Reno Weston Kane

Nem állítom hogy kiállhatatlan lennék, de azt sem hogy nem. Nehéz eset vagyok, méghozzá a rosszabbik fajtából, olyan hisztis pasi tudod. Aki kurva sokat cigizik. Mindig mindent azonnal akar. Mindenkit. Na meg káromkodik, igen ezt sem felejtsük el, ezek a legfőbb jellemhibáim azt hiszem. Mindig nyűgös vagyok valami miatt, vagy legalábbis annak látszom. Pedig nem mindig van így.  Egyszerűen csak szeretek egyedül lenni mert kezdem azt hinni hogy én vagyok az egyetlen barátom. Amolyan magányos farkas típusnak képzelem magam, olyan túlélőnek, aki csak úgy egyensúlyozik az életén át. Gyönyörűen hangzik igaz? Nos akkor elmondanám, mindez egy kurvanagy smafu, mert nem vagyok se normális, se magányos, de még csak ember sem.  Bukott angyal vagyok, és az emberek világába menekültem, élni, és természetesen mindent akarok. Életet, gazdagságot, csillogást és rivaldafényt. Igen, azt.  Tudod, jobban belegondolva azt hiszem tipikusan olyannak mondanám magam, akitől az emberek óvni szokták a gyerekeiket, főleg lányaikat, hogy az én fajtámmal ne kezdjenek. Pedig igazán van kisugárzásom, éppen ezért megy olyan jól ez a kis showbiznisz. Érted ugye? Ez a rocksztár élet. Magamhoz tudok vonzani bárkit, szédítő mosolyommal, szürke szemeimmel megbabonázom szinte és igazából bárki gondolataiba be tudok tekinteni. Vagy módosítani őket. Erős egy szemétládánál hiszel, mi? Nos, jól hiszed, az is vagyok. Még egy szentet is kísértésbe tudok vinni, szó szerint. Viszont  nehezen tudok bánni az emberekkel, és rendszerint mindenkinek beletaposok a kis lelkivilágába szóval valahol már feladtam hogy ezzel foglalkozzak, és tartsanak inkább díjnyertes seggfejnek. Nem érdekel. A megjelenésem, így sem éppen mindennapi, bár még nem is olyan kirívó. Mindig sok szemrehányó tekintete kapok, és hol szarjam le? Ne nézzen rám akinek nem tetszem. Igen, lehet hogy kicsit lobbanékony vagyok, és az is lehet hogy előbb beszélek mint gondolkodnék de ez sajnos igaz arra is, hogy olykor előbb ütök. Alapvetően nem provokálok verekedést, de nem is fogom vissza magam ha valaki belém köt, meg tudom védeni magam. Angyal voltam, ne viccelj már!  Kevés dolgot szeretek, de az állatokat nagyon. Sokkal jobb társaság egyes embereknél. Én is sokkal jobb társaság vagyok saját magam számára olykor, így gyakran merengek valahol egyedül, és igen, szeretek hintázni is, éjjel egyedül a játszótéren, egy cigivel vagy egy üveg sörrel.  Szóval remélem rájöttél, milyen csodálatos ember vagyok. Néha még a rocksztárok is elgyengülhetnek.



A nagyszínpad csak arra vár, hogy én, és nemes kis kompániám elfoglaljuk, birtokba vegyük, és olyan bulit varázsoljunk, hogy életük végéig emlékezzenek rá. Fergeteges estében reménykednek, és meg is kapják majd. Igaz, ez egy olyan dolog amit tényleg szívesen csinálok, szeretek énekelni, és mély basszus hangom, még egy bizonyos valakinek is imponáló lehet, ami olyan szexisen karcos. Tudom hogy az, de azt is tudom, hogy ezzel még nincs nyert ügyem, hiszen ott van az a kis… A barátom. Vagy legalábbis valami olyasmit próbálok vele elhitetni, mert olyasvalakire vetett szemet, aki nekem is kell. És nekem jobban kell! Blaire egészen más, mint az eddig ismert lányok, van benne valami több, valami erősebb és én akarom. Mindenestől akarom, de Daimon útban van nekem. El kell vele hitetnem, hogy azzal tesz neki a legjobbat, ha békén hagyja, és elengedi még akkor is ha szereti. Rosszkedvűen dobálom a mikrofonom, feldobom elkapom, a végtelenségig tudnám játszani ezt a játékot. Elképzelem, ahogy újabb látomásokat küldök rá, mert azt akarom, hogy belássa. Ha vele marad, előbb utóbb bántani fogja, és nem lesz képes megvédeni. Önmagától legalábbis biztosan nem. Van annak valami furcsa oka, de nem akarom Blaire halálát vagy hogy rossz legyen neki, de ez az egész egy játék, és én nem tudok veszíteni. Nem, nem fogok! Nem hagyhatom hogy másé legyen!
Elszántan kelek fel, és energikusan vonulok a színpadra, hogy levezessem kicsit a feszültséget és kiverjem egy óra hosszára a fejemből ezeket a képeket és gondolatokat. Átadom magam a bulizás, éneklés örömének, és kieresztem a hangom.
- Scream, shout! We are the fallen angels…. - kezdek bele máris, és széles, őrült vigyorom valódibb mint bármikor. Oh, ostoba mondénok, ha tudnátok hogy valóban az vagyok. A dalszöveg nem csak kitaláció, én tényleg elbuktam, és nem unatkozom többé.