» nate heartridge

Sed lex dura lex. A Törvény szigorú, de a Törvény a Törvény.
Nate mindösszesen kétszer találkozott a Klávé képviselőivel. Nem sokkal a hatodik illetve tizenkettedik születésnapja után. S még egyszer biztosan fog, amint eléri a nagykorúság küszöbét. Hagyomány az Árnyvadászok közt, hogy felkeresik azoknak a gyerekeit, akik elhagyták ezt az életmódot, hogy egyszerű mondénként éljenek. Nem mintha egyeseknek megadatott volna a választás. Sosem értette, hogy szívügyekben miért hibáztatják, sőt egyenesen büntetik saját fajtájukat? Tehetett róla az édesanyja, hogy huszonévesen beleszeretett egy halandóba? Bűn volt-e, amiért szerette (szereti) annak ellenére, hogy nem Árnyvadász? A Klávé szemében igen, de a fiatal nő inkább feladta az addigi életét, hogy a szerelmével lehessen, és életet adhasson közös gyermeküknek, Nathanielnek.
A fiú apja a Scotland Yard rendőre. Két éve már, hogy maguk mögött hagyták a szürke és borongós Yorkot, hogy a fővárosba költözhessenek. A szülők már kezdetektől fogva egyetértettek abban, hogy nyugodt, normális életet szeretnének biztosítani egyetlen fiuk számára, azonban annak, akinek Árnyvadász vér csörgedezett az ereiben sosem volt egyszerű dolga. Egy rendőr szülő egyébként is azt szeretné, ha a gyermeke meg tudná védeni magát a rá leselkedő veszélyekkel szemben, hát még Nate esetében! Úgyhogy a fiú már évek óta kemény harcművészeti kiképzést kap. Eleinte rendkívül gyenge volt, de amint a pubertással megemberesedett, a vele született felerősödött érzékelése és képességei is előtörtek, melynek hála ma már akár az édesapját is könnyen legyőzi.
Bár a szülei erről mit sem sejtenek, és nem is támogatnák, mióta csak tudomást szerzett erről a másik világról, ami láthatatlan a mondénok számára, előszeretettel jár olyan helyekre, ahová nem kellene betennie a lábát. Tündérek által fenntartott kajáldák, az egyik vérfarkas rock zenekar koncertjei minden hónap első péntekjén és hasonlók. Összebarátkozott boszorkánymesterekkel, szeráfpengéket vett a feketepiacon és mindenkinek az anyja Árnyvadász nevén mutatkozott be. Persze senki sem vette komolyan, hiszen ki hinne egy magányos, rúnák nélküli Árnyvadászt veszélyesnek? Mert bizony irón hiányában a fiú bőre érintetlen, akár a frissen hullott hó, de mivel sosem tanították meg neki rendesen a rúnákat, valószínűleg amúgy sem tudna mit kezdeni vele. Ha valakit, akkor őt aztán vakmerőnek lehet nevezni. Első ránézésre úgy fest, mint aki soha semmit nem vesz komolyan, állandóan poénkodik, szembe röhögi a halált, de ha mondjuk összefut egy sikátorban egy behemót démonnal annak szinte esélye sincs ellene. Talán nem olyan jó, mintha árnyvadászok képezték volna, de a hiányosságait kellő kreativitással pótolja.
Ő maga is tudja, hogy eddig csak a szerencsének köszönheti, hogy a Klávé nem talált rá, és kérte számon, hogy miért van az, hogy napközben egyszerű végzős középiskola diák, míg éjszaka fekete csuklyában, maszkkal az arcán, egy rendőrségi rádióval felszerelve járja a várost, hogy ártatlanokat mentsen és szörnyeket mészároljon. Nate tisztában van vele, hogy elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb olyanba botoljon, akibe nem kellene, s hogy mi lesz akkor? Nem szeret ennyire előre gondolkodni, egyelőre a holnapi matek dogát fontosabbnak tartja.