Mathias Joaquin Mendoza Cruz
Shadowhunters
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
Hello my
Little Guest
Becses nevem
Jelszavam
Jegyezz meg: 
Mi is volt a jelszóm?
Discord szerver
Shadowhunters



Utolsó posztok
Tagjaink tollaiból
Michael
Kedd Aug. 29, 2023 9:21 pm

Zoey Briggs
Csüt. Aug. 24, 2023 8:39 am

Hazel Sage Stargrace
Szer. Aug. 23, 2023 5:23 pm

Silvius S. Hildenborough
Szer. Aug. 23, 2023 5:19 pm

August A. Littlebury
Szer. Aug. 23, 2023 5:14 pm

Kimberly Storm
Szer. Aug. 23, 2023 5:09 pm

Kimberly Storm
Szer. Aug. 23, 2023 5:06 pm

Oliver Burton
Szer. Aug. 23, 2023 4:27 pm

User statisztika
Belépett tagjaink
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.
Lélekszámláló
Elfogadott tagjaink
Csoportok ::
Összesen ::
211110
Angyalok ::
220
Klávé tagok ::
101
Árnyvadászok ::
220
Kör tagok ::
000
Tündérek ::
101
Mondének ::
303
Félvérek ::
101
Dámpírok ::
000
Vámpírok ::
312
Vérfarkasok ::
642
Boszimesterek ::
220
Bukott angyalok ::
000
Démonok ::
000



Legaktívabbak
A hónap méhecskéi

Megosztás
 

Mathias Joaquin Mendoza Cruz


Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Mathias Joaquin Mendoza Cruz Empty
TémanyitásRe: Mathias Joaquin Mendoza Cruz ↠ Csüt. Márc. 16, 2017 9:36 pm

gratulálunk elfogadva!
Először is, üdv köztünk, érezd magad jól az oldalon *-* Másodszor, elnézésedet kérem, hogy megvárakoztattunk, sajnos az utolsó pillanatban úgy adódott, Clary nem tud elbírálni, viszont, hogy ne várj tovább, úgy gondoltam na majd én! aww
Lényeg ami lényeg, talán nem is olyan ritka a magad fajta vérfarkas, de a könyvszerkesztői foglalkozás nagyon bejött ahogy a párbeszédes példa is ennek kapcsán. A pb-det már volt szerencsém más bőrébe bújva látnom és még mindig irtó dögösnek találom, szóval megkaptad a 10+1 pontot tőlem, no de lássuk csak másoknak hogy tetszel. Irány a kutyafuttató, avagy mars foglalózni és irány a játéktér! hello
shadowhunters frpg



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Mathias Joaquin Mendoza Cruz Empty
TémanyitásMathias Joaquin Mendoza Cruz ↠ Szer. Márc. 15, 2017 9:14 pm

Mathias Cruz
Azt hiszi, ilyen könnyen túljárhat az eszemen? Elég régóta vagyok már a szerkesztője ahhoz, hogy ne dőljek be a "nem láttam, hogy írtál, bocsi" trükknek, és legalább ilyen átlátszó a "lemerült a telefonom, úgy sajnálom!" szövege is. Tudom, hogy hiába hívnám, nem venné fel a mobilján, nekem viszont borzasztóan kell már az a nyomorult kézirat, mert a kiadó lassan egyre kínosabb helyeken szorongat, így hát kénytelen vagyok komolyabb lépésekhez folyamodni. Éppen a kabátomba bújok bele, amikor betoppan Sara, kezében a vezeték nélküli telefon, tenyerével lefedve tartja a kagylót. Láthatóan meglepődik, hogy az előszobában, talpig felöltözve talál.
- Te meg hova mész?
- Munka. El kell mennem egy kéziratért, egy óra és jövök.
A kilincsért nyúlok, de a hangja megállít.
- Most? Háromnegyed kilenc múlt!
- Ó, biztos vagyok benne, hogy nem alszik az a kis vakarcs... - morgom az orrom alatt, s közben arcomon lassan szétolvad önelégült, szadista mosolyom. A fülénél fogva rángatom haza a kéziratért, még ha fel is kell túrnom New York összes szórakozóhelyét miatta. Egy farkas éles szaglásával és Aires jellegzetes illatával semmi az egész.
A húgomnak végre eszébe jut, mit akart tőlem; látom, hogyan komorul el az arca egyetlen pillanat alatt. Mintha jeges kéz markolna a gyomromba, ujjam tétován lesiklik a kilincsről. Kérdő, türelmetlen pillantással faggatom, pedig pontosan tudom, mit fog mondani. Túl jól ismerem már az arcára kiülő fájdalmat, könnybe lábadó szemét.
- A falka?
- Matt, oda kell menned... Kérlek... - mond még valamit, de már nem hallom. Az ajtó becsapódik mögöttem. Az autó persze nem indul, köszönhetően az egész napos fagynak, habár a havazásban úgysem jutnék messzire. Gyalog vágok neki Manhattan utcáinak, teljesen megfeledkezve eredeti célomról, a kéziratról, Airesról és minden másról. Csak egyetlen dolog jár a fejemben: egy nemlétező Istenhez imádkozom, hogy a bátyámnak és a falkának ne essen baja. Ne legyen késő, mire odaérek!
Nem sokra emlékszem abból az éjszakából. A fehér hótakarót vörösre festette a vér, sérült, széttépett, emberi roncsok hevertek mindenütt. Nem engedtem, hogy az öcsém így lássa őt; számunkra nem csak alfa volt, nem egyszerű falkavezér, hanem a fivérünk, aki etetett, pelenkázott és iskolába hordott minket, aki mesélt az ágy alatt élő szörnyekről és aki legyőzte őket, aki ott volt az első átalakulásunk során, aki eltemette apánkat és enyhítette a gyászunkat. Nem akartam, hogy átharapott torokkal, a hóban lecsupaszítva lássák, ezért hazaküldtem Christ, hogy vigyázzon a húgunkra és tartsa őt távol innen. A bátyánkat az elmúlt évek során többször is kihívták már párharcra az alfa címért, de sosem láttam még ilyen véres küzdelmet. Elöntött a harag.
- Mathias? - Ismerős hangot hallottam a hátam mögül. Felegyenesedtem fivérem holtteste mellől, hogy szembenézzek a bétával, a falkánk egyik legidősebb tagjával. - A falka a tiéd.
Így lett volna. Pár évtized múltán, amikor a bátyám családot alapít és kiöregszik a harcból; amikor haját őszre festi az idő, és amikor gyerekek kacajától válik hangossá a ház. Én örököltem volna a falkát, én vittem volna tovább a csapatot; ezt vették el tőlünk, és ezért keservesen meg fognak fizetni.
- A falka a tiéd - ismétli türelmetlenül, mintha várna valamire. Nem állok még készen. Ekkor hallom meg azt a vérszomjas, hátborzongató hangot.
- Már ha el tudod venni tőlem, kölyök.
Egyenesen rám néz. Az imént változott vissza, meztelen bőrén megtapadt a hó. Míg kihívó mosolyával engem méreget, kézfejével hanyagul letörli ajkáról a vért.
A bátyám vérét.
Csontjaim hangosan ropogva törnek darabokra a testemben, négykézlábra kényszerít ez az ősi, vad erő, ahogy átadom magam a hold hívó szavának és szabadjára engedem a végtelen dühöt, a halált, mely farkasbőrben érkezett.

- Fáradtnak tűnsz.
Bögre koppan az íróasztalom sarkán, a kávé édes aromája egyből betekergőzik az orromba. A legelbűvölőbb mosolyommal hálálom meg a gesztust, mire a kolléganőm zavartan elkezdi az ujja köré tekergetni egy tincsét. Oh, szóval bejövök neki? Talán el kéne hívnom a karácsonyi partira...
- Csak sok a dolgom mostanság. Munka, családi ügyek... ki képes rendesen egyensúlyozni köztük?
Egyszerre nevetünk fel, és ezzel már el is dőlt: meghívom a partira, előtte pedig kikérem a véleményét néhány kézirattal kapcsolatban, az ágyamban, meztelenül...
Tekintete a monitoromra siklik, beleolvas az éppen megnyitott fájlba.
- Sikerült munkára bírnod azt a naplopót?
Őszinte csodálkozás csendül ki a hangjából, amely csak fokozza a büszkeségemet. Aires igazi legendává vált a kiadó falain belül, a maga névtelen, túldramatizált módján. Csak egy kis fondorlat, türelem és sok-sok csokoládé, ennyire egyszerű az egész.
- Néha történnek még csodák - felelem, nagyot kortyolva közben a kávéból. A bögre felett még összemosolygunk egyszer, majd hátat fordítva visszaindul az asztalához. Már nem láthatja zölden felvillanó szemem, sem azt az ellágyuló, sejtelmes mosolyt az arcomon, mellyel visszafordulok a monitoromhoz.
◆ Jon Kortajarena◆
◆ 30 év ◆ Vérfarkas ◆
◆ New York, 1986.07.23. ◆
◆ Könyvszerkesztő◆



Vissza az elejére Go down
 
Mathias Joaquin Mendoza Cruz
   
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: