Jules Parker

Ami 2017 előtt történt ▲ azért nem vállalok felelősséget. - Megszülettem, felsírtam és jól is laktam. Az egész életből túl sok lett. Első Parker fúcskaként, nem volt könnyű, akkoriban még anyám és apám nem voltak összemelegedve. Korai volt a gyermekvállalás, de mit lehet tenni ha kiszakad a koton, nem igaz? Nos, bizonyára semmit, mert világra jöttem. - hatásszünet következett. Mindenki örült nekem, mindenki arra vágyott, hogy a karjaiba zárjon. Én pedig mindebből semmit sem fogtam fel. Csak sírtam és sírtam, míg meg nem láttam Őt! Anyát; a karjai közé bújtatott és csókot lehelt a homlokomra. Elcsendesedtem és tudtam Ő az egyetlen és igaz szerelmem. Azonban apámban nőtt a paranoia évről évre és végül kifakadt belőle akár egy morcos vulkán. Csattant hideg bőre az arcomon, melytől az pirosba borult és éreztem, hogy a talaj a fenekemet súrolja. Nem sírtam, de a fejem egyre vörösebb lett és vörösebb. Nem kaptam levegőt, de apa csak ordított és ordított. Mikorra beért életem nagy szerelme, a fejem már lila színben pompázott. Felvett és azon nyomban útnak eredtek könnyeim. Tudtam hogy biztonságban vagyok. De apa nem nyugodott, míg olyat nem mondott ami elszakította a cérnát. Hogy én biza nem vagyok az Ő fia, csak egy fattyú vagyok, annak ivadéka kivel szerelmem megcsalta Őt. Kicsi voltam, nem sokat értettem, de eltaszítottak maguktól. Talán anya nem bírta elviselni a kínt, melyet a hamis tanúzás keltette bűntudat okozott. Eldobott magától és egy árvaházra bízott. Szörnyű helyem lett, mert vertek. Persze nem sokáig, mert hamar megtanultam visszaadni.
Tudtam, hogy nem vagyok mondén, legalábbis egészében biztosan nem. Mikor megszöktem a kínok kalodájából a legközelebbi hely ahova vetettem magamat az egy intézet volt. De nem a mondénoknak fenntartva, hanem árnyvadászoknak. Ezért a kapcsolat is teljesen megszakadt köztem és a Parker család között, de a nevemet sosem tagadtam le. Mire teljesen magamra maradtam és szüleim maguk mögött hagyták az államot, új otthont keresve, addigra már elkezdtem tanulmányaimat az árnyvadásszá válás göröngyös útján. Néha viszont mikor szomorkodtam, meséltek nekem a családomról, mert úgy érezték jogom van tudni róluk, még ha el is dobtak maguktól. Fájt a tudat, hogy elvesztettem a csodálatos álom életemet és egyedül maradtam, de talán erre csak akkor eszméltem rá igazán, mikor megtudtam, hogy a család egy új fiúval gyarapodik. Jake helyettesített engem és elvette tőlem azt amire mindig is vágytam. A szerető családot, ami kijárt volna. Mindig is féltékeny voltam rá és mélyen megvetettem amiért megengedhette magának a szép életet. Talán hármunk közül Ő volt a legszerencsésebb. Volt apja és anyja, szerették. Nekem a kitaszítottság járt, Cissy-nek pedig az árvaság. Mégis Jake..Killian lett az egyetlen aki képes volt mindent eldobni és undorítóan mindannyiunkat elárulni.
Ami mostanában történt ▲ sosem fogom megbánni. - Sok év titkolózás és leskelődés, kutakodás után idejét láttam, hogy közbeavatkozzam ezzel Cissy életét jobbá, Killian életét pedig rosszabbá téve. Az évek során úgy akartam közelebb férkőzni Killian-hez és végezni vele, hogy magam is felkerestem Valentine-t, de velem közel sem volt olyan könnyű dolga, mint a kis pincsijeivel. Nem hagytam, hogy egy óriási vörös kör éktelenkedjen a nyakamon, így be kellett érnie a szavammal, miszerint nem árulom el. Aztán majd meggondolom kétszer is, hogy betartom-e a szavamat és szavahihető maradok-e a szemében. Ami azt illeti el akartam törölni a Föld színéről Killian-t és a Pokolba küldeni. Sajnos talán csak egy része jöhetett be, de ezzel én pont meg voltam elégedve. Szegény Cissy-nek fogalma sincs a történtekről. Abban a tudatban éli életét tovább, hogy fogalma sem lesz róla, kivégzett hőn szeretett bátyjával. De ez nem az első hazugság és nem is az utolsó. Ez csak a kezdet. Killian vére az én kezemhez tapad, de visszaadtam azt ami még maradt belőle. Az igazság, az hogy a neve Jake Parker. Az öcsém volt és a legfőbb ellenségem. De ennek végre vége, meg kellett halnia és megtörtént aminek meg kellett történnie. Nem vagyok olyan helyzetben, hogy ítélkezzek mások felett így erre nem is kenem. Azért öltem meg, mert utáltam, tiszta szívemből.
A hűvös levegő az arcomhoz csapódva feleleveníti kiskorom, életem legrosszabb pár percét. Az első és egyben utolsó erőszakát rám mérve apámtól. Mai napig emlékszem ahogy forgott a szeme a dühtől és csupán egy mozdulat választotta el, hogy megverje a szeretett nőt. Az ilyen nem férfi, de ember sem. Egy állat, akinek pusztulnia kell! Killian megtette azt a szívességet, hogy végzett vele helyettem is. – Felállok az első lépcsőfokra, majd a másodikra. Az ajtófélfát végig simítom, majd csak aztán csöngetek. Az ajtó a régifajta fa anyagokra emlékeztet, ami nyilván nem véletlen. Meg volt írva a sorsunkban, hogy én egyszer itt fogok állni arra várva, hogy szeretett húgocskám kinyissa az ajtót és szóba elegyedjünk.