Amanda Wny

Eleinte egy átlagos arisztokrata család voltunk. Majd születésem után, nem sokkal később, apám, és fivére William bácsikám vámpírok lettek. Anyám ember maradt, hiszen apám sosem tudta volna bántani, vagy vámpírrá változtatni. Még akkor sem mikor a vérszomján nem tudott uralkodni. William bácsikám apámmal ellentétben tudott uralkodni a vérszomján, bár igaz hogy Beatrix nénikém először rosszul viselte férje vámpírrá válását. A szüleimre nagyon nem emlékszem, csak anyám mosolyára, de arra is csak homályosan. 3 éves lehettem, mikor árnyvadászok megtámadták, és megölték a szüleimet. Anyámat csak azért ölték meg, mert azt hitték hogy ő is vámpír. Én meg menekültem, mert anyám elbujtatott. William bácsikám talált rám, és fogadott be. Úgy neveltek, mint a saját gyermeküket. Beatrix néném valójában boszorkány volt, és csak a szüleim, William bácsikám, és én tudtunk róla. De a falusiak elkezdtek rá gyanakodni, 7 éves lehettem mikor máglyára ítélték. William bácsikám ezt már nem tűrte és az egész falut lemészárolta. Ezt a vadászok nem díjazták, ezért levadászták. Egyedül maradtam. Unoka tesókról nem tudok, nagyszülők már nincsenek. Úgy hogy egyedül éltem a világban. Eltelt azóta 19 év. Már felnőttem. A 26. születésnapomat ünnepeltem mikor minden megváltozott. Éppen lefekvéshez készülődtem, mikor valaki megszólalt az ablakból.
- Csak nem a kicsi Amanda Wny?- egy csuklyás férfi volt. Nem láttam az arcát csak, az ijesztő mosolyát.
- KICSI???? Tudd hol a helyed alattvaló!- kiabáltam, míg ő elnevette magát.
- Elnézést drága grófnőm. - közelebb jött. Már túlságosan is.
- De van egy kis megbeszélni valónk. - mondta, majd megragadta a kezem.
- HOZZÁM NE ÉRJ! - ordítottam, majd vadul elkezdtem tiltakozni. Elkapta mindkét kezem, és az ágyhoz szorított. Minden erőmmel próbáltam kiszabadulni, de nem tudtam. Bele harapott a kezébe, és megitatta velem a vérét. Fújj! Majd megfogta a párnámat, és a fejemre szorította. Még mindig próbáltam kiszabadulni, de addigra már elvesztetem az eszméletem. Mikor felébredtem az ágyban feküdtem betakarva. Oda mentem az ablakhoz, és elkezdet égni a kezem. Nem szó szerint. Vámpírrá váltam, mint apám, és bácsikám. Elkezdtem sóvárogni a vér után. Eleinte nem tudtam én se kontrollálni magam, és csak ittam, és ittam. Majd egyszer csak megtudtam állni. Nem volt könnyű, de sikerült. A falusiak tudták hogy éjszaka jobb hogy ha nem mennek ki, mert akkor nem kerülnek elő többé csak egy idő után. Azóta sok év telt el a világ is modernebb lett, és ahogy vadásztam egyre jobban eltüntetem a nyomaimat. Azóta el kellett hagynom a Villát és egy házba költöznöm. Mivel nem mehetek ki a napra, ezért az internet nyújtotta lehetőség, miatt egy bizonyos összegért cserébe tanácsokat adtam egy reklám cégnek. Ez egy olyan cég, ami a bulikat, szórakozó helyeket reklámoz. A cég vezetőt, majdnem minden bulira elhívják hogy reklámozza. De aki nem felel meg az elvárásnak, azt meghirdetjük hogy milyen rossz szórakozó hely. Én magában a reklámokban segítettem hogy mi az ami felkelti a figyelmet. Eléggé sokat fizettek így szép, és modern dolgokat tudtam venni. Aztán a cégvezető nyugdíjba készült menni, rám hagyta a céget. Nem is vártam mást. Mikor elfoglaltam a helyem a vezetői szerepben, sokan próbáltak keresztbe tenni nekem. Sikertelenül. Meg is kapták érte a büntetést. De voltak jó dolgok is. Bulikba hívtak meg. Éttermekben mondhatni stílusosan fogadtak. Bár voltak olyan bulik amik, olyan rosszak voltak, hogy azt el se lehetne mondani. Élvez volt megalázni a nyilvánosság ellőtt. Volt, hogy múzeumokba hívtak meg. És, hogy garantáltan elmenyek este tartották. Beadtam a derekam és elmentem. Egyszer kaptam egy csomagot, amiben egy ronda szobor volt. Kicsit dühös voltam, mert úgy gondolom, hogy én ennél többet érdemlek. Próbáltam randizni. De valahogy sosem jött össze. Mindenki középszerű, ronda, vagy ne tán unalmas volt, eleinte azért próbálkoztam, hogy ne legyek egyedül. Később meg csak unatkoztam, végül már unalmas volt és fölhagytam vele.