Mikor magamhoz tértem először nem jutott eszembe hol vagyok. Aztán szépen lassan, ahogy mértem fel sérüléseimet és a környezetemet, mint film vetült le újra szemem előtt a kép, ahogyan mocskosul maga alá gyűr egy... EGY vámpír. Már maga a gondolat is kellőképp idegőrlő volt, hogy 1v1 verték ki a seggemet, és még hogy bele is gondoljak, hogy a tulajdon húgom nem hajtott annyira, hogy felálljak és addig verjem a vérszívót, míg vissza nem jön az EKG-ja. A földön heverő irónomat megragadva tápászkodtam fel a talajról és próbáltam kitakarítani a bőröm alól a rengeteg szilánkot, amitől úgy festettem, mint egy süni. Egy elég rendhagyó és ideges süni... Begyógyítva sebeimet már tudtam kihez kell fordulnom. Magnus minden bizonnyal tud segíteni Izzy megtalálásában. Habár elég zavarba ejtő találka lesz, hiszen ideje már egymás körmére se néztünk igazán, most pedig oda állítok és ilyen szívességeket kérek tőle. Remélem nem veszi zokon... Remélem nem fog leégni a bőr a képemről. Persze hiányzik, de sose tudom hogyan keressem. Sose tudom mit mondhatnék neki. Egyszerűen csak bámulnám őt, amíg ki nem esik a szemem.
Az ajtajába érve zihálva támasztottam az ajtófélfát. Mély levegőt véve próbáltam kiegyenlíteni légzésemet, hogy ne terheljem le még jobban. Van elég gondja így is, nem hogy az orrára kössem, hogy kiverték belőlem a barnát is. Épp elég Izzyért aggódni, magamat inkább kihagynám a játszmából. Az ajtó hirtelen nyílt, én pedig mint katona a parancsnoka meglepetésétől, löktem el magamat az ajtófélfától és próbálva úrrá lenni fáradtságomon, igyekeztem nem bekéredzkedni egy hatalmas szunyára a kanapén. Természetesen Alexander. Kizárólag természetesen és akkor nem fog szagot...
- Magnus...- válaszoltam afféle üdvözlet gyanánt, majd besurranva előtte az ajtón sétáltam befelé. Nem kell engem beengedni, beengedem én magamat. - Segítened kell... - álltam meg, majd aggodalmas, riadt tekintet vetettem a szeretett férfira. Teljesen tanácstalan voltam, miképp kezeljem ezt, habár Jace ott volt nekem, de ha túl gyengének mutatkozom, a lemaradásom fényévekkel hosszabbodik meg. Magnus ezért volt más, mint Jace... - Izzy-nek nyoma veszett. - Nem mertem elmondani neki, hogy Vámpír rabolta el, hiszen ha megemlítem kérdéseket tehet fel, én pedig nem akarok hazudni. Azonban akkor, mikor ez végig futott a fejemben, egy mindennél fontosabb gondolat merült fel bennem. Mi van ha felgyorsíthatnám a keresést, azzal ha elárulnám mi rabolta el? Most nem szabadott magamra gondolnom... - Egy...-Bűntudattól nehezen csúsztak ki ajkaim közül a szavak. - vámpír elrabolta.
A színtiszta bűntudat gyötör, mióta Isabelle nálam járt. Bár az tény és való, hogy nincs lelkem így ez a bűntudat dolog elég messzinek és lehetetlennek tűnik. Mégis tudom, hogy hibát követtem el és ennek Izzy látja kárát. Ami pedig Alexander-t illeti, bele sem merek gondolni mit érez majd, ha megtudja mit tettem. Vagy éppen mit tesz velem. Megérdemelném, hogy elveszítsem, de nem fogom annyiban hagyni és letudni egy bocsival. Túl önzőnek tartom magam, hogy ilyen könnyen elengedjek valakit, mert voltaképpen mielőtt megismertem, megfogadtam, nem kezdek árnyvadásszal. Most mégis azt tettem, de már nem akarom visszacsinálni, megtörtént és én ezt a legkevésbé sem bántam meg. Az elején talán igaza volt, csak játszadoztam vele. Próbálgattam az esélyeimet, de Ragnor rávilágított a lényegre és mindent másképpen láttam utána. Nem arra vágytam már, hogy valaki felfigyeljen rám, hanem arra, hogy Ő felfigyeljen rám. Ennek okáért mentem el arra az esküvőre is, amire tudtam nem kellett volna. Mert az érzéseimet meghatározni és gátolni valahogy túl nehéznek bizonyult. Annyi év zárt szívvel. Évszázadok minden szeretet nélkül megedzett, de a burok feltépését követően gyengébbnek éreztem magam, mint addig bármikor. Ezt Alexander tette velem – Ő váltotta ki belőlem mindezt, amit érzek. A megszokott stílusomban indulok az ajtó felé, mikor kopogást hallok, akkor még remélve sem az okát és az illető kilétét. De kinyitva a fekete színben pompázó kapu hatást keltő ajtót és meglátva Alexander-t és arcát kiül rajtam az aggodalom és a rémület. - Alexander - Ez sokkal inkább kérdésnek hangzik, mintsem kijelentésnek vagy felkiáltásnak. Az is, mert ugyan nem állok itt teljesen hülyén, mégsem tudom hova tenni érkezésének okát, hiszen nem is szólt, hogy jön. Talán ennek is köszönhető, hogy sejtem, miszerint Isabelle az oka, hogy most itt van. De ebbe bele sem merek gondolni, mert az, hogy Izzy-nek valami baja akad úgy, hogy én küldtem oda ahova, elképzelhetetlennek tűnik. Persze ez nem is csoda, Izzy erős, meg tudja védeni magát, talán még jobban is mint én. De az is tény, hogy most nem éppen van toppon és ez legyengítheti. De hogy baja esik? Nagyon remélem Alec nem ezért van itt. Biztosan csak segítség kell valamiben és nem is tud arról, hogy Isabelle hol van – legalábbis remélem.
Kezdőlap
Re: Tető ↠ Csüt. Aug. 17, 2017 7:18 pm
