségű alkohol kíséretében akár még a kör tagjává is válhatna. Az első mutáns mondén, vagy a sokadik halott.

- C-c-c egy ilyen szép hölgynek nem kellene egyedül ülnie egy ilyen veszélyes bárban. Még szerencse, hogy belém botlottál-

Mondja ő, aki magában csak kuncog azon mennyire is pechje van a hölgyikének. Nem tudni, hogy miért, a sármja, a borostája, vagy az alkohol a ludas, de a vöröske készségesen ül be a kocsiba és onnan bizony már csak akkor száll ki mikor rá is jön bizony elrabolták. Utálja, mikor kiabálnak vele ez az első szabály. Ha valaki kiabál, a keze már lendül is és azon szituációban csak a vöröske arcánál áll meg.

- Első szabály! A szádat akkor nyitod ki, ha megengedem! –

Termetes paker keze a lány arcáról a kezére vándorol, és bizony jól megnézi magának. Már-már tapogatja, mint a húspiacon. Titkolnia is felesleges lenne, de évek óta ő az egyetlen, aki egy éjszakánál több ideig megtartana… valószínűleg kettőig. A nagy harc végén persze kidőlnek, ő legalább is biztosan. A köptető, a kis keserű és a reggeli whisky után több üveg sör, vodka és még ki tudja mi gurult le oszladozó félben lévő nyelő csövén és mikor másnap a főnök elé járul, és az kérdőn néz rá, hogy mégis hol az angyalban van az odaígért mondén csak egy vállrándítással válaszol.

-Ja… nem mondtam? Elszökött.-