Magányos Kripta

Újra itt... Ismételten itt vagyok Pandemoniumban, amit csak Démon Városként emlegetnek az olyanok akik tudnak az Árnyvilágról. Mikor legutóbb itt vagyok akkor is egy ügyet akartam elintézni, csak ugyan úgy, mint ahogyan most is, bár a múltkor az egész kicsit másképp végződött... Bár ezen miért is lepődök meg, de tényleg? Hiszen Asmodeust megismerhettem volna már annyira Philadelphiában, hogy tudjam: vele nem lehet olyan egyszerűen beszélni, főleg úgy, hogy teljesen le tud venni a lábamról és el tud csábítani, így hát természetes, hogy beszélgetés előtt inkább két szexet választottam vele. Habár próbáltam beszélni vele közben és a kettő közöt, de ő egyszerűen belém fojtotta a szót azzal, hogy lesmárol éscsak levegőzö hagy jutni. Jó módszere van a nők elhallgatttásához, azt azért meg kell hagyni.
Szerencsére, vagy nem szerencsére, most nem vele fogok találkozni itt a Pandemonium külvárosában, egy kriptában hanem Hecatevel, az ő fennhatósága alá tartoznak a vámpírok, én pedig valamilyen okból kifolyólag a bizalmasa vagyok, pont ezért is hivatott engem ide, mert valamiről szeretne velem beszélni, valamiben segítenem kell neki. Mondjuk arra kiváncsi vagyok, hogy mi a fenéért jöttem én ide? Miért fordult akár csak meg a fejemben az, hogy én segítek valakinek? Nem szokásom senkinek sem segíteni, bár az is igaz, hogy ezzel a démonnal nem igazán szeretnék rosszba lenni, bár csak azért is, mert jóval erősebb nálam.
Olyan délután 5 körül lehet mikor a kriptához érek. Heacete nincs itt, így hát a kripta falának dőlök és úgy várok rá, remélem nem sokat. Nagyon gyűlölöm, ha megvárakoztatnak.