|  Re: Sean C. Henderson ↠ Szer. Dec. 28, 2016 4:25 pm |
  Elfogadva! Kedves Sean!  Örülök, hogy megérkeztél és bővíted a falkámat. Biztos vagyok benne, hogy Ginny is örül neked. Azért egy kicsit magamra vettem, hogy nem küldtél egy pm-et, hogy megérkeztél.  A lapodra térve, azt kértem, hogy vicces gyerek legyen. Amit te is beleírtál, bár egy kicsit meglepett, hogy ilyen melankolikus a karakter. Na nem mintha olyan nagy probléma lenne, sőt ilyen család mellett nem is csodálom. Remélem azért hamar ráveszed magad arra, hogy bevalljad az unokatestvéremnek, hogy szereted.  Szóval elfogadlak, irány foglalózni és támad le Ginnyt. Na persze nem szó szerint.  |
|
| Sean C. Henderson ↠ Kedd Dec. 27, 2016 9:34 pm |
 20 ~ Werewolf ~ Danny Schwarz
Jah, mindenki ezt kérdezgeti, hogy ki vagyok én? És megannyi válasszal rendelkezem már erre, de úgy tűnik egyik sem elég jó. Ki vagyok én? A vicces fiú, az a fiú, akin mindig mosolyt látsz, sokszor még álmomban is nevetek. Miért csinálom ezt? Azért, hogy ne sírjak. Komolyan. Szörnyűséges gyerekkorom volt, nem várt gyermeke voltam anyámnak, és mégis… kerestem mindenben a szépet hogy valahogy túléljek, hogy legyen mibe kapaszkodnom és legyenek szép emlékeim, amikre visszagondolhatok ha elkap és maga alá temet a depresszió. Félek tőle. Attól, hogy elveszítsem a képességem a nevetésre és hogy mosolyt tudjak varázsolni mások arcára. Szeretem felvidítani az embereket, mert engem senki nem vidított fel, amikor szükségem lett volna rá, és senkitől sem kaptam egy kedves mosolyt sem, csak lesújtó, sanda pillantásokat, hogy ne legyek útban. Nem sokáig voltam, mert úgy döntöttem, hogy arra a nyomor tanyára és mindennapos fájdalomra és bántalmazásra nincs szükségem. Még szerencse is, hogy ezt tettem, mert tinédzserkorom első alakváltása az erdőben ért, magányosan. Ha ott maradok…
Összeszorul a torkom, hiszen akármilyenek is, mégis csak a szüleim, bármennyire lecsúsztak és elzüllöttek, nem akartam volna nekik ártani. Nem is tettem meg, és talán még élnek, ha nem lőtték túl magukat azóta. Szomorúan gondolok arra, hogy mi van ha ott maradok és nem fogadnak be. Egy falka került körém, és végre…. Végre olyanok között lehettem, amilyen én is vagyok. Új volt az élmény, de szerettem, és hamar beilleszkedtem, a pozitív természetemmel mindenki kedvence lettem amolyan "de aranyos" alapon, mert igyekeztem segíteni és hasznossá tenni magam, és sok barátom lett de a legeslegjobb… Ginny. Egészen addig a pillanatig hittem a fiú-lány barátságban, de vele valahogy minden teljesen más irányba tartott mint amit megszoktam, és sokszor volt olyan is hogy csak pislogtam és segédfogalmam sem volt, mi a baj vagy mit csináltam rosszul. Néha egyszerűen nem értettem őt, csak azt tudtam hogy… kezdett idegesíteni minden pasi aki körülötte megfordult, és valahogy akaratlanul is baromi féltékennyé váltam. Megijesztett ez a felismerés, de… nem akartam tönkretenni a barátságunkat így nem szóltam róla Ginnynek. Nem is igazán tervezem, de… egyre nehezebb.
|
|
Kezdőlap
