Az Egyezményünk szerint az Alvilágiakat is meg kell védenünk, amikor bajba kerülnek. Nagy a Klávé Bizottságában a konfliktus ebből, sokan inkább a Kör nézeteit tükrözik, mintsem az Árnyvadászok törvényeinek alapjául szolgáló évezredes felfogást, mégis a vezetőink közt ülnek. Feldühít, hogy ilyen politikai testület irányíthat minket, de szerencsére nem csak ők léteznek, még ha más szervezeteket nehezen is képesek elismerni. A tündérek birodalmáról nem sokat lehet tudni, az utóbbi időben egyébként is képlékeny az ottani helyzet, de a Praetor Lupus, ami főként a farkasok védelmére, kisebb mértékben pedig a bukottak összegyűjtésére szolgáló szervezet, igen kiterjedt hálóval rendelkezik. A világ szinte összes pontján képesek megvédeni az újonc vérfarkasokat, és azokat a mondénokat, akik ezeknek a gaztevőknek majdnem az áldozatául esnek. Nem kéne ilyen elítélően gondolkoznom a farkasokról, hiszen nem lehet könnyű irányítani a másik énjüket. Ráadásul az égből villámcsapásként éri őket a változás, miután nem sokkal ezelőtt még épphogy, szó szerint kiharapták belőlük a nyugodt mondén életet. Általában empatikus vagyok velük szemben, sok mondén bulinak élné meg az átváltozást amúgyis, hiszen szuper reflexekkel és érzékekkel jár az új bőr, még rúna sem kell nekik – azonban a mérleg másik felét az örök düh és tombolás utáni vágy húzza le. Meglepett, hogy egy praetor lupusos sráccal hozott össze az élet. Igaz, hogy az utóbbi idők eseményei közelebb hozták az Alvilági segítőket és az Árnyvadászokat, a megállapodásoktól függetlenül még mindig önállóan dolgoztunk. Ők a szárnyuk alá vették az újdonsült vérfarkasokat, mi pedig elkaptuk azokat, akik a segítségnyújtás ellenére is bajt kevertek. Az előttem álló srácot néztem, két karomban fogtam az ájult farkast, akinek súlyát az erő rúna nélkül sosem bírtam volna el. Felém lépett, de nem tűnt fenyegetőnek, meg butaság is volna egy árnyvadászt megtámadnia. Igaz, egymagam sokkal sérülékenyebb vagyok, mint általában csapatban, ha valóban Praetor Lupus mentor, meg se fordulna ilyen a fejében. Így hát nem léptem hátra, nem nyúltam a szeráfpengém felé, tudtam, hogy ez most nem fordul át agresszív találkozásba. Próbáltam belőni, vajon mióta lehet praetoros, mert nem sokkal lehetett fiatalabb, esetleg idősebb nálam. Egyik részem már át is adta volna a mozdulatlan, zsákszerű testet, hogy legyen ez az egész az ő dolga, de ha visszamennék egy farkassal, akit egy magam kaptam el, a többiek legalább valami elismerés félét megejtenének felém. Meg, persze azzal, hogy megtámadott valaki mást, ráadásul közterületen, a Klávé hatásköre alá tartozik az eset. - Nem tehetem. Te is tudod, hogy ezzel a nyílt támadással bűntényt követett el. – Mindketten tudtuk, hogy nem az amerikai törvénykönyv paragrafusaira céloztam. – Ha a többi támadást nem is, a mait már rábizonyíthatjuk. A Konzul biztosan engedékeny lesz a büntetést illetően, hiszen minden próbálkozás eddig sikertelen volt, már amiről tudunk. – Szigorúan néztem az előttem állóra, remélve, arrébb lép, hogy minél előbb az Intézetbe juttathassam ezt a farkast.
Oliver Burton
Vérfarkas
28
Kor :
New York
Tartózkodási hely :
2023. Jul. 08.
Csatlakozás ideje :
Re: Sikátor ↠ Hétf. Aug. 14, 2023 7:52 pm
August & Olly
Francba francba francba! Nem hiszem el, hogy a srác, akinek a nem olyan régen beharapott farkast kellett volna őriznie, szimplán "csak leszaladt egy cigiért" a ház sarkán lévő trafikba, mert hát a védence, Scott "aludt, mikor indulás előtt ránézett". Istenem, azt hinné az ember, hogy akit a Praetor Lupus-nál felkérnek, hogy mentorként vegyen a szárnyai alá fiatal vérfarkasokat, azokban van felelősségérzet és előrelátás, amit nem ír fel némi káros szenvedélytől való függés. És lám, mégis megtörtént a baj, minek következményeként hárman rójuk Brooklyn utcáit, hogy megtaláljuk Scott-ot. Néhány napja került gondozásunk alá, addigra legalább két ártatlant harapott meg, egyikük ráadásul bele is halt, a másikat Manhattan-ben befogadta az egyik tapasztalt vérfarkas az első átváltozásáig. Holnap terveztük volna Scottot Bostonba vinni, de ha nem találjuk meg, ugrik az egész. Egyelőre nem szóltunk a vezetőségnek, az itt lévő társaimmal, akik már-már barátaimmá váltak megegyeztünk, hogy akkor jelentjük, ha nem sikerül megtalálnunk estig, amikor ígyis-úgyis kellett jelentést küldenünk. Teljesen magától értetődő módon nem engedhetem szabadjára New York utcáin a farkasomat, de a fejlett szaglást és érzékeket kihasználva igyekszem megtalálni Scott-ot, de nem ő az egyetlen vérfarkas a zsúfolt utcákon, mindenféle szag keveredik az utca, a szemét és csatorna aromájával, tehát nincs könnyű dolgom. Már kezdeném feladni, mondván tuti nem ebben a városrészben van, mikor orrom egyszer csak szagot fog. Szaladni kezdek a sikátor irányába, ahonnan sikolyt is hallok, és még oda sem érek teljesen, máris felismerem a fiatal farkast, aki éppen csak elérte a nagykorúságot jelentő 21 évet amikor átváltoztatták. Azonban nincs egyedül, és nem az imént elszaladt hölgyre gondolok, aki szinte fellök a nagy menekülésben. Egy árnyvadász van mellette, ráadásul úgy látom, kiütötte valahogy, mert Scott jelenleg mozdulatlan, ha nem emelkedne és süllyedne szép lassan a mellkasa, megfordulna a fejemben, hogy esetleg meghalt, de így érzékelem, hogy életben van. -Kérlek bízd a Praetor Lupus-ra az ügyet. Már kerestük őt. Egyszerűbb lenne mindannyiunknak. - nem akarok túlságosan hangosan beszélni, vagy belemenni a természetfeletti dolgok ecsetelésébe. Valószínűleg ő is tudja rólam, hogy mi vagyok, én is látom a rúanáit, így felesleges túlragozni. Pár lépést közelítek feléjük, feltartom a kezem, hogy az árnyvadász srác láthassa, nincs szándékomban támadni vagy agresszívan fellépni, szimplán csak szeretném fajtársamat elvinni, amennyire lehet feltűnésmentesen.
A sikátor betonján hangtalanul lépkedtem, fekete ruhám alól kikandikáltak az obszidián kígyóként tekergő rúnáim. Habár a munkánk csapatban folyna, és sosem szabadna egymagunk mennünk sehova, magányos farkasnak születtem. Egyedül voltam a legjobb formámban. Mióta Michael nincs velünk, nem találtam senkit, akivel ügyesen tudnék közreműködni, így maradt a saját társaságom. A New Yorki Intézet többi tagja éppen másik kiküldetésen volt, és a mai célpontom hollétét is csak egy sokadkézből érkezett információ alapján sejthettük. Úgy határoztunk, hogy ha érzek magamban elég erőt, én eljöhetek kilesni a farkast, aki állítólag több sikertelen harapást kísérelt már meg. Nem sikerült még megtalálnom a helyem ebben a csapatban, pedig már jó ideje itt vagyok, ezért is egyeztem bele abba, hogy tőlük elválva, egy magam ugorjak fejest ebbe a küldetésbe. Szerintem a többiek azt gondolták, hogy a tipp haszontalannak bizonyul majd, hiszen másképp nem egyeztek volna bele a tervbe, hogy egyedül jöjjek elfogni egy farkast. Feladtam, hogy küzdjek azért, tartozzak valahova. Minek bizonyítsak? Úgyis tudom, hogy átlagon aluli nephilim vagyok, a csapatmunka nem nekem való. A saját erősségeimre építve próbálok hasznos tagja lenni az árnyvadászok társadalmának. Egy kuka mögé guggoltam, vártam, hogy megjelenjen a farkas. Sokáig csak elsuhanó patkányokkal találkoztam, egy lélek sem járt erre. A második óra elején egy férfi botladozott el előttem, aki kicsit sem tűnt vérfarkasnak, inkább egy másnapos bulizónak. A rúnáimnak köszönhetően ő persze nem látott engem, óvatosan figyeltem, ahogy elsántikál a kukáig, beletúr, majd továbbáll. Kezdtem éppen feladni a dolgot, amikor egy ideges női hang ütötte meg a fülem. Odakaptam a fejem, és megláttam, ahogyan egy smaragdzöld szemű férfi veszekszik egy lánnyal, belökdösi őt a sikátorba. Visszabuktam a kuka mögé – habár a mondénok nem látnak engem, az Alvilágiak képesek átlátni a legegyszerűbb minket rejtő rúnákon. Ezt kihasználva vártam, amíg a lány elém nem ért, nyomában a farkassal – majd felugrottam, hangtalanul. A farkas azonnal felém pillantott, a lány pedig értetlenül ingatta a fejét közte és a számára láthatatlan testem között. A pillanatnyi zavart kihasználva észbe kapott, és elszaladt a férfi mellett, aki értetlenül figyelt engem, szerintem még sosem látott árnyvadászt. A teljesen fekete ruhánk, a cirkalmas rúnákkal borított bőrünk nem mindennapi látvány. Friss farkas lehet, aki még nem tanulta meg, hogyan uralkodjon az indulatain. Közelebb léptem, a mellkasomra firkantott gyorsaság rúnának köszönhetően szinte a farkas mellett termettem. Ő el akart volna szaladni, de tarkón ragadtam, és a földre rántottam őt. A feje koppant a betonon, és úgy tűnt, kiütöttem őt. Ijedten guggoltam le hozzá, de nem láttam nyomát vérnek, pulzusa is normális volt. Nagyon meglepődtem, milyen simán ment a dolog, és lehajoltam az eszméletlen farkas testéért, hogy őt minél közelebb tudhassam magamhoz – ezzel őt is elrejtve a mondének kíváncsi szemei elől. Már éppenhogy elindultam volna az Intézet fele – hogy közösen dönthessünk arról, mi legyen a farkas sorsa – amikor is egy másik férfi tűnik fel a sikátor végében. Mivel kiszúrt minket, tudtam, hogy nem sima ember, a napfény megcsillant a rúnáktól mentes bőrén, tehát vámpír sem lehetett. A tündérek jellegzetes szépségét se véltem felfedezni rajta, úgyhogy maradt a vérfarkas, kizárásos alapon. Én szólaltam meg először: - Jobb, ha kimaradsz ebből.
Kezdőlap
Re: Sikátor ↠ Szer. Aug. 23, 2023 5:14 pm
