Ronnie Wallis

Ha szerda akkor banda est van nálunk, megtelik a hely fiatal felnőttekkel, akik még csak a szárnyaikat bontogatják, de már nagyon nagynak képzelik magukat. Egyetemisták mind, akik holnap valószínűleg másnaposan vagy még aznaposan mennek majd be órára, hogy utána a hazafelé kipihenhessék magukat és a szülők ne lássák meg rajtuk azt, hogy mi is történt a mai este. Egy gond van csak, a mai banda lemondta az utolsó pillanatban a fellépését, ezért kerítenem kell valakit, aki beugrik a helyükre. A környékről szoktam meghívni garázszenekarokat, akikben megvan a lehetőség a fejlődésre és a sikerre, de most senki sem tudja össze szedni a banda tagokat, hiába hívom fel már az ötödik embert. Valami szünet van az iskolában ezért mindenki lelépett engem meg cserben hagytak.
- Rissa, nem akartok beugrani hozzám ma és zenélni egy kicsit? - kérdezem az utolsó reményemet, de nemleges választ kapok, hisz ő is elutazott. Várhat hogy mikor hívom fel őt legközelebb. Megpróbálhatnám az egyik másik báromból ellopni a fellépőket, de akkor meg ott lennének zűrben és engem hívnának, hogy oldjam meg valahogy, tehát csak magammal szúrnék ki.
Mérgesen túrok hosszú barna hajamba, mert nagyon nem akarom azt, ami most jön, de ha nem akarom, hogy a vendégek a rádió mellett töltsék nálam az estélyüket vagy egy harmad rendű dj szórakoztassa őket, akkor nekem kell kiállnom zenélni.
Lucy’s bar már úgy száz ötven éve van a birtokomban és olyan sikeres, hogy többet is nyitottam az állam különböző településein. Felmerülhet a kérdés, hogy ha az enyém, miért nem magamról neveztem el, pedig azt csináltam, csak az óta már nevet váltottam. A kedves Lucynál egy sokkal erősebb hangzású nevet vettem fel, és azóta mindenkinek így mutatkozom be, ritka az amikor valaki az eredeti nevemen szólít, néha nem is hallgatok rá, annyira elszoktam már tőle.
Mielőtt elindulnék a bárba felhívom Robint, hogy ne aggódjon a fellépő miatt, most beugrom én. Robin a jobb kezem, közel jár a negyvenhez és mindenki azt hiszi, hogy övé a hely, ráadásul van egy Lucy nevű lánya is, micsoda véletlen. Rejtőzni szoktam, hisz az emberek nem szívesen tárgyalnak egy olyannal aki alig néz ki húsz évesnek. Na igen, ez az átka annak, ha valaki vámpír és igen csak fiatalon lesz az. Egyetlen egy pozitívuma lesz a mai estének. Nem kell keresnem majd senkit sem aki a vacsorám lenne, hiszen rengetegen fognak önként vállalkozni eme feladatra, elég ha csak egy pillantást vetnek majd a lenge ruhára amit ma estére magamra öltöttem.