Hogy mit érzek akkor ha Kill a közvetlen közelemben van? Először undort, végül megvetést, de hát ugye ennyivel túl egyszerű volna lezárni a dolgot, mert az undort és megvetést valahol követi egy egészségtelen rajongás, mert lássuk be nyugodtan, minden szégyen nélkül, ennyire elborult elme nincs még egy. Valentine azt hiszi Őt itt a nagykutya, ugyan nem áll messze az igazságtól, de korán sem annyira elborult, mint Killian. Ez okot adhatna rá, hogy tartsak tőle, de épp annyira tartok csak tőle, hogy még tudjam éppen mikor mit művel. Veszélyes az álcámra, az egész tönkremehet, ha ez az aljas féreg úgy dönt lebuktat, bár bizonyítéka nincs, nem biztos, hogy megvárja, míg talál egyet is. -Tudod Kill, megtudlak érteni, komolyan mondom, én is pont így fogok érezni akkor, ha te fürdesz majd a véredben és megadhatom neked a kegyelemdöfést. Egyszer mindenki porba hull, még Te is Killian, épp olyan esendő vagy, mint bárki más. Alábecsülsz, nem hibáztatlak, de ha azt hiszed, hogy kiugrathatod a nyulat a bokorból, akkor közlöm veled, az erdő már rég leégett, nincs bokor, nincs nyúl, jó próbálkozást. Most én is elmosolyodom. Lehet, hogy óvatosnak kellene lennem, de ha azt a látszatot keltem, hogy nálam nincs elkötelezettebb, szabálykövetőbb hű eb, azzal csak azt érem el, hogy még inkább nyeregben fogja érezni magát, már pedig jobban várom azt, hogy a lova alól tekintsen fel, rám. -Sajnállak akkor, a társaságod és imádatod tárgya miatt. - vetem oda foghegyről. Untat a beszélgetés, olykor bosszant, de most kimondottan untat. Az alatt a hét hónap alatt mióta itt vagyok már többször éreztem úgy, hogy kóstolgat, hogy próbálgatja meddig mehet el, hogy mikor fogok hibát véteni. Nos arra várhat. -Erre mondják, hogy fogat fogért barátom. Ha megölöd a húgomat, én megölöm a tiédet, nem fogom egy percig sem sajnálni, csak jót teszek vele. És nézzük csak, ha úgysem törődsz vele, akkor neked ez épp lényegtelen, kárt ugyan nem fogok okozni, de közben jól fogok szórakozni. -Fejezem be a mondatomat éppen úgy, ahogy azt Ő tette. A következő mondatára csak felröhögök. - Valóban? Akkor miért nem halott még? Tedd meg. - mondom és a szemeibe nézek. Nem tenné meg, ehhez túl kevés. Ha engem próbál megingatni legalább tekintene magába, nekem lehet nagy a szám, de nem sokkal marad el mögöttem. -Szívesen mondanék neked ellen, mert szinte már lételemem, de igazad van, aljas vagyok, de csak annyira mint te. Megölnéd a húgod, hogy az életed megmaradjon, hogy Valentine még csak véletlenül se akarjon valakit a helyedre, mert ugye elmebetegekből is akad bőven, ne hidd, hogy olyan páratlan vagy. És szívesen megölnéd a húgomat, tisztában vagyok vele. De előbb küldenélek én sírba téged, na nem a húgom miatt, egyszerűen csak élvezettel nézném a pengémen a véredet, igazi kincs volna. Hajolok közel hozzá, semmi félelem nincs bennem. Killian, te mocskos gazember. -Nem félek tőled. - suttogom majd hirtelen a pengém a nyakánál van. Nem fogom megölni, azzal most magam alatt ásnám a fát és tudom, hogy ez csupán a meglepetés erejeként vált be, Killian nem könnyen hal meg. Az angyalra! Elveszem a pengét és a kezemben kétszer megforgatom.
shadowhunters frpg
Vendég
Vendég
Re: A Kör egyik rejtekhelye - Killian & Joshua ↠ Pént. Jún. 30, 2017 10:16 pm
Josh & Kill
Az őrültség logikus reakció egy őrült világra.
Hangosan felnevettem a szavaira, miszerint nincs gusztusa azokhoz a dolgokhoz, amikről csevegnék. Hát, így járt. Mert én nem kíméltem meg a részletektől, főleg így, hogy felhívta a figyelmemet arra, mennyire nem érdekli. Bocs, Josh. Ja, nem bocs. - Ó, ez nem perverz kis játék… ez több annál. Élvezet. Látni, ahogy a másik arcán megjelenik a fájdalom… a mozdulataiban, a hangjában ott lappang az a kín és fájdalom, amit okozol neki. És látod, ahogy minden pillanattal egyre közelebb kerül a biztos halálhoz. Aztán látni az utolsó pillanatait, mikor az életéért könyörög vagy épp a megváltásért. És végül… megadni a kegyelemdöfést és végezni vele. Látni, ahogy kihuny a szeméből az élet. Látni, ahogy hirtelen megszűnik minden, ami e csodálatosan borzalmas világhoz köti… Pazar. Egyszerűen… Pazar. – Magyaráztam neki átszellemülten, miközben felidéztem egy-egy áldozatomat. Igazából volt elég, lehetett válogatni. Mindegyiküket a legkülönfélébb módon öltem meg és küldtem át a túlvilágra. És őszintén? Mindegyik megérdemelte. Mind egy szálig és egy csepp bűntudatom sincs miattuk. Alig láthatóan megvontam a vállam, majd a fiúra pillantottam, amolyan „mi van?” tekintettel. - Nem érted az ironiát, Joshua Heallight? És hé, ne sértegess. Önmagammal van a legjobb kapcsolatom és önmagamon kívül senkiben sem bízom. – A szemeimet forgattam. Egy idióta, ha nem vágta le egyből, hogy csak szórakoztam. És ezek van itt, a Körnél? Az eszem megáll. Hallgattam a további szavait, közben pedig tisztogattam a pengét. Nem bírtam ki, hogy ne szólaljak meg. - Aljas módszer? Mégis miért lenne az? És hogy semmit nem bizonyítok vele? Az lehet. De közben mégis jól fogok szórakozni. Majd beállítom valami balesetnek… hidd el, vagyok olyan kreatív, hogy senki sem fogja tudni: én öltem meg őt. – Magyaráztam egy véres vigyorral, majd újra a pengémre pillantottam. Még volt rajta vér. Elnézegettem, majd direkt megvágtam a kezem. Rácsepegtettem újra a vérem és csak figyeltem, ahogy lassan szétterül a fémen. Halványan mosolyogtam, majd a szemem sarkából elnéztem Joshf elé. - Nos, én a saját húgomat is megölném, ha azzal bebizonyítanám, hogy a Kör, azaz Valentine oldalán állok. – Vágtam rá minden határozottsággal a hangomban, majd letöröltem a pengéről az odafolyt véremet. Az, hogy tényleg megölném-e a húgomat, még számomra is egy hatalmas kérdőjel volt. Nem voltunk egy oldalon, közel sem és ő elég távol is állt már tőlem. Mégis, egy kis részem arra vágyott, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, de nem úgy, ahogyan ő akarta volna. Inkább… nos, abban kiegyeztem volna, ha olyanná válik, mint én. Akkor egy oldalon állnánk és teljesen más lenne minden. Kicsit olyan lenne, mint régen. Egy fejrázással eltüntettem a buta gondolatokat a fejemből és visszatértem a tárgyra. Joshra és ara, hogy mekkora egy áruló. Ja igen, és persze arra, mennyire gyáva. - De te nem csinálnál soha ilyet, ugye? A szád nagy, de többre nem vagy képes. Megadod nekem a lehetőséget, hogy megöljem a húgodat, Evelynt, de igazából nagyon is félted tőlem azt a lányt. Ráadásul mindketten tudjuk, hogy jogosan, mert én vagyok olyan elvetemült, hogy valóban kioltom az életét és akkor soha többé nem lehetsz vele. A legnagyobb bűntudatod neked lesz, ha ő meghal. És tudod, miért? Mert hagytad, hogy megtegyem. Elém dobtad, mint egy rongyot, csak azért, hogy a saját álcádat megvédd. Mi ez, ha nem aljasság? Kettőnk közül tehát Te vagy az aljas és nem én. – Zártam le a monológomat ezzel és egy bólintással együtt, majd a kezemmel ráfogtam a pengére, így az éle ismét belevágott a húsomba és a vérem újra eggyé vált a hideg fémmel. - A vére érinteni fogja a pengémet… és a túlvilágra küldöm. – Ismételtem meg, majd elvigyorodtam. Ha máshogy nem, így biztos, hogy ki fogom ugrasztani a gyáva nyulat a bokorból, nem igaz? Te kis álszent Joshua Heallight. Te kis átkozott.
Most mit is mondhatnék, kezdem úgy érezni, hogy a kettős életem a fejemre fogja borítani a tetőt. Eleinte könnyebb volt, de mostanra annyi minden van, ami a bukás felé terel, hogy az ellenállásom talán nem sokáig fogja bírni. Evelyn is bizalmatlan velem szemben, sokszor veszem észre rajta, hogy csak figyel engem minden megjegyzés nélkül. A szakadék sohasem volt még ennyire mély és széles közöttünk, mint mióta csatlakoztam Valentine csapatához. Sokszor vesz erőt rajtam, hogy beavatom, hogy tudjon mindenről, de lebeszélem magam erről az őrültségről. Ha megtudná egyszerre gyűlölne és aggódna értem és ez még csak a jobbik fele lenne, mert ez egyenes út volna ahhoz, hogy a Klávé számára kiserüljön, hogy árulót ölelgettek a keblükön,börtönbe zárnának aztán jobb esetben kivégeznének. De Evelyn veszélyben volna, a Klávé kivetné magától és Valentine rajta állna bosszút. magamnak ástam ezt a vermet, muszáj nem betemetnem, mert minden azon múlik, hogy hogyan cselekszem. A Kör tagjai bizalmatlanok, amire meg is van minden okuk, nem vagyok a nagy terv elkötelezett híve, ezt mondjuk nem rejtem olykor véka alá mégis megteszek mindent, amire utasítanak. Nem rég volt is egy összetűzésem egy árnyvadásszal. Ismerte a szüleimet még kölyökkorukból és tudta nagyon jól, hogy a családunk annyira tiszta, mint a patyolat. Egy gyűlésen jutott arra a következtetésre, hogy ideje engem elhallgattatni, de végül Ő volt az, aki elhallgatott, örökre. Nem akartam megölni, egy társam sem érdemli a halált osztályrészül, de a saját ügyem mindennél fontosabb, az Ő életénél pedig százszor is. -Kérlek ne avass be a perverz kis játékaidba, momentán nincs ehhez gusztusom. - vágom vissza foghegyről. Nem mondhatnám, hogy kerülöm a tekintetét, egyszerűen csak nem pillantok rá, azt mondják ne nézz a sátán szemébe, mert magával ránt a mélybe, bölcs mondás. Néztem a helyet ahol vállba boxolt és egyik szemöldökömet felvonva pillantottam rá. -Ezt te most tényleg komolyan gondoltad? Szerinted nem jöttem még le a falvédőről Killian? Te nem haverkodsz senkivel sem magadon kívül, bár szerintem még ott is vannak súrlódások. Néztem ahogy monoton mozdulatokkal tisztítja a pengét a vértől mint ahogyan azt Én tettem percekkel ezelőtt. Killian kérdés nélkül öl, a mostani akció is vérbe torkollodt és a legtöbb fejet ő hullajtotta a porba, olyan akár egy gyilkos gépezet. Nem volna rossz elhinteni a fejében a bizalom magját, de nem vagyok hülye, Ő lesz a földön az utolsó, akit megetetek hűségemmel. Rezzenéstelen arccal álltam nyugodt szavait, egy percre sem hagytam, hogy bármi is látszódjon rajtam pedig szavai vége jéghideg fuvallatként értek. -Itt vagyok, mert hiszek abban, amit Valentine elakar érni, hiszek abban, hogy a Klávé aljas és ideje, hogy ősi hatalma a porba hulljon. A szív nem egy ésszerű társ, Én a fejemre hallgatok, amit az eszem súg, az a jó döntés. És nem kételkedem abban, hogy efféle aljas módszerhez folyamodnál, hát tessék, tedd meg, ha ettől érzed magad a ringben, de semmit sem bizonyítasz be ezzel. - hanyagul a helyére dobom a rongyot mellyel eddig tisztítottam a pengét. Karba font kézzel dőlök neki az egyik falnak és nézem a férfit. Killian-nel nem lehet szórakozni, olyan ez mintha az ördögöt hívnám ki egy táncra, csupa buktató, de csak úgy nyerhetek, ha kitáncolom a trónjából. Nem fogom egy percre sem a gyengeség jelét mutatni, rossz emberrel kezdett. -Bár a hallottak alapján egy bakancsban járunk, nem érdekes ez egy kicsit? Neked is van egy húgod, ahogyan nekem is, mind ketten két felé vagyunk "lojálisak" - rajzolok idézőjelet a kezeimmel - mégis te vagy az, aki itt fenyegetőzik. Éppenséggel te is lehetsz férges alma Killian, semmi jogod vádaskodni. - veszem fel újra a megtisztított pengét a helyéről ahová raktam és megforgatom a kezemben. Biztonságosabb fegyverrel a kézben, mint anélkül. Bár azt mondják a legjobb védekezés a támadás, attól még ebbe a tervbe is ütközhet meglepetés.
shadowhunters frpg
Vendég
Vendég
Re: A Kör egyik rejtekhelye - Killian & Joshua ↠ Szomb. Jún. 24, 2017 7:04 pm
Josh & Killian
Sokszor felrémlett előttem apám arca, ahogy a szemeiből kihunyt a fény, ami e világhoz csatolta olyan nagyon. De kihunyt és nincs többé, láttam, ahogy kiszáll belőle az élet. Vérben úszott az egész teste és azt hiszem, én is. Nem bántam. Mindig mosolyt csal az arcomra ez az emlékkép és mindig feltölt energiával. Végre megöltem őt, végre nem volt, ki ártson nekem. Egyszerűen megszűnt létezni a szenvedéseim kiváltója. Volt és nincs. Ilyen egyszerű ez. Határozott léptekkel közelítettem meg a termet, ahol Josh volt éppen. Honnan tudtam? Megkérdeztem valakitől, merre találom. Éppenséggel nem volt semmi dolgom, így hát eleget tehettem a saját kis szeszélyeimnek, úgy, mint például… megszorongatni Joshua Heallightot, amiért egy áruló. Nos, minden porcikám azt súgta, nem közénk való. Próbálhatott jókisfiú módjára Valentine oldalán harcolni, de valahogy más volt, olyan furcsa és különös aura lenge körül. Olyan, ami bennem kételyeket ébresztett és amitől nem tudtam szabadulni, akárhányszor csak ránéztem. Beépített ember volt, akárcsak én; de ő nem kapott fontos feladatokat. Sőt, amit ő csinált, azt én is el tudtam végezni. Nem is értettem, Valentine miért adott neki esélyt. Lehet, van vele valami terve? Elgondolkodtam. Az is beugrott egy fél másodpercre, hogy azért van itt, mert valójában a Klávé oldalán áll és valójában hozzánk épült be. De akkor én már halott ember lennék, szóval ezt az elméletet hamar sutba vágtam. Mégis, a tény, hogy Joshua olyan furcsa, nos… az tény volt. És ezen semmi nem változtatott. A beépülést mellesleg kezdtem unni és egyre kellemetlenebb volt elviselni az árnyvadászocskákat, Claryt vagy történetesen a saját húgomat… jó-jó, az utóbbi talán nem okozott akkora megerőltetést, bár… túl sok érzés már nem kötött hozzá, hiába volt a vérem. Más utakon jártunk. Míg ő a fényben sétált, addig én a sötétséget tudtam a magaménak, ami nem engedett szabadulni és amitől nem is akartam eltávolodni. Nekem jó volt így, sokkal jobb, mint követni a Klávé elcseszett parancsait. De hát, én olyan kiváltságos helyzetben voltam, hogy néha muszáj volt azt tennem, amit ők kértek. Átkozott álca. Sóhajtottam egy aprót, majd a markomba fogtam a szeráfpengémet. Még véres volt, rajta díszelgett a vérfarkas nő vére, akit nem rég megöltem. Nos, azóta sem mutattam egy csepp bűntudatot sem. Aztán ott volt Asmodeus. Érdekes egy figura, talán érdekesebb, mint én. Az ajtót kinyitva beljebb léptem. Nem törődtem azzal, hogy meghall-e a fura fiú, avagy sem. Sőt, mi több, esélyt adtam neki, hogy felkészüljön a velem való találkozásra. A szavaira felnevettem halkan, olyan csilingelő hangon, mint akinek nagyon jó kedve van. - Josh, Josh, Josh… te kis naiv. – Nevettem tovább, miközben beljebb lépkedtem. – Én nem olyan vagyok, aki ilyen egyszerű módszereket alkalmaz. Bár valóban pengét használnék, de nem a torkodat vágnám el vele. – Magyaráztam elgondolkodva. Nem titkoltam, mennyire nem bízok benne, hisz valószínűleg ő is érezte a bizalmatlanságomat. - Nos, csak cseverészni jöttem, mint kör tag a kör taggal. Legyünk pajtik. – Játékosan a vállába ütöttem, de persze a hangom és a szavaim egyáltalán nem voltak őszinték. Fogtam magam, a kezembe vettem egy rongyot és elkezdtem letisztítani a szeráfpengémet. - Ha jót akarsz magadnak, akkor elárulod, mit keresel itt, te, akinek a családja évszázadokon át a Klávét szolgálta hűen. Nagy esély van rá, hogy a szíved odahúz és nem ide, nem de bár? – Elpillantottam felé a szemem sarkából. – Ha pedig így van, megöllek. – Tettem hozzá egy vállvonással. – Vagy a húgodat, aki a Klávéban van. Igen, hallottam róla. Nos, igen, talán őt kéne megölnöm. – Felnevettem. A baj csak az volt, halálosan komolyan gondoltam, hogy Josh kishúgára támadnék. Mert hát, mi oka lenne beszélnie ennek a fiúnak, ha én nem adok neki? A terv tökéletes volt. Fenyegetőzéssel, küzdelemmel, vérrel, fájdalommal bármit el lehetett érni. Oldalra döntöttem a fejem és tovább tisztogattam a pengét a kezemben.
610 szó || storm || azért szeretlek, még ha nem is látszik || kredit
Vendég
Vendég
A Kör egyik rejtekhelye - Killian & Joshua ↠ Szomb. Jún. 24, 2017 4:42 pm
Már hét hónapja vagyok itt, tulajdonképpen eddig nem igazán tartózkodtam egyik "főhadiszálláson" sem abból adódóan, hogy tettetnem kell a Klávé parancsait olyan hűségesen imádó árnyvadászt. Beépítettként semmiképpen sem egyszerű a dolgom, először is meg kell játszanom a társaim előtt, hogy teljes mellszélességgel kiállok az ügyünk mellett és természetesen hazudnom kell a kishúgomnak az Ő érdekében, mert mindent érte teszek. És közben az sem kiváltképp jó a részemről, hogy titkolnom kell Valentine és pincsikutyái előtt, hogy egy másodpercig sem érdekel mit terveznek, sem a hatalmas nagy ügyük, amiért az életüket is adnák. Két vágányon haladok de egyszer biztosan frontálisan ütközöm majd és, akkor minden, amit tettem odavész. De addigra remélem, hogy a húgom biztonságban lesz Valentine-tól és a Klávé befolyása alól is. Megtisztítom a szeráfpengémet, még vér áztatja, vérfarkasok vére. A rúnákra nézve úgy érzem elárultam az angyalt és a szüleimet is, mégis izzik bennem a hit aziránt, hogy amit tettem azt jól cselekedtem, a Klávé azt hiszi mindent megtehet, hogy büntetlenül gyilkolhatja a fajtáját, hogy az egyezményt megszegve bárkit börtönbe zárhat és kivégezhet. Bár ebből a szempontból én sem vagyok jobb, hogy ne lepleződjek le Én is ölök Valentine parancsára, olyan vagyok, mint egy báb, csak célokkal. Mindeddig egyedül tartózkodtam a helyiségben, ami egyszerre funkcionál tárgyalóteremnek és kivégző teremnek is, mikor mire van éppen szükség. -Ha pengét akarsz a torkomnak feszíteni, sokkal halkabban kellene közlekedned. - fordulok meg, hogy szembe találjam magam érkező "társammal". Sokan kételkednek a hűségemben előmenetelem miatt, igen, a családunk visszamenőleg is több generáción keresztül hűen követte a Klávét és a törvényt. Így hát nincs másom velük szemben, mint a szavam és a tetteim, hogy hű vagyok a Körhöz. -Killian, minek köszönhetem ezt a kései látogatást? - mosolyodok el és a helyére rakom a pengét immáron tisztán. Killian az a fickó akivel óvatosnak kell lenni, eszes, saját ambíciói vannak és semmiképpen sem elfelejtendő, hogy ügyesen olt ki életeket. Rengeteg az árnyvadász mégis sokan közülük semmirekellőek, se vagyonos családból nem származóak, sem éppen túl erősek és ügyesek, nem hiába csatlakoztak a Körhöz, érezni akarták, hogy hasznosak. Ám Kill önmaga is épp elég fenyegető jelenség. Érzem, hogy a köztünk lévő ellenségesség szikrákat hány, tudja, hogy titkolok valamit csak éppen bizonyítani nem képes, gondolom ez bosszantja is.
Kezdőlap
Re: A Kör egyik rejtekhelye - Killian & Joshua ↠ Vas. Júl. 02, 2017 11:15 pm
|| 
