Go to top Go to bottom
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Közlemény
Az oldal várható megújulása december és január közt várható!Admini jelenlét addig is lesz az oldalon, lapok elbírálása és játékok addig is várhatóak.

erre barangolok


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs






A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


Utolsó begyejzések
bejegyezte  : Clary Fray
Szomb. Jan. 25, 2020 2:33 pm

bejegyezte  : Sariel
Szer. Aug. 07, 2019 6:37 pm

bejegyezte  : Silvius S. Hildenborough
Hétf. Aug. 05, 2019 7:11 pm

bejegyezte  : Michael
Hétf. Aug. 05, 2019 6:28 pm

bejegyezte  : Venus Cooper
Csüt. Aug. 01, 2019 6:39 pm

bejegyezte  : Silvius S. Hildenborough
Kedd Júl. 30, 2019 4:25 pm

bejegyezte  : Venus Cooper
Hétf. Júl. 29, 2019 1:37 pm

bejegyezte  : Clary Fray
Vas. Júl. 28, 2019 7:42 pm

legtöbbet író userek


Share


Silvius S. Hildenborough
honey, keep my secrets well
Silvius S. Hildenborough
Boszorkánymester

Avataralany :
Matthew Healy
Kor :
327
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Dec. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Nappali ₰ Hétf. Aug. 05, 2019 7:11 pm
KÁROMKODÁS

VENUS & SILVIUS
My home is my castle, and I am the king of it.



Alig észrevehető fájdalom ül ki bájos arcára, mikor a tündérekről beszél. Talán nem tárt karokkal fogadták őt, de az a sejtésem, hogy nem tudták őt elfogadni és kívülállóként kezelték. Persze ezt én is átéltem, évszázadokon át, de ő még csak egy kislány és nem hiszem, hogy hozzászokott volna az örökös tekintetekhez, a kicsit sem észrevehetetlen kerülő mozdulatokhoz, a halk pusmogáshoz. Ennek a lánynak rengeteg megoldatlan és feldolgozatlan problémája van, de egyelőre a legfontosabb az életében az, hogy túléljen, aztán kereshet egy démoni terapeutát, vagy tudja a halál, mit kezd magával, már ha élve hagyom.
Aggodalmaira felnevetek. - Szerinted nem tudnék olyan mérget összekutyulni, ami téged nem bántana? Vagy nem tudnék megitatni veled valamit, ami egy kis időre megvéd? - kérdezem kissé felháborodva. - De mondom, ha félsz, nem kell neked elvégezni a piszkos részét. Csak csalogatnod és bevetned... amid van. - kissé kényelmetlenül ért, hogy egy gyereklányról beszélek így. - Ugye nagykorú vagy? - bököm ki végül. Általában nem szokott érdekelni mit tesznek magukkal a nők, de a gyerekektől mindig kivert a víz. Manapság teljesen elkorcsosult a világ, és a gyerekek nem gyerekek többé. Persze régen 14 évesen már kétgyermekes anyaként rohangáltak a nők, de legalább nem árulták magukat, nem a testüket használták célok eléréséhez - a férfiak használták őket. Nekem sosem volt fogam ehhez, mondén nőkhöz se, inkább több száz éves halhatatlanok társaságát kerestem. Rengeteg boszorkánymester, vámpír, meg ki tudja még mi volt az ágymelegítőm, de még második randevú sem volt soha. Rejtve kell maradnom, és nem tudok megbízni másban, már pedig ha elköteleződnék valaki mellett az minden vagy semmi lenne.
Megrontani meg senkit nem akarok, főleg nem olyat, akit aztán megölök.
A konyha legbelső sarkába mentem, felnyúltam a konyhaszekrénybe és leemeltem egy kőmozsarat, melyben még az előző keverésem hozzávalóinak pora rejtőzött. Gyorsan kiöblítettem a csapnál egy vékony vízsugár alatt, majd egy másik polcról magam elé emeltem egy fűszertartót, tele mindenféle jóval. Izgatott vagyok, mert végre újra azt csinálhatom, amit nagyon szeretek, a piromániás tevékenységeim után a világon a legjobban.
- Ha jól sejtem, a megbízóm egy vámpír, vagy dhampír, szóval a "gyógynövényeim" mellett néhány különlegességet is használni fogok - nyugi, nem lesz benne vas. - Az egyik fakkból elővettem egy fehér szilánkot. - Macska lábszárcsont. - magyarázom és a mozsárba ejtem. Szinte pillanatok alatt belejövök a magyarázásba. - Fogalmam sincs miért működik, de használ, szóval ja. - A legtöbb receptem próbálgatások alapján lett tökéletesítve, sosem voltam a könyvbújós, tanulgatós fajta, az empirikus művelődés híve vagyok.
- Látványos legyen a halála, vagy csak kiszálljon belőle az élet, vagy ami bennük van, aztán magunk öljük meg? - kérdezem, amint a hamuhoz nyúlok és ráöntök egy kicsit a csontszilánkra. - Kell majd fehér szegfűlevél, kakaóvaj illetve hélium. - sorolom, ahogy elkezdem a mozsárban összetörni a csontot. - Illetve nekem valami kaja, hogy legyen elég erőm elvarázsolni a mérget. - kacsintottam a lányra.




words:471 music:King of my castle








I like fire because



it makes ash

Vissza az elejére Go down
Venus Cooper
honey, keep my secrets well
Venus Cooper
Félvér

Avataralany :
dove cameron «
Tartózkodási hely :
hell, and fair land «
Csatlakozás ideje :
2017. Dec. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Nappali ₰ Vas. Aug. 04, 2019 3:26 pm

Silvius && Venus
Kérdésén elmerengek pár percre. Vajon nem is aggódnak értem? Úgy vannak vajon vele, hogy számukra úgyis csak veszélyt jelentenék és jobb nekik úgy, hogy nem vagyok ott velük, hogy rájuk szabadítsam a poklot? Fogalmam sincs. Nem tudom. Igazából ezen még nem is gondolkodtam el mióta eljöttem a Birodalomból, de most, hogy ez így eszembe lett juttatva, kicsit fáj, hogy semmi aggodalmat nem mutattak az irányomba. Még anyám se! Nem is tudom melyik esik most rosszabbul nekem.
- Hát látod. - nemes egyszerűséggel vállat vonok. - Ha aggódnának akkor most nem lennék itt és kutakodnék apám után. - próbálom kizárni annak a gondoltatát, hogy még csak a saját anyám sem aggódik értem. Nagyon rosszul esik.

- A tündérek biztonságban vannak a Birodalmukban, hülyék lettek volna követni engem. - mondatom végén kissé elnevetem kínomban magamat. Belém hasít a fájdalom miszerint senkinek nem kellettem. Lehet ennek a boszorkánymesternek igaza van és semmi hasznom nincs ebben a világban. Még az is lehet, hogy a tündérek örültek annak, hogy megszabadultak tőlem...

Kissé elkerekedik a szemem amikor az 1600-as évekről beszél. Azta, gondoltam, hogy nem mai gyerek, de azért ennyire idősnek sem gondoltam, én meg itt állok előtte mindössze a 19 évemmel... Hm, van pár év köztünk. Csak egy kevés. Haha.

Amikor arról kezd el beszélni, hogy a megbízója már biztos tud rólam, csupán csak szemetforgatok. Nem félek a haláltól ahogyan az idegenektől sem, mert tudom, hogy ha sikerül összekapnom magamat akkor megfogok tudni bírkózni az illetővel, bárki is legyen az.
Megtaláljuk és elintézzük, ilyen egyszerű. Nem kell túl komplikálni a dolgokat, mert akkor az lenne a vesztünk. Én sem komplikáltam túl azt, hogy eljöttem a tündérektől. Bár az is igaz, hogy nem igen marasztaltak.

- Ez mind szép és jó, de mi lenne a garancia arra, hogy én nem hallok meg a mérgedtől? Hiszen ha a számon van és smárolnom kell vele, akkor simán benne van a pakliban az is, hogy én is belehalhatok, az pedig ha nem emlékeznél; nincs a céljaim közt. - szavaim kissé gúnyosan hatnak, de inkább nem is folytatom tovább a mondandómat, hanem követem a férfit, bár nem tudom mit akar a konyhában. Csak nem akar nekiállni most főzöcskézni? Vagy igen? Hm, mondjuk nem is tudom mikor ettem utoljára, de őszintén szólva jelenleg nem is vagyok éhes. Inkább ezt az egészet leakarom tudni és megkeresni Lucifert, hiszen azért jöttem el otthonról, nem azért, hogy napokat töltsek egy idegen lakásán, aki ráadásul még rendet sem tud tartani maga körül.







We're glowing in the dark, We started from a spark, We're lights that never go out
Glowing in the dark.

Vissza az elejére Go down
Silvius S. Hildenborough
honey, keep my secrets well
Silvius S. Hildenborough
Boszorkánymester

Avataralany :
Matthew Healy
Kor :
327
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Dec. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Nappali ₰ Szomb. Aug. 03, 2019 10:55 pm
KÁROMKODÁS

VENUS & SILVIUS
My home is my castle, and I am the king of it.



Talán igazi tündért sem láttam még életemben, nem hogy egy félvért, így szavaira csak meghúzom a vállam. Éppúgy hazudhat, mint én, vagy az is megeshet, hogy igazat mond, nem is számít, mert nem lesz sok ideje már ezen a földön. Nem sokára találkozhat apucijával, ha rajtam múlik a dolog. Ő is megkapja, amit szeretne, és én is, úgy érzem én mindenki legkülönlegesebb elvárásait is ki tudom elégíteni egy szempillantás alatt.
Egy kibaszott ajándék vagyok ennek a tetves világnak.
Még mindig azt csodálom, milyen jó munkát végeztem a haján, mikor válaszol nekem. - Én azt értem, hogy csak örülnek, hogy nem ott foglalod a helyet, de nem féltett senki sem, hogy egyedül a nagyvilágban elvérzel percek alatt? - teszem fel a kérdésemet újra, egy csepp aggodalommal fűszerezve. Egy rántottát nem bíznék rá, nem hogy egy apa-megtalálós-erő-kitanulós önfelfedező túrát tök egyedül egy mondén világban, ahol parádés kinézete pillanatok alatt lebuktathatja magát igen veszélyes alakok előtt. Egyszerűen elképeszt a felelőtlensége és az óvatosságának teljes hiánya, mintha soha senkivel nem beszélt volna. Fel nem tudom fogni, hogy a szülőanyja meg úgy az egész tündér brancs hogy engedhette ki onnan őt tök egyedül. Csak a fejem rázom. - Legalább valaki tarthatott volna veled. - fejezem be. - Akkor most nem lennék szarba. - morgom, hogy épp csak hallja.
Az asztalon pihenő hamutálban elnyomott fel szál cigiért nyúlok, az ujjaimmal újra meggyújtom és belenyúlok. Panaszkodásaira nevetek egyet. - Ne röhögtess. Azt hiszem nem te voltál démonfajzat az 1600-as években, hanem én. Engem mindenért elítéltek. - püffögöm. Emlékszem a rengeteg elítélő pillantásra, átkokra, keresztekre, amik igazából szórakoztattak, de ha mindenki a tragikus elősztorijával jön elő, nekem is be kell dobnom a pikkelyes hátú kisördögöt a kosárba.
- De cserébe megéltem az alkímisták fénykorát. Jobban értek a mérgekhez, mint bárki, akit ismerek, azt hiszem ezt kijelenthetem. - dicsekszem el. Imádom a mérgeket, olyan, mintha egy konyhában kutyulhatnék, és a kezem alatt szinte életre kelnek a varázslatok, amiket folyékonyan palackozok apró kis üvegekbe, mint valami jófajta mézédes bort. Szinte bármire képes vagyok valamit összekeverni, akár egy tapasztalt pultos, aki ránéz a betérő alkoholistára és már azonnal tudja milyen fegyvert választ majd a mája egészsége ellen.
Mikor elém áll, jól szórakozom. Semmi sincs a kezében.
- Kicsilány, a megbízom bizonyára tud rólad meg a csinos lila hajadról most már. Azt hiszed, hogy nem öl meg téged? Vagy a hibrid esetleg, akinek nem sikerült elvágni a nyakát? Egyelőre ezen jussunk túl, és ha csendben maradsz, talán életben hagylak. Capiche? - felelem cigivel a számban, majd mondandóm végére szinte a szűrőig érek, így gyorsan elnyomom és magam is felpattanok.
Kérdéseire elmosolyodom, de gyorsan felelek is. - Mondanám, hogy esetleg smárolj vele, és az ajkadon csorgó méreggel öld meg, de igazából elég, ha csak becsalod valahova, és majd én elvégzem a piszkos munkát. Szóval ja, rázd magad, az a lényeg. - húzom meg a vállam. Kíváncsi vagyok, vajon valóban mennyire megy neki ez a tánc dolog, és vajon ez be fog-e jönni annak a faszinak.
Neve hallatára összehúzódik a szemöldököm. - Kreatív... - mormogom. - Engem pedig hívj csak Árnynak. Vagy sehogy. - Errefele csak így ismernek, és nem is baj ez. A Silviust is már túl sokan használják, lassan kellene nevet váltanom, de addig is megteszi ez a becenév.
- Gyere utánam! - rá se nézek a lányra, ahogy megelégelem a témát és a konyha felé lépdelek.




words:555 music:King of my castle








I like fire because



it makes ash

Vissza az elejére Go down
Venus Cooper
honey, keep my secrets well
Venus Cooper
Félvér

Avataralany :
dove cameron «
Tartózkodási hely :
hell, and fair land «
Csatlakozás ideje :
2017. Dec. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Nappali ₰ Pént. Aug. 02, 2019 8:25 pm

Silvius && Venus
- Tekintve, hogy félig tündér vagyok, nem, nem tudok hazudni. Ezért is lesz jobb, ha lassan végre elhiszed, hogy igazat mondtam azzal kapcsolatban, hogy Lucifer lánya vagyok. - amúgy is, minek hazudnék? Semmi értelme nem lenne, mert viszonylag elég könnyen kilehet deríteni, hogy vajon igazat mondok-e, avagy sem.

Jó, bevallom, tényleg hülye kérdés volt feltenni, hogy a hajamat minek kell befesteni, csak szerettem az eredeti hajszínemet és most nagyon furcsa, hogy a lila színtől meg kellett válnom. Azt sem tudom, hogy meddig leszek szőke, hiszen még sosem volt rajtam alkalmazva semmilyen varázslat sem. Nem tudom, hogy milyenek a boszorkánymesterek, milyen képességeik vannak, róluk is csak annyit tudok amiket anya mesélt róluk, de ő sem tudhat mindent, hiszen mióta terhes lett velem azóta a Tündérek Birodalmában él, mert úgy gondolta, hogy ott megvédhet minden bajtól és ellenségtől ami rám várna, ha kiderülne, hogy ki az apám. Csoda, hogy a tündérek nem öltek meg, hiszen Lucifer rájuk is veszélyes. Szerintük mindenkire veszélyes. Szerintem nem. lehet naiv vagyok, de nem hiszem, hogy olyan rossz ember lenne, mint amilyennek beállítják.

Akaratomon kívül is felnevetek a kérdésén, hogy hogyan jutottam ki a birodalomból.
- Nem olyan nehéz onnan kijutni, mint amennyire ti azt gondoljátok. - mondom miután kijöttem a fürdőből. Hát, nem lesz könnyű megszoknom az új hajszínemet. Gondolom ruhákból is valamennyivel visszafogottabbat kell hordanom, vagy legalábbis nem ezt a lila színűt ami most is rajtam van.
- Egyszerűen csak eljöttem onnan. Anyának szóltam, hogy ne keressenek, ő meg szerintem végig sejtette, hogy egyszer eljön az idő amikor felakarom fedezni a másik énemet is, hogyha kiképeznek akkor mire lennék képes a démoni felemmel. - egyszerűen csak vállat vonok. Hiányzik anya, nagyon szeretem őt, de tudom, hogy ő is nagyon jól tudja, hogy meg kellett ezt tennem. Meg kell tudnom, hogy milyen vagyok félvérként. Mire lennék képes.
- Nem sokat tudok rólatok, csak annyit, hogy tudtok varázsolni, de kb ennyi. A tündérek nem sok mindent mondtak nekem, mintha félnének bármit is megosztani velem... Tudod, nem könnyű úgy élni, hogy elítélnek téged az apád miatt. - nehéz volt 18 évig így élnem, nehéz volt ott élnem amikor tudtam, hogy súgdolóznak a hátam mögött, hogy arról beszélnek, hogy veszélyt jelentek számukra.

Megállok vele szemben, karomat pedig a derekamra teszem.
- Segítek megölni a megbízódat, te pedig életben hagysz. - furcsa módon nem félek attól, hogy baj fog történni, mert vagyok annyira optimista, hogy minden nagyon jól fog alakulni.
Közelebb megyek a fotelhez, a fotel két támláján megtámaszkodok és úgy nézek a szemeibe.
- Még is miféle táncot szeretnél? És mi lenne pontosan az én feladatom? Eltáncolgatok vele és ennyi? - nem érzek frusztációt amiért a fotel támláján támaszkodok, szemeim sem villognak világos zölden.
- Venus vagyok, és te?- anya adta nekem ezt a nevet, a szerelem istennőjéről akart elnevezni, hamár az ördög gyerekét szülte meg. Ironikus, nemde?
[/i][/i]







We're glowing in the dark, We started from a spark, We're lights that never go out
Glowing in the dark.

Vissza az elejére Go down
Silvius S. Hildenborough
honey, keep my secrets well
Silvius S. Hildenborough
Boszorkánymester

Avataralany :
Matthew Healy
Kor :
327
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Dec. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Nappali ₰ Pént. Aug. 02, 2019 12:32 am
KÁROMKODÁS

VENUS & SILVIUS
My home is my castle, and I am the king of it.



Ő szintén mulatok a válaszán, egy hangos horkantás hagyja el a számat, hitetlenkedő mosolyt eresztek el. A gyermeki naivitás, mely sugárzik minden szavából ennek a lánynak, annyira nevetséges számomra. Tudom, az újszülöttnek minden vicc új, de nem tudom leplezni azt, mennyire elképeszt hogy emberek meg alvilágiak (a nephilimeken kívül) jóról meg rosszról beszélnek a mai világban, mintha ez a két dolog nem csak valami koncepció lenne, ami ezer más dologtól függ, és sosem ugyanaz. Valaki ezt még elhiszi? Nem bizonyították már elégszer, hogy nincs jó se rossz?
Jóra használni bármit is... Kinek mi a jó? Én a tüzet jó dolgokra használom, számomra jók, az áldozataim számára kevésbé, úgy hiszem.
Egyébként is, a tündérek nem az ördög teremtményei? Vagy hát fasz tudja, tényleg nem ismerem őket annyira. Titkolóznak, rejtőzködnek, és nem is tudom, mikor láttam egyet utoljára. Azt viszont tudom, hogy képtelenek hazudni, így hát az igazságot facsarják ki, amennyire csak lehet, ravasz kis dögök. Óvatosnak kell lennem ezzel a csajjal, nem tudhatom igazából mennyit örökölt felmenőitől.
- Hazudni tudsz? - teszem fel a kérdést, mert őszintén érdekel a válasza. Ha nem tud, akkor valóban Lucifer lánya, és bár nem gondolom, hogy szarban lennék, mert miért érdekelné az ördögöt ez a kis szerencsétlen, üzletnek még talán jól jöhet.
Mert esze nincs sok.
- Minek kell befesteni a hajad? Nem tudod mi elől menekülsz, Kicsilány. - püffögöm mérgesen. Hogy' lehet ilyen hülye kérdést feltenni? Lila hajjal minden lehet, csak észrevétlen nem. Messziről ki lehet szúrni, megjegyzik az emberek, felfigyelnek rá, könnyű célpont. Annyira könnyen meg tudna öletni minket. Ha velem akarja túlélni ezt az egész galibát, akkor panasz és hiszti nélkül engedelmeskedik, különben a fejünket hagyjuk el, és a sok száz éves életemre egy pillanat alatt pontot tenne.
A szellő kellemesen simogatja loknijaimat, táncoltatja köntösöm szélét. A Tündérek Birodalmában élt, mégsem tanították meg semmire, és elengedték így, tapasztalat és józan paraszti ész nélkül.
- Hogy engedtek ki onnan téged? Semmit se tudsz a világról.
- mondom, majd sóhajtok. - Tudod mire képesek a boszorkánymesterek? - kérdezem. Tud egyáltalán bármit is bármiről is? Láthatóak a frusztrációm nyomai, és lassan kezdem megsajnálni ezt az újszülöttet, aki alig élt még, de már elindult a végzete irányába.
A lány elindul befelé, nem megyek utána azonnal. Megvárom még belép a fürdőbe, csak akkor megyek utána és a fürdővel szembeni kanapéra dőlök le.
- Van egy tervem. Tudod, értek a mérgekhez, sőt ez nem is kifejezés. És ha te tudsz táncolni, akkor nem lehet probléma. - mikor befejezem elkezdem az ujjaimat ropogtatni, a csendet kettéhasítja a kattogások sora. Várok egy kicsit. - Reméljük, túléled. Én akarok végezni veled. - fejezem be könnyeden, nem is gondolom komolyan. Az iránta érzett haragom kezd elszállni, és képtelen vagyok ezzel mit kezdeni.
- Nem is tudom a nevedet. - fejezem be, és az irányába nézek. Tényleg sokkal jobban áll neki a szőke haj.




words:470 music:King of my castle








I like fire because



it makes ash

Vissza az elejére Go down
Venus Cooper
honey, keep my secrets well
Venus Cooper
Félvér

Avataralany :
dove cameron «
Tartózkodási hely :
hell, and fair land «
Csatlakozás ideje :
2017. Dec. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Nappali ₰ Csüt. Aug. 01, 2019 11:11 pm

Silvius && Venus
Szemet forgatok a kérdésére, miszerint nem kellettem a tündéreknek. Kivülről azt mutatom, hogy megvetem ezt a kijelentését, de eközben magamban elkezdek ezen agyalni...vajon tényleg nem kellettem volna nekik? Ezért nem tanítottak nekem semmit? Ezért nem mutatták meg, hogy hogyan használjam mindkét énemet? Talán túl nagy fegyver lettem volna, ha engedem, hogy a démoni énem előbújjon a lelkem mélyéből... Fogalmam sincs, de a srác kérdése erősen szöget ütött a fejembe. Lehet tényleg senkinek sem kellek... Lehet Lucifernek sem fogok kelleni...
- Nem erről van szó, de nem tudták kezelni a démoni energiáimat, nem tudták, hogy hogyan tanítsanak meg rá, hogy hogyan használjam fel jó dolgokra. ha ezt egyáltalán jó dologra fel lehet használni... - utóbbi mondatomat leginkább magamnak, sejtelmesen mondom, elgondolkodva az életem ezen részén, hogy vajon miért voltam ennyire elhanyagolva, miért csak azokra adolgokra koncentráltak amik az Ő érdekeiket szolgálták?

Kicsit meghökkenek amikor egyszer csak csettint és a lila hajamból szőke lesz.Megfogok egy tincset és azt nézegetem, majd előveszem a telefonomat, bekapcsolom a kamerát, hogy jobban szemügyre tudjam venni magamat.
- Ez annyira...más. Fura. Mintha nem is én lennék. De minek kellett megváltoztatni a hajszínemet? Hiszen nem is ismernek. - még meg kell barátkoznom ezzel a színnel, főleg, mert sosem akartam hajszínt váltani, szerettem a lilát, az sokkal jobban illett hozzám, az jobban illet a démoni énemhez és a világoszölden felvillanó szemeimhez. Nah, az lesz még szép munka, hogy ha dühös vagyok azok ne villanjanak meg. Mintha egy táborban lennék, oktatás kezdő démonoknak. Haha.

Felvont szemöldökkel nézek a boszorkánymesterre, majd az erkély bejáratának dőlök és úgy nézem őt.
- 18 éven keresztül a Tündérek Birodalmában éltem, nem találkoztam emberekkel, se más lényekkel, csak olyanokkal akik szintúgy ott laknak. - nem igazán értem, hogy miért érdekli, hogy tudok-e táncolni, meg, hogy emberek közt éltem-e. Nem nézem ki belőle, hogy annyira érdekelnék a mondének sorsa, sőt, szerintem ő élvezi azt, ha gyilkolhat. Ha az étteremből nem szűrödnek ki ilyen-olyan zajok és nem kell onnan eljönnünk, akkor szerintem már én is régen halott lennék. Mondjuk még most sem biztos az, hogy életben fog hagyni, csak reménykedhetek abban, hogy ha segítek neki abban, hogy megölje a megbízóját akkor cseréből életben hagy.
Nem akarok meghalni. Megakarom ismerni Lucifert. Borzalmas dolog felnőni úgy, hogy nem ismered az apádat és csak azokat tudod róla amiket másoktól hallasz, vagyis csupa rosszat, de nem hiszem, hogy ő ekkora szörnyeteg lenne, csak rejtegeti a rendes énjét, hiszen nekem is van jó oldalam, és a gyereke vagyok, így hasonlítunk. Remélem.
- Miért olyan fontos, hogy tudok-e táncolni?[i]- kérdezem meg végül amikor visszatérek a valóságba a gondolataim közül. [i]- Amúgy pedig, tudok táncolni, de remélem megtudom, hogy mit tervezel. - mondom, majd bemegyek a lakásba, megkeresem a fürdőt, kicsit sem zavartatva magamat, majd a tükörben nézem magamat és az új hajamat. Olyan furcsa, annyira más. Nem lesz egyszerű megszoknom az biztos. Anya szerintem rám sem ismerne.







We're glowing in the dark, We started from a spark, We're lights that never go out
Glowing in the dark.

Vissza az elejére Go down
Silvius S. Hildenborough
honey, keep my secrets well
Silvius S. Hildenborough
Boszorkánymester

Avataralany :
Matthew Healy
Kor :
327
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Dec. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Nappali ₰ Csüt. Aug. 01, 2019 10:37 pm
KÁROMKODÁS

VENUS & SILVIUS
My home is my castle, and I am the king of it.



A lakásom sosem volt valami szép, de soha nem érdekelt ez. Egyszerű lenne mágiával legalább elviselhetőbbé tenni a környezetemet, de csak a kiégett függönyt szoktam csettintéssel újrafoltozni. Nem szeretem, ha belátnak, mikor nem akarom - habár ezen is könnyen segíthetnék varázslattal. Csupán csak nem érdekel, hogy néz ki az otthonom. Rengeteg volt már, de egyik sem volt annyira megnyugtató és otthonszagú, mint a régi kocsma padlása, ahova anyám előszeretettel zárt el. Ez a lakás csak kicsit hasonlít erre a bizonyos padlásra; eldugott, kicsi, úgy ahogyan szeretem, de túl világos és nem cincognak az egerek a sarokban. Nincs mit féltenem benne, így csak leeresztem a pólómat a földre, miután áthúztam a fejemen azt. Bőrömön érzem a levegő hűvösét, sejtjeimben még a tűzkör forróságának emléke él, de most valami más éget - a lány tekintete. Igyekszem nem észre venni, inkább szavait hallgatom.
- Szóval a tündéreknek nem kellettél? - húzom fel a szemöldökömet, ahogy kilépek az erkélyre. Pedig első ránézésre azt tippeltem volna, hogy értékes harcosuk lehetett volna. Picike, gyönyörű, de talpraesettnek tűnik - az már más dolog, hogy nem az. Talán ha tanították volna... Mindegy is, én nem tudok semmit se a tündérekről.
Az én mágiámról azonban nagyon-nagyon sokat. Panaszkodásaira csak megforgatom a szemem, hát persze, hogy nincs semmi pénze, beleszívók a cigimbe, aztán csettintek egyet, hogy színpadiassá tegyem a kis bűvésztrükkömet. - Remélem tetszik, mert nem fogom megváltoztatni. Amúgy is ez jobban illik hozzád, kevésbé idegesítő így az arcod. - vetem oda. Ez a kis mutatvány semmi, ahhoz képest amiket a mérgekkel tudok művelni, de biztos, hogy ez a látványosabb. Bár vannak olyan kutyulmányaim is, amik parádés eredményt hoz, ezt sem tagadhatom, de alig van rá alkalom, hogy ezekkel játszadozzak.
A lány utánam jön, de nem szorítok neki sok helyet idekint. Úgy sincs mit néznie, csak az unalmas téglafal meg a galambszaros erkélyek várnak itt rá. Rá sem nézek, miközben beszélünk, mert utálom egyszerűen bevallani hogy egy ennyire fiatal és tapasztalatlan emberre vagyok utalva, hogy túléljek. Kurva életbe! Hogyan jutottam ide? Évszázadokon át éltem túl egyedül, öltem meg bárkit, aki csak egy másodperc töredékére is rám vetette a pillantását, most meg nem tudok megölni egy bosszantó, fiatal félvér lányt. Megpuhultam volna talán? El kellett volna égetnem. Régen mennyire élveztem volna ezt! Látni, ahogy a lángok elemésztik, maguk köré ölelik márvány fehér bőrét... hjaj. Itt a vég nekem vagy mi van velem? Annó soha sem hagytam volna magam akadályozni, de azt hiszem kiestem a tempóból, annyira kevés munkám volt mostanában. Nem éri meg rutinból dolgozni, az az igazság, és úgy tűnik ki kellene irtanom az új generációt, hogy újra én legyek az Árny.
- Félvér... Mondénok közt nőttél fel?
- teszem fel a kérdést, majd nagy nehezen szembefordulok vele. Jobban áll neki a világos szőke. - Mert nagyon remélem, hogy tudsz táncolni.




words:461 music:King of my castle








I like fire because



it makes ash

Vissza az elejére Go down
Venus Cooper
honey, keep my secrets well
Venus Cooper
Félvér

Avataralany :
dove cameron «
Tartózkodási hely :
hell, and fair land «
Csatlakozás ideje :
2017. Dec. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Nappali ₰ Csüt. Aug. 01, 2019 6:37 pm

Silvius && Venus
Az út alatt nem szólaltam meg. Jobbnak gondoltam, ha inkább csöndben maradok, nem akarom mégjobban magamra haragítani őt, hiszen szemmel láthatóan sokkal erősebb, mint én, és ezért is lesz nagyon nehéz túlélnem ezt az egészet.
Anya mindig azt mondta, hogy tartsam közel az ellenségeimet, most is ezt teszem, hiszen talán ez lesz a legjobb és az egyetlen módja arra, hogy túléljem azt, hogy magamra haragítottam egy boszorkánymestert.
Nem rohanhatok már most rögtön apához, hogy megvédjen. A saját lábamra kell állnom! Mindig megvédtek engem, a levegőtől is óvtak, hiszen ki nem akarná az Ördög gyerekét holtan látni? A tündérek 18 éves koromig védelmeztek, de mostmár meguntam és eljöttem tőlük. Muszáj volt. Nem illek közéjük. Nem vagyok odavaló.

Amíg haladunk a lakása felé és a mondének közt mászkálunk, kerülgetjük őket, rengetegen megnéznek engem. Az biztos, hogy elég nagy feltűnést keltek a lila-fekete testhez simuló nadrágommal, pólómmal és a lila hullámos hajammal. Lehet nem volt éppen jó ötlet így megjelennem...elég nagy feltűnést keltek magam körül.

Becsukom magam után az ajtót amikor belépünk a lakásába. Kissé felvont szemöldökkel nézek körbe. Oké, én sem vagyok túlságosan rendmániás, de ez a srác szerintem több hónapja, hogy nem pakolt el maga után. Bár, a whisky kecsegtető látvány, de biztos, hogy nem fogok inni a társaságában. Életben kell maradnom! Csak ez lebeg most a szemem előtt.

- Mivel a tündérek nem tudták megtanítani nekem, hogy hogyan használjam a másik felemet, így azt nem tudtam volna használni, pengénél maradtam volna. - neki dőlök a falnak, mellkasom előtt összefonom a kezeimet és onnan vizslatom őt, minden egyes mozdulatát, ahogyan lehuppan a fotelre és elővesz magának egy szál cigarettát.

Sosem gondoltam még arra, hogy befessem a hajamat. Démoni részemnek köszönhetően a lila az eredeti hajszínem. Nem is gondolkodtam azon, hogy máshogyan nézzek ki, mert így talán jobban hasonlítok démonra, mintsem tündérre. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, de nem akarok a tündérek közé tartozni.

- És mégis honnan szerezzek festéket? Ha így lemegyek a boltba mégjobban megbámulnának az emberek, és pénzem sincs. - fényes nappal csak nem lophatok, nem tervezem lebuktatni magamat.

Akaratlanul is a kelleténél tovább bámulom amikor lekapja magáról a pólóját. Magával ragadnak a tetoválásai és csöppet sem zavar, hogy néhány helyen látszik a pikkely a bőrén.

- Félvér vagyok. Félig tündér, félig démon. Hála apámnak. - vonok vállat, majd kisétálok az erkélyre, ahonnan csak néhány helyet lehet belátni, ahol emberek sétálgatnak.







We're glowing in the dark, We started from a spark, We're lights that never go out
Glowing in the dark.

Vissza az elejére Go down
Silvius S. Hildenborough
honey, keep my secrets well
Silvius S. Hildenborough
Boszorkánymester

Avataralany :
Matthew Healy
Kor :
327
Tartózkodási hely :
New York
Csatlakozás ideje :
2017. Dec. 16.

Témanyitás₰ Tárgy: Nappali ₰ Csüt. Aug. 01, 2019 5:58 pm
KÁROMKODÁS

VENUS & SILVIUS
My home is my castle, and I am the king of it.



Fogalmam sincs mibe másztam bele. Mialatt a lakásomba értünk egy büdös szót sem szóltam a lányhoz, akkor is, ha ő beszélt hozzám, csak igyekeztem lenyugodni. A nyüzsgő reggel nem nagyon segített ezen, ahogyan vállak lökdösődtek egymásnak, az árral szemben igyekeztünk eltűnni a helyszínről és időt nyerni magunknak.
Idegesítő ez a többesszám. Legutoljára anyámmal közösködtem bármin is, és az néhány száz éve volt. Azóta nem dolgoztam együtt senkivel, és most sem terveztem. Kinek kell egy púp a hátára, aki ráadásul halálos veszélybe keverte?
Nem akarom elhagyni New Yorkot. A picsába is, szeretek itt élni, ebben a mondénoktól túlcsorgó áradatban, ahol egyszerű droghoz, nőkhöz és munkához jutni. Egész életemben vándoroltam, de régóta nem éreztem magam ilyen jól sehol, és kurvára nincs kedvem újra útra kelni. Itt telepedtem meg, és ezt nem fogom feladni. Meg fogok szabadulni azoktól, akik üldöznek engem, aztán ezt a kis csitrit is kinyírom. Aztán eltűnök egy időre.
Az ajtóm elé érve kinyitom azt, majd azonnal be is lépek rajta. A nappalim kupis, a tegnapi zoknim a fekete fotelem támláján pihen, egy kupac üres pizzásdoboz hesszel a sarokban szakadtan, a kopott asztalomon egy teli hamutál bűzölög, a konyhám ragacsos pultján pedig egy félig üres whiskeys üveg áll. Nem szabadkozom, csak ledobom magam a foltozott puffomra, előkapok egy cigit, és rágyújtok. Ez a kiscsaj zavarta meg az én életemet, viselje el a szennyesem szagát.
- Hogy akartad csinálni? - kezdem. Érdekel, mit tett volna azzal a hibriddel, hogy ölte volna meg. - Penge? Golyó? - Ereje nincs sok, se fizikai se mágia, így nem tudom elképzelni, hogy fegyvertelenül érkezett volna. Mialatt hallgatom őt, lekapom a felsőmet és egy laza köntös dobok magamra, felfedve tetoválásaimat, mely legmélyebb titkaimat hivatott elfedni. A pikkelyeket, amik foltokban virítanak a testemen, mint démoni trófeák, bizonyítékok a származásomról.
Sóhajtok válaszát követően, majd kisétálok az erkélyemre. A tűzfal nem a legszebb kilátás, de én szeretem, mert elrejt, és nem kell mondénokat nézegetnem ahogy sétálgatnak nevetgélve, mintha bármit is érne az életük. Beleszívok egy utolsót a szálamba, majd a még égő szálat leengedem a negyedikről egy pocsolyába. Nem lenne jó ötlet most tüzet okozni, épp elrejtőzni igyekszem.
- Nem sokára ránk találnak. Fesd be a hajad és igyekezz ne villogtatni a szemeid. - ajánlom a lánynak. Hogy élek túl? Hogy élünk túl? Őszintén, egyelőre nekem sincs ötletem. Nem sokat tudok a megbízómról, szóval őt kell először elővarázsolnunk a sötétségből és minél többet megtudni róla, anélkül, hogy megtaláljon minket.
A lányra emelem a szemem. Szükségem van a segítségére, ezt nem tagadhatom, de csak az jár a fejemben, hogy halott ember vagyok, mert visszahúz az amatőr kislányos hülyeségeivel. Azt se tudom, hogy lehetne ő a hasznomra.
- Egyébként is, mi vagy te? Tündér vagy nem is tudom micsoda, boszorkánymester? - őszintén, egyikre se hasonlít, mindkét faj erősebb és sokkal több mágiával rendelkezik. Nem tudom hova tenni őt, a vakmerőségét, ami inkább végzetes hülyeség, de nem hagyhatom, hogy szabadon elmehessen, mert eljárhat a szája, megölni meg nem merem, mert nem tudom ki küldte őt. Nem vagyok naiv, biztosan nem Lucifer, de rengeteg kemény alak használ bérgyilkosokat.



words:505 music:King of my castle








I like fire because



it makes ash

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
honey, keep my secrets well


Témanyitás₰ Tárgy: Re: Nappali


Vissza az elejére Go down

Nappali
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: