N.R.A.

18 ~ Árnyvadász ~ Kath Graham

Lehet, hogy nem épp ez az a történet, amit hallani akarsz, mert az én életem nem csak játék és mese volt, hallottál a gonoszról, az apámról? Ige, apám a gonosz, az az ember, akivel te sosem akarsz találkozni, mert tudjuk jól, hogy egy mániás emberrel nem jó együtt élni. De nem foglak minden egyes apró részlettel untatni téged, mert kit érdekel az, hogy karácsonykor születtem? Az is egy olyan nap volt, mint az összes többi, semmivel sem volt másabb, mint a tegnapi vagy a mai, esetleg amilyen a holnapi lesz.
Átlagos kisgyerek voltam, rengeteg csínyt követtem el és nem épp egy mintagyermekként mutogattak másoknak, azonban ez megváltozott egy idő után. Apám átvette a nevelésem négy éves korom óta és rengeteg dologra kényszerített, mint például az illemre. Már négy évesen olyan szépen kellett ennem, mint a felnőttek és ha bármilyen általa kreált kihágást csináltam jött a büntetés, ami egyenlő volt a veréssel. Azt kell mondjam, hogy hatásos volt, nagyon is hatásos, mert megtanultam mindent, de az igazi borzalom az akkor kezdődőt, amikor edzeni kezdett. 5 éves koromban volt az első edzésem, ami azzal ért véget, hogy addig vert, míg egy hétig kómába feküdtem, három törött bordával és még a lábszáram is eltört. Nem tűrte jól, hogy pihenőn voltam, de türelmesnek kellett lennie, mint a Londoni intézet vezetőjének a lánya nem hozhattam rá szégyent és mindent meg kellett tennem azért, hogy én legyek a legjobb. Évekig kemény edzéseken estem át, napi két órában erőnléti gyakorlatokat végeztünk, két órában futottam és este három órán át a verekedés alapjait gyakoroltuk.
Mindez egészen 10 éves koromig ment így, aztán egyre többet és többet akart.. Persze néha már elvitt magával bevetésekre is és elég jól teljesítettem. A családunk, már a nevéből adódóan is inkább a vérfarkasokra koncentrált és hát egyszer volt egy nagyon, de nagyon húzós helyzet. 13 éves voltam, akkor mentünk egy faluban, ahol egy vadállat rendszeresen tépett darabokra embereket, nagyon is feltűnő volt, de az egész egy hatalmas csapda volt, amibe anya, a bátyám -igen, volt olyanom is, de később ejtek róla szót- és én belesétáltunk. Szoros volt négy vérfarkas ellen küzdeni hárman, azonban mikor már csak egy maradt anyámra véletlen megharapta.. apánk később ért oda és pont szemtanúja volt a jelenetnek, nagyon reménykedett anyám abban, hogy nem is történt semmi, de szemmel látható volt a baj. Apám hájánál fogva tépte és lökte elém, miközben egy hatalmas és nehéz ezüstkardot nyomott át a kezembe, arra utasított, hogy ezzel végezzem ki az anyámat... Haboztam, mert ki lenne képes megölni a saját anyját? De meg kellett tennem, mert tudtam, hogy ha apám végzi el helyettem a piszkos munkát, akkor nagyon porul járok majd, így egy pillanat hezitálás után hajánál fogva téptem fel a földről, majd átböktem a szívén a fegyvert.. Anyám utolsó szavai pedig a fejembe égtek: "Menekülj el a szörnyetegtől, mert mellette... csak halál fog körül venni.". De hát árnyvadász vagyok, engem a a halál vesz körül.. Akkor még nem értettem.
Nem volt rendes temetés, teste nem kerülhetett a csontvárosba, apám a testvéremmel egy közeli tóba vágták bele a testet és ennyi volt.. nem is beszéltek róla többet.
Tényleg nem beszélgettünk anyámról és gyászolni sem volt időm, lefoglaltak az edzések és nekik hála, tizenhét éves koromra én lettem Anglia leggyorsabb, legerősebb, leghíresebb árnyvadásza, csak hát.. mindenki egy sápadt sovány lánynak képzel el, pedig rám kell nézni, nem vagyok sápadt és sovány sem. Most pedig azt hiszed, hogy ennyi borzalom történt velem, hogy 13 évesen nekem kellett kivégezne az anyámat, pedig nem, mert a testvérem nem engedte, hogy ez legyen a legnagyobb teher a lelkemen. Sosem vettem észre, hogy féltékeny rám, mert mindig is jól kijöttünk, csak ő.. sokkal ügyetlenebb és bénább volt, de én nem ítéltem el, nem is hívtam fel a figyelmét arra, hogy mennyivel erősebb és fürgébb vagyok nála. Majd nem sokkal anyám halála utána az egyik árnyvadász barátjával olyat akartak tenni, amit nem kellett volna tenniük. Átlagos nap volt, de arra ébredtem, hogy valaki lerántja rólam a takarót a másik pedig lefogja a kezeimet.. Nem láttam őket, mert húztak valami ruhát a fejükre és amúgy is elég sötét volt, de nem hagytam magam, erősen ficánkoltam, míg ki nem csúszott a kezem a srác kezéből, aki lefogott.. Ő még szebben végezte, egy erőteljes ütés mértem az ádámcsutkájára, melynek hatására a légcsöve eltört és megfulladt, de a másik más nem úszta meg így. Két lábam közé fogtam a kezét, amivel leakarta rólam húzni az alsóneműmet és egy erőteljes mozdulattal az egyik eltört a másik minden valószínűséggel megrándult.. A hangja pedig elárulta őt, mert ismertem a hangot, ami felkiáltott szenvedésében.. Lerántottam a falra erősített kardot, majd lendítettem és a támadom feje a földön koppant.. Azonnal felkaptam és elvittem az apjához, majd elő dobtam a fejet, megmutattam neki, hogy milyen szörnyeteget nemzett..
Az elkövetkezendő egy évben egyre rosszabb lett a kapcsolatunk és ez mindaddig fajul, míg egyik nap nekem nem rontott és ő húzta a rövidebbet, ami csontok törésével, fogak hullásával és monoklival járt. Mondanom sem kellett, hogy el lettem zavarva és így kerültem ide New York-ba, aminek én nem örülök, nem szeretnék amerikaiakkal körbevéve lenni, arról nem is beszélve, hogy az a hivatalos blabla, hogy ellenőrzés céljából érkeztem az intézetbe, mert Anglia legerősebbe megtehet ilyet apám szerint.. Biztos majd egy sápadt lányt várak, erre én fogok érkezni. Én Narcissa Argent, aki megölte az édesanyját és a bátyát.