Hálószoba

Halk, nesztelen léptek. A hajópadló elnyúló keserves nyekergése. Nincs itthon senki, de nyomot bőven hagyva magam után szinte kiabál a bejárati ajtó, hogy nem kívánt személy lépett be a szerény falak közé. A zsanérok kifordulva kapaszkodtak az ajtóba, mely szinte már vízszintesben lógott. A szél, amely behatolt a falakon belülre, enyhén lengette a bejárati ajtót, ami néha-néha a falnak koccantva kilincsét éles hangot hallatott. Csendben hátra tekintettem, reagálva így a zajra, majd győződtem meg róla, hogy nem a gazda ért haza. S tudatosítva magamban a időleges biztonságot, vettem egy mély sóhajt, megnyugtatva így hevesen dobogó szívemet. Nem éreztem szagát senkinek, így amellett döntöttem, nem fogok fölöslegesen játszadozni, egyszerűen felforgatok mindent és lelépek. Gyorsnak kellett lennem. A lakos fura egy alak volt, de sosem jöttem rá, hogy az éjszaka gyermekei közé tartozik, vagy csak valami megrögzött sátánista balfék. Az meg végképp nem volt beazonosítható, hogy van-e valami rendszere... Nekem munkanélkülinek tűnt, s volt, hogy egész éjszakára kimaradt. Hát nem tehettem mást, mint szerencsét próbáltam...
A nappalit áttúrtam, felborogattam. Semmi. A konyhát is átnéztem hatalmas rendetlenséget hagyva magam után. Fölöslegesen. A fürdőbe csak nem rejti el a könyvet. Így a gondolatát is kivertem a fejemből, hogy a fürdőszobát is felforgassam. Az utolsó esélyesek a háló és a dolgozó szoba volt. Azonban volt egy olyan megérzésem, hogy a hálóban kereshetem. Hát téve egy próbát, mindent vagy semmi alapon benyitottam a hálóba. Egyedüli férfiként egész nagy rend volt eleinte a lakásban, ami arra engedett következtetni, hogy alapvetően pedáns a fickó.
A ruhásszekrény mellett megállva húztam végig ujjamat a tiszta felületen. Vagy allergiás a porra. Biggyesztettem ki ajkamat, majd hümmögve egyet hagytam is inkább annyiban a szerencsétlenem vizsgálgatását. Lerántva a takarót az ágyról, szétvagdaltam a szivacsot, a párnákat. Az összes fiókot a földre borogattam. A szekrényeket áttúrtam. Laza padlófelületet kerestem. Nem...Semmi. Egészen addig, amíg fel nem tűnt egy sötét dobozka a tetején egy rúnával, ami ezidáig az ágy keretének az aljába lett rejtve. Mágiák, idézések, fajok... Erre volt szükségem. Azonban mind ez, csak feltételezés volt. Nem tudtam, hogy mit rejt a doboz, hiszen nem tudtam kinyitni. Bárhogy erőlködtem vele, nem nyílt ki.
- Hogy az a kibaszott... - morrantam fel idegesen, majd már kétségbeesésemben a pisztolyomat rántottam elő, hogy darabokra lőhessem a dobozkát, mérgemben.
Azonban ekkor nem várt szagra lettem figyelmes. Összepréselve ajkaimat, azonnal magamhoz öleltem a dobozkát, miközben kellően a falhoz simultam. Az ablak felejtős volt. A redőny le volt húzva, és ha azt kezdem el huzigálni, akkor se perc alatt megtalál és meg kell ölnöm. Nem fogok mondént ölni, ha egy mód van rá... Nem maradt más, mint kicselezni és egyszerűen csendben lelépni. Ha pedig nincs más lehetőség, leosztok neki egyet és probléma megoldva.