Creigh Kasas

Ha van valami, amiről nem szívesen beszélek, az tipikusan a múltam. Az újságcikkek mind azt írják, hogy a milliárdos így meg úgy tett szert újabb milliókra. De azelőtt senki sem ismert igazán, nos az egyetlen aki igen, az a személyi asszisztensem, Gus. De voltaképpen Ő mindent tud rólam, tudnia is kell ahhoz, hogy együtt tudjunk működni, mert ha kiismer, tudja a következő lépésemet, anélkül hogy megmondanám neki. Azonban a többiek nem tudnak a múltamról. Nem tudják, hogy a semmiről indultam el, nulla keresettel és vagyonnal. Tizenegy éves koromtól kezdve a nagybátyámnak kellett volna gondoskodnia rólam, de neki fontosabb volt a munka, az alkohol és lássuk be, minden más is. Emiatt pedig magamra maradtam a nagy világban és utálok még csak emlékezni is erre, nem hogy beszélni róla. De végül is nem panaszkodhatok, huszonegy évesen már elkezdtem a saját cégemet építeni, pusztán a semmiből, jóformán a semmiről indulva. Nem mondanám, hogy hamar ment, de mára már milliókat, nem is, milliárdokat hoz házhoz. Mindezt pedig magamnak és Gus-nak köszönhetem, senki másnak.
De lássuk csak mire mentem én ezzel, volt már ezer csajom, mind olcsó lotyó és így í legvégén rá kell jönnöm, hogy mindegyik olyan volt, amilyet a munkám megkövetel. Hiszen az hogy milliárdos vagyok, mindenkit feljogosít arra, hogy le akarjon velem feküdni, majd jól átvágjon. Na és persze arról ne is beszéljünk, hogy ezt menőnek is tartják egyesek. Őszintén? Már nem is keresek/kerestem senkit, mert rájöttem értelmetlen. Egészen addig, míg nem láttam meg látszólag álmaim nőjét. Formás popsi, telt keblek, tökéletes test. Olyan tökéletes, akárcsak a modora és az akcentusa. Egy bárban ismertem meg Szilveszter este. Egy vén, kövét pacák vetette rá éppen magát, abban a pillanatban pedig én nem gondolkodtam. Cselekedtem és talán úgy, ahogy még soha. Odamentem és a hapsi arcába ordítottam, hogy el a kezekkel a feleségemtől. Persze a lány csak pislogott rám, de ez különösképpen nem zavart, mert a célomat elértem. Magára maradt, pontosabban velem. Majd meghívtam egy italra, fizettem (még borsos borravalót is hagytam) és elhívtam a lakosztályomba. Persze neki fogalma sem volt, hogy a híres Creigh Kasas-al van dolga és ez nekem pont elég is volt. Talán elég felelőtlen döntés volt, de egy forró éjszakát követően megkértem a kezét és össze is házasodtunk Las Vegas-ba. Másnap New York-ba utaztunk a magánrepülőmmel és szóltam Gus-nak, hogy nem leszek elérhető. A nászutunkon is túl voltunk, mire valami fogalmam lett kit is vettem el. Fogalmam sem volt a tehetségéről, vagy a hírnevéről. De titkon elkezdtem rajongani érte, csodás hangja van és remekül bánik a hangszerekkel. Az egyetlen bökkenő, hogy én nem vagyok olyan tökéletes neki, mint Ő én nekem. Megakar változtatni, úgymond szelídíteni, hogy megfeleljek az igényeinek. Ez nekem csöppet sem tetszik. De nem tudok mit kezdeni jelenleg ezzel, egyszerűen beleestem.