Lola ___

Nem tudom, hol kezdhetném. Vagyis de tudom, a legelején. A legelső pillanattól kezdve, hogy megismertelek, azt hittem gyenge vagy, akinek tényleg az én segítségemre van szüksége. Azt gondoltam, hogy a nálam idősebb srácok piszkálnak téged, te meg nem tudod, hogyan védhetnéd meg magad. Holott ez csak egy színjáték volt. Az idősebb srácokról utólag kiderült, hogy a te "barátaid" és csak arra kellettek, oda csalogassanak valakit. Ez a valaki voltam ugyebár én. Mert miért ne játszanám a hős szerepét?
A legszebbik arcodat mutattad, hálás voltál, szinte a nyakam köré csimpaszkodtál, mint egy kis majom, de nem a hála vezetett ehhez a cselekedetedhez, hanem az éhség. Megharaptál. Utána már csak arra emlékszem, hogy nem a bárban vagyunk, hanem mesélsz és mesélsz. Aztán fenyegetőzöl, mert kibújt a szög a zsákból és továbbra is a vérem kell. Kezdek kételkedni abban, hogy tényleg Lola-nak hívnak, de annyi szent, ha a családomat használod ellenem, vagyis inkább a húgom, akkor eltudod érni amit szeretnél. Rendszerint azt, hogy mit se törődve, tűrjek és hagyjam a vérem vedd.
Neked hála ismertem meg az árnyvilágot is, hogy léteznek árnyvadászok, angyalok, démonok és csupa olyasmi, amivel az ember csak és kizárólag a könyvekben találkozhatna. De nem. Neked szembesítened kellett azzal, hogy mi mondénok, mennyire gyöngék vagyunk és ha tudnánk mi vesz minket körül, könyörögnénk azért, hogy olyan erősek legyünk, mint ti az alvilágiak. Határozottan értettem a célzásodat, de tettem a hülyét, mai napig is, mivel megismertem Cissy-t. A lányt, akit szeretek és még tőled is óvok. Mert honnan tudhatnám, hogy miféle szabályokra alapszik a világotok, ha okkal, nem is meséltél róla. Látom, hogy gonosz vagy. Én meg köszönöm, nem kérek ebből a gonoszságból, nem akarok hozzád tartozni, nem akarok egy lenni közületek. Csak ezt így, ilyen határozottan képtelen volnék elmondani neked. Viszont te magad is sejted. Különben se vagy szerelmes belém, csak a vérem kell.
Meg amúgy sem tudsz szerelembe esni, téged az éltet, ha mást teszel tönkre. Hogy miért nem? Miért zavar téged ennyire más boldogsága? A válasz nagyon egyszerű, csalódott vagy. Ezért fog felemészteni a gyász, ami csak abban segít, hogy színészkedj, kedvesnek mutasd magad, holott szerintem nincs is szíved. Lehet, hogy valaha volt, de meghalt veled együtt, amikor vámpírrá változtál.

//A háttértörténete, szabadon kidolgozható. Nem akarom megkötni az alkotó kezét, tehát ha úgy érzed, hogy látsz benne némi fantáziát és szívesen belekavarnál az életembe némi zűrt akkor itt a helyed! Ha megjöttél vagy simán csak érdekel a karakter, nyugodtan vágj fejbe egy privát üzenettel. //