Christopher Wesker

Az életem elég zavarosan kezdődött. Az első emlékem az, hogy zuhanok. Nem tudtam honnan és nem tudtam miért. Egy nagyobb ház medencéjébe csapódtam bele. Nem tudtam mi történik, meg sem próbáltam a felszínre úszni, hanem hagytam hogy lesüllyedjek az aljára.
Elég különös kezdés egy élethez nem?
Azóta eltelt egy kis idő és az életem elkezdett egész normális irányba terelődni. Hogy mit értek ezalatt? Ezt a gondolatmenetemet épp az öcsém zavarta meg, aki az ajtómat püfölte és azt kiabálta, hogy ebéd. Ebben a mondatban elég sok megmagyarázatlan dolog volt. Honnan van öcsém? Miért van saját ajtóm, ha nemrég még azt se tudtam ki vagyok, nem hogy merre van a lakásom? Miért kiabálta, hogy ebéd, ha még az ágyban feküdtem az alvós gatyámba? Mindent megmagyarázok.
Mint láthatjátok nem fulladtam meg a medencében. Egy idegen férfi ugrott be értem és kihúzott onnan. Nem csak ő volt ott, hanem egy egész család. A pasas felesége és két gyerekük. Mindenki engem bámult és én elég rémül képet vághattam. Bevittek a lakásba, leültettek a tűzhöz és kaptam száraz ruhát. Beszélgettünk, de én nem nagyon tudtam magamról, mert nem emlékeztem semmire. Azt mondták, hogy biztos amnéziás vagyok. Többre nem mentünk, de megtudtam, hogy ők egy igazán rendes család. Gyerekük nem lehetett, de örökbe fogadtak egy velem egykorú lányt és egy tőlem pár évvel fiatalabb srácot. Vagyis 20 évesnek tippeltek engem, de valójában sokkal öregebb voltam.  Az elkövetkező pár napban próbáltunk utána járni, hogy ki is lehetek, de sehol nem bukkantunk nyomra olyan volt, mintha  soha nem is léteztem volna, ezért végül örökbe fogadtak és kaptam tőlük nevet is meg saját szobát, szóval tényleg nem panaszkodhattam.
Már csak egy kérdés maradt... miért ebédidőben kelek fel? A szervezetem átállt a fordított üzemmódra, nappal aludtam este dolgoztam meg szórakoztam. Kényelmes volt egy családnál lakni, de saját lábra akartam állni. Próbáltam valami munkát keresni, de senki nem akart olyan embert alkalmazni, akinek semmi múltja. Elég sportos alkatom volt, meg nagyjából ekkor fedeztem fel az emberfeletti képességeim, szóval ketrecharcos lettem. Esténként eljártam egy illegális helyre, ahol más férfiakkal verekedtem, a nézők meg fogadtak és én is részesültem abból a pénzből. Elég szép összeget kaptam, de gyakran mentem haza sebes, vérző arccal. A szüleim eléggé kiakadtak mikor olyan fejjel mentem haza, ezért azóta csak később megyek haza. A sérüléseim egész gyorsan gyógyulnak, szóval ha reggelre hazaérek, már könnyen el tudom rejteni. Addig valami buliban ütöm el az időt, egy pár jó csaj társaságában és megünnepelem a győzelmet.