|
Discord szerver
Shadowhunters
|
Utolsó posztok Tagjaink tollaiból | |
User statisztika Belépett tagjaink | Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég Nincs A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt. |
| Lélekszámláló Elfogadott tagjaink Csoportok :: |  | |  |  |
Összesen :: | 21 | | 11 | 10 |
Angyalok :: | 2 | | 2 | 0 |
Klávé tagok :: | 1 | | 0 | 1 |
Árnyvadászok :: | 2 | | 2 | 0 |
Kör tagok :: | 0 | | 0 | 0 |
Tündérek :: | 1 | | 0 | 1 |
Mondének :: | 3 | | 0 | 3 |
Félvérek :: | 1 | | 0 | 1 |
Dámpírok :: | 0 | | 0 | 0 |
Vámpírok :: | 3 | | 1 | 2 |
Vérfarkasok :: | 6 | | 4 | 2 |
Boszimesterek :: | 2 | | 2 | 0 |
Bukott angyalok :: | 0 | | 0 | 0 |
Démonok :: | 0 | | 0 | 0 |
|
Legaktívabbak A hónap méhecskéi | |
| |
|  Re: Avitus Sanguis ↠ Szomb. Júl. 29, 2017 11:08 pm |
Gratulálunk, elfogadva Légy üdvözölve ó hatalmas Avitus! Első körben szavakhoz sem jutok. A fogalmazás, a mondanivaló, egyszerűen teljességgel magába szippantott, mint egy 3000 Wattos Ipari porszívó.  Viccet félretéve, el lettem varázsolva. Olyan szinten bele tudja magát élni az ember, és olyan szinten átjön a mondanivaló... Azt kell hogy mondjam, hogy egy sok szempontból színes egyéniséget tudhatunk köreinkben.
Az előtörténet is igen eseménydús volt, azonban telhetetlen fajtából származok, és remélem minél előbb megtudhatom, milyen kalandokon ível majd át a hatalmas Avitus vérrel övezett, izgalmakkal teli léptei.
Nem is vesztegetem tovább az értékes idődet, - oké bevallom csak nem akarom, hogy az én fejemet is elválaszd a nyakamtól  - hagyom, hogy kezdetét vegye a démoni kaland. Persze csak egy karakterfoglalót követően.
Kellemes játékot kívánok, én és a Shadowhunters csapata. 
Ui.: Megtisztelő volt, hogy én fogadhattam el ezt a gyönyörű lapot. 
|
|  | |
| Avitus Sanguis ↠ Pént. Júl. 28, 2017 3:22 pm |
Avitus Sanguis
Álmodd meg a jövőt
| faj: Démon
kor: Több ezer éves (a Földön töltött idő szerint 478)
születési idő/hely: A Pokol bugyrainak legsötétebb árnyékában | becenév: Lust
play by: Edward Norton
foglalkozás: Hivatásos bajkeverő
|
Család Óh, nehéz lenne nekem a családomról mesélnem neked. Összefoglalhatnám azzal is, hogy még odalent sem voltam sohasem a "Papa" kedvence. Éppen ezért csupán néha volt esélyem arra, hogy egy idézés alkalmával, vagy önön erőmből eljuthattam a mondének világába. De amikor ott voltam... nem is tudom szavakkal leírni azt a nevetést, amit most éppen kiengedtem magamból.
Nehezen lehetne démonként olyan dolgokról mesélnem,
mint "család". Természetesen, mindannyian egy nagy, boldog, boldog család vagyunk, de valahogy nagy boldogságunkban szeretjük hátba szúrni, és elárulni egymást,
amiben talán, vagy talán nem én magam is részt vettem...
ha lennének a Pokolban démonügyvédek, szükségem lenne egyre.
Ami pedig a Földet illeti... ugyancsak ügyvédekre van szükségem, mert tavat lehetne rekeszteni a törvénytelen gyermekekkel, amelyek kapcsolataimból születtek az apró bolygó felszínén. Valójában azonban csak párral volt kiépített kapcsolatom, és velük sem sokáig bírtam, mielőtt vérbe fulladtak volna a dolgok, avagy árnyvadászok bukkantak volna fel. Ilyen ez a démonélet. Sohasem nagyon hatott meg a törvénytelen gyermekeim tudata, hogy élnek-e, halnak-e,
bár valószínűleg vicces lenne egyszer összefutni az egyikkel.
Ettől függetlenül sohasem gondolkoztam valódi, emberi szemszögből "működő" család létrehozásáról. Személyiség Különös,
hogy éppen a személyiségemről kérdeztek, mivel el kell mondanom valamit - imádok beszélni magamról! No persze,
az már egy cseppet sem mindegy, hogy mennyi igaz abból,
amit mondok. Alapvetően egy nyitott, mókás fazon vagyok -
nem ítélek el senkit, semmiért, és nem szeretném, ha az emberek engem elítélnének! Rohadjon le a rendszer, és pusztuljon mindenki, aki nem képes elfogadni a valóságot!
Imádom imitálni a mondénokat: a lázongásuk, az idegük,
a rendszerellenes megmozdulásaik, felkiáltásaik, az elbizakodottságuk, a kéj, ami a testükben folyik! Már bizseregnek az ujjaim, amint csak rájuk gondolok! Imádom a bűneiket - az összeset! Hatalmas élvezetet kelt bennem,
és amikor én váltom ki bennük, hogy valódi formájukat megmutassák... szinte extázisba zuhanok.
Igazán karizmatikus vagyok valódi próbálkozás nélkül, és könnyedén meggyőzöm a legtöbb mondént - és néha gyengébb tündéket, vagy boszorkánymestereket is - arra,
hogy bajba keveredjenek, vagy céljaimat szolgálják. Ezek a célok piti gyilkosságok, és rablásoktól kezdve egészen politikusok befolyásolásáig is fajulhatnak.
Álmom egyszer egy véres forradalom, és-vagy polgárháború kirobbantása! Óh, az a sok vér annyira édes lenne! Hehehe!
Nem tudom, mennyire fontos megjegyezni, de hozzátenném,
hogy leginkább a szüzeket szeretem. Úgy érzem, hogy ez fontos része a személyiségemnek... hogy evésről, vagy szexről van-e szó, azt a képzeletetekre hagyom. Kinézet Leginkább az igazán extrém, és az átlagtól "eltérő" ruhák állnak közel a szívemhez. Vörös bőrkabátok, alattuk egy egyszerű atlétával,
bőrkesztyűk, katonacsizmák, és hasonlóak. De természetesen mindez attól függ, hogy milyen hatást is akarok elérni. Hogyha az áldozatom egy elegáns ember -
például egy politikus -, akkor természetesen előkerülnek az öltönyök, szövetnadrágok, finom bélésű ingek. Azonban leginkább azt élvezem, ha úgy csábíthatom rosszra az áldozatomat, hogy közben nem rejtem el a formámat előtte -
legalábbis az emberi formám valóját. Teljes őszinteséggel rántom be a világomba a figyelmetlen mondént.
Arcomat sokszor körözi cigarettafüst, kezemben pedig többször megtalálod a sörösüveget - csókom azonban mézízű, és leheletem állatias módon vonzz hozzám, mintha még a hormonjaim is ördögiek lennének.
Szemem körül a járókelő gyakran lát fekete mélyedéseket,
számban száradt vértől sárgult fogakat. Én nem a hazug ígéretekkel, hanem a végső, teljes felszabadulás, és szabálytalan anarchia ígéretével vonzom magamhoz a mondéneket. Talán ezért is vagyok annyira kiszámíthatatlan.
Testem is magáért beszél, mivel az apró vágások, és sebek alatt izmok feszülnek, és egy magas, ápolt test magasodik áldozatom fölé. Mondén külsőm lágyító "barátaim" számára,
és fenyegető ellenségeim szemében. Az ördögi formám pedig... jobb karom rákollóvá nő, míg szemeim folyamatos vérvörös lánggal égnek, bőröm pedig véresen repedezni kezd a kőkemény szövetektől, melyek felduzzadnak alatta. Emellett egy mókás, lándzsaként is alkalmazható ördögfarok is kibúvik belőlem. Életem lapjai  A cigarettafüst hosszas oszlopként szivárgott ki számból, és orrlyukaimon, ahogyan kiszorította a szobában megmaradt kevéske oxigénmennyiséget is, és csak a pusztító szén-dioxidot hagyta hátra. Ki a fenét érdekel? Ez csak a Föld, nem igaz? A fulladásos halál még finoman is hangozhat a számára, ha belegondolunk, mennyiféle módon gyilkolja meg őt az emberiség. Különös érzés fog el abban a pillanatban, és letekintek a földre. Vér mászik a maga csigasebességével a padlón, és felkap minden porszemet a tönkrevert apartmanból, amit a leomlott falak törmeléke szétsodort. Minden egyes porszemet az Atya teremtette - vajon annak is szánta őket, hogy egyszer majd vérben ázzanak? Vagy itt áll meg a "mindenható" hatalma, és itt kezdődik a miénk? Olyan különös volt ez a világ, és minden porszem benne. Minden egyes élet, minden egyes milliárd egy eltörpülő elem volt, ami a pusztulásra várt, így - mielőtt végleg a Pokolban szenvedhetett volna -, még utolsó porszemnyi leheletével úgy döntött, hogy leégeti a "Teremtő" teremtményét. Elbűvöltek ezek a mondénnek szólított porszemek, és az a tény, hogy én mennyire elbűvöltem őket. Hazudhatnám, hogy valamennyi empátiát is éreztem irántuk - hiszen, hűen követtek engem, és áldozták fel életüket, lelküket az örök dicsőségért, amit hazug szolgálatuk jelentett. Tudhatták, hogy míg a drágalátos Magasságosuk elfelejti őket, én örökké megemlékezek róluk, mint drága gyalogaim az elmém Panteonjában. - Mégis mi az ördög folyik itt?! - rántott ki egy távoli hang mély gondolatmenetemből. Lámpafények, és kiáltások töltötték meg a romos épületet, majd apró csizmák lépései értek el füleimig. - Mind... halottak?Felnyitottam vörös szemeimet, és megláttam a környezetemet. Csak tinik voltak még - talán már egyetemisták. Mind a hatan elterülve, saját vérükben úszva feküdtek a térköveken, míg én a pentagramma közepén üldögéltem. Orromat a füstfelhőből azonnal egy különös, percenként halványodó illatanyag csapta meg. Boszorkánymester... volt. Következő cigarettaszívásomra az alak közelebb lépet. Lámpáját, és pisztolycsövét arcom felé szegezve. - Ki az ördög vagy te?! M... mi az ördög vagy te? - kiabálta, ahogyan fehér lámpája tündöklését tompították vörösen lobogó szemeim. Én csupán elvigyorodtam, fogaim élesen, véresen mutatkoztak meg a férfi előtt. Lábaimmal ugráshoz rugaszkodtam, majd ellökve magamat jobb kezem óriási rákollóit az alak nyaka köré fogtam. - A nevem Avitus. Csak nem azért jöttél, hogy csatlakozz a klubunkhoz? - röhögtem, majd mintha papíron vágtam volna keresztül, ollóimmal átszabtam a rendőr nyakán. Ismét szimatolni kezdtem a teret, mintha csak egy véreb lennék, és megtalálnám a gazdimnak a lelőtt vadat. - Mhmm... embervér! Olyan régen volt már! - vigyorogtam tovább, és körbenyaltam a szám szélét. A drága gyalogaimnak hála visszatérhettem a Földre! Egy teljesen új korszak, új lehetőségek arra, hogy pusztítsak, és bajt keverhessek! Ha ezek a mondénnek nevezett porszemek eddig is ölték bolygójukat... akkor én egy egész hurrikánt fogok kelteni! - Shadowhunters FRPG:
User neve × User kora × Tapasztalat
|
| | | | |
| | Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
Kezdőlap
