Alina Lane

-Ms. Lane, hogy érzi ma magát? Újra előtűntek a tetoválásai? – Kérdezi a vén bakkecske, aki főorvosnak képzeli magát. Azt hiszi, hogy hallucinálok, ez talán így is van, de én nem hiszek neki. Tudom hogy mit látok, és azt is, hogy megváltoztam kissé… egyre inkább változok.
Ujjaimmal végigsimítok a kézfejemen, amit ő teljesen simának és makulátlannak lát, én pedig fekete tintával rajzolt bonyolult motívumokat pillantok meg akárhányszor csak oda téved a tekintetem. Ha ki akarok jutni a nélkül, hogy meg kelljen szöknöm akkor együttműködőnek kell lennem… bármennyire is nevetséges ez az egész… kinyitom a szám, hogy válaszoljak neki, de egy belső hang azt súgja, hogy ne mondjak semmit sem, illetve igen. Csak nem azt, amit a doki szeretne. Beszéd helyett egy széles vigyor jelenik meg ajkaimon, majd egy kacaj hallatszik, és rá kell jönnöm, hogy ez tőlem származik.
-Ms. Lane, ezt már megbeszéltük, feleljen, és ne nevessen ki másokat, nem illik. – Igazítja meg az orrán a szemüveget és az asztal lapja fölött össze kulcsolja az ujjait, az egyiken egy szép gyűrűt visel, amolyan régimódi pecsétgyűrűt. Türelmesen vár, de én ki tudom hozni a sodrából. Ki akarom hozni belőle, azt akarom, hogy rám kiabáljon, majd vissza küldjön a szobámba az ápolók kíséretében. Nyelvem végighúzom a felső ajkamon, majd egy csókot dobok neki. Nem tetszik ez neki, nem tudja hova tenni a viselkedésemet. Azt hiszi őrült vagyok, és ez talán így is van, de ki nem őrülne meg ha bezárnák egypár négyzetméteres hófehér szobába.
- Incselkedik velem Ms Lane, ezt sem illik. – Még szép, hogy azt teszem. Ez az egyetlen szórakozásom. Megrebegtetem felé a szempilláimat, majd egy újabb kacajt hallatok, Ő pedig csak ül a fenekén és méreget. Tudom, hogy elképzelt már meztelenül, én is őt. Annyira nem is öreg, csak a negyvenes évei elején járhat, sötét, szinte fekete haj, nap barnította bőr, tengerkék szempár.
-Holnap megpróbáljuk újra Ms Lane, hátha akkor közlékenyebb lesz. – Szólal nem tíz perc hallgatás után. Talán ennyi kellett ahhoz, hogy uralkodni tudjon a teste felett, és ne legyen kínos az, amikor feláll majd az asztal takarása mögül.

Telihold van, mégsem látom egész pompájában, mivel pár kósza felhő eltakarja előlem. Látványa lenyűgöz, magával ragad, sokkal inkább, mintha a teljes korongot látnám a nap fényében fürdeni. A szobában sötétség honol, csak annyi világosság van, ami a holdról vissza verődik és besüt a szobám rácsozott ablakán. Nem szeretek éjjel aludni. Ami azt illeti nappal sem, kiszolgáltatottnak érzem magam olyankor és ezt Ő is pontosan tudja. Tudja, hogy nem fogok aludni, ahogy azt is, hogy olyan éber vagyok, mint egy tökéletes ragadozó. A legapróbb neszre is reagálok, ha akarok, és most nem akarom, csak ki szeretném élvezni a látványt, ami a szemem elé tárul. Természetesen neki más véleménye van erről.
Nyílik az ajtó, innen tudom, hogy már holnap van. Azt mondta holnap neki futunk. Nem tud várni huszonnégy órát.
-Ms Lane, hát nincs ágyban? – Még sohasem jött be a szobámba, mindig csak az ajtó kis ablakán keresztül nézett be és kezdeményezett beszélgetést. Sohasem feleltem. Talán ezért vette a bátorságot arra, hogy most bejöjjön. Talán azt hiszi ártalmatlan vagyok.
Mögém lép, szorosan, megérzem az erekcióját a fenekemnek nyomódni, és ekkor gúnyos mosolyra húzódnak ajkaim. Tudtam, hogy odáig van a testemért. Végigsimít a vállaimon, majd le a karomon, mikor a csuklómhoz ér akkor bilincsként fonódnak körém az ujjai. Azt hiszi menekülni akarok.
- Hogy érzi magát Ms Lane? – Kérdezi a fülembe lehelve édes, rekedtes, mély férfias hangján, már nem csak érzem, hanem hallom is, hogy mennyire beindult.
- Nem kedvelem magát. – Szólalok meg talán két hét után először, de tudom, hogy ez nem érdekli, csak az jár a fejében, hogy vajon benne vagyok e egy kis akcióban ma este. Nem válaszolom meg a ki nem mondott kérdést, a testem elárul.
Nem csak a férfiak teste változik meg ha szexet akarnak, a nőké is. A gerinc hajlítottsága megváltozik, ezáltal az egész test a férfiéhoz igazodik, a mellbimbók megkeményednek, a mell teltebbé válik, az állkapcson az izmok is felkészülnek a szexre. Már pár hónapja figyel, biztosan észre veszi most rajtam a változásokat.

A menetszél miatt mahagóni barna hajam csak úgy lebeg, mintha egy csillogó vizű tóban úsznék. Képzeletben ott is vagyok, és egy kis ideig nem figyelek arra, hogy merre is megyek, csak élvezem a levegő hűs érintését az izzadtságtól csillogó bőrömön. Az éjszaka csöndjét keresztül hasítja motorom hangosan doromboló hangja. Most már az enyém ez a gyönyörű fekete vadállat. A tulajdonosának nincs ilyen szépségre szüksége a túlvilágon. Nekem sem lenne szükségem rá, de már olyan régóta rejtegetem az emberek elől a szárnyaimat... még nincs itt az ideje annak, hogy újra a levegőt szelve közlekedjek