Cassandra Whitlock

1598.05.11. New Orleans
- Olyan akarok lenni, mint te! Változtass át Jasper! - két csók között könyörgök a könyvtárszobában engem falnak nyomó szívdöglesztő vámpírnak. Odakintről a bálteremből behallatszik a meghívottak boldog zsivalya, akik azért gyűltek ma a Brighton-kúriába, hogy megünnepeljék a 25. születésnapomat. Odakint kellene táncolnom a férjjelöltekkel - hiszen 25 évesen már régen férjhez kellett volna mennem -, engem azonban nem érdekel a házasság.
-Cassie...nem tehetem! Nem szakíthatlak el a családodtól. - szenvedő tekintettel néz rám a férfi, és szinte súgja a szavakat. Kezeimmel megfogom az arca két oldalát, és mélyen a szemébe nézek, sugallva neki, hogy minden szavamat komolyan gondolom.
-Nem érdekel a családom. Nem érdekelnek a puccos bálok, arra ott vannak a tökéletes húgaim. Vámpír akarok lenni. Halhatatlan. Hát nem akarsz örök életre velem lenni, szerelmem? - ezzel ajkaim ismét rátapadnak az övére. Nem először próbálom rávenni, hogy változtasson át, de úgy érzem, lassan kifutok az időből. Most vagyok fiatalságom teljében, most vagyok a legszebb. Ezt a külsőt kell megőriznem az örökkévalóságig. Nem várhatok. Az pedig, hogy Jasperrel lehetek, nyíltan, nem csak lopott pillanatokban ilyen-olyan társasági eseményeken, csak hab a tortán. Ha féjrhez adnának - erővel - akkor is balhé lenne, hiszen szűz sem vagyok már. Az a legjobb, ha eltűnök.
-Rendben. A bál után találkozzunk az istállóknál.- bólint végül, némi mérlegelés után, az arcomon pedig boldog mosoly terül szét. Szívem szerint mondanám neki, hogy most azonnal tűnjünk el, de visszafogom magam. Beleegyezett, hogy átváltoztat, és már csak néhány órát kell kibírnom ebben a puccparádéban.
-Cassandra, odabent vagy? Lord Willowstone szeretne felkérni a következő tánra! - hallom meg hirtelen anyám hangját, aki megpróbál bejönni a könyvtárszobába, ám azt bezártuk.
-Egy pillanat, anyám! Egy perc és kint vagyok! - kiáltom ki neki, majd miután hallom magassarkú cipőjének kopogását, finoman ellököm magamtól Jasper-t, és a vitrines szekrény üvegében rendbehozom a kontyomat, amiből kiszapadult egy-két tincs. Megigazítom a ruhámat, majd egy csókot dobok vámpír szerelmem felé, mielőtt felemelt fejjel kilépnék a bálterembe, hogy még egyszer utoljára eleget tegyek a családi és társadalmi elvárásoknak.

1898.05.11. New Orleans
Ma van 300 éve, hogy vámpír vagyok. És ma van 200 éve, hogy Jasper Whitlock eltűnt az életemből Nem tudta elviselni, hogy - az ő szavaival élve - elszakított a családomtól. Miután eltűntem, anyám belerokkant a tudatba, és apám is magába zuhant. Kerestettek, tűvé tették értem az országot, de mi Jasperrel - akivel rövid időn belül összeházasodtunk, és felvettem a nevét - elhagytuk Amerikát, és Európába utaztunk.
Nem mondom hogy az első vámpírélmények túlzottan kellemesek lettek volna. Az állandó vérszomj és pusztításvágy időnként elviselhetetlen volt, de Jasper segített ezen túllépni, és egy idő után már tudtam kontrollálni új énemet. Azonban nem csak én változtam meg. Jasper sem volt már a régi, emésztette a bűntudat, hiába bizonygattam neki, hogy jól vagyok így, sosem voltam ennél boldogabb, ő egyik nap fogta magát, és eltűnt az életemből, engem magamra hagyva Brazíliában, ahol az utóbbi pár évet töltöttük.
Évtizedeken keresztül kerestem, ám nem leltem a nyomát. Talán meghalt, talán bújkál, talán új életet kezdett. Hogy szomorú vagyok-e miatta? Ma már nem. Szeretem őt? A szívem mélyén...talán, de inkább haragszom rá. Haragszom, mert egyedül hagyott, de miután beletörődtem, hogy nem találom meg, eltökéltem, hogy ha addig élek is, boldog leszek. Halhatatlan vagyok, és nem fogom az életemet az utána való kesergéssel tölteni.
Azt megfogadtam, hogy a szerelmet kerülöm. Nincs szükségem rá. Azt, hogy becézzenek, már senkinek nem engedem. Egyedül Neki voltam Cassie, más szájából nem tudom elviselni sem ezt, sem más becenevet.
Lám, most itt vagyok szülővárosomban. A 25. születésnapi bálom óta először. A város sokat változott, szinte rá sem ismerni. Az elmúlt másfél évtizedben Los Angeles-ben voltam, ám onnan mennem kellett, már feltűnő volt, hogy nem öregszik a külsőm. Akkor döntöttem úgy, hogy visszatérek New Orleans-ba. Elég idő eltelt már, és ha maradt is leszármazott a családomból, az emlékem már rég kikopott. Itt fogom létrehozni a következő vállalkozásomat. Los Angeles-ben bordélyházat üzemeltettem, ám most egy szinttel feljebb akarok lépni. Most már táncosokat is akarok foglalkoztatni. Persze szükség van némi befolyásolásra, hogy megvegyem a helyiséget, ám erre is jó a vámpír lét, erre egy pillantásommal képes vagyok.
Van üzleti érzékem, és nagyon sok pénzem is. A siker garantált. Elleszek itt a következő 10-15 évben. Jó öreg New Orleans - hiányoztál.

2022.08.15. New York
Igen, ez tökéletes lesz! Divatmárka üzletek amerre a szem ellát, elegáns kávézók és bárok... Igen, itt lesz a Passion Klub, ami a környék első, elit sztriptízbárja lesz. Már látom is lelki szemeim előtt az elegáns, letisztult berendezést, a neonfényeket, a külön női és férfi táncosok által uralt helyiségeket, a VIP részleget, és igen...A lakosztályom is itt tökéletes helyen lesz!
Természetesen a hely előző tulajdonosa nem akar komolyan venni fiatal külsőm miatt, amin látványosan megsértődhetnék, de nem érdemel ennyit a figyelmemből, inkább szépen a befolyás erejével elcsitítom, és még az árat is lealkudom. Továbbra is imádok vámpír lenni, hiába telt már el 450 év.
Amit anno New Orleans-ban '98-ban elkezdtem, azt az előző állomásomon, Las Vegas-ban továbbfejlesztettem, mígnem kialakult a nagybetűs ELIT szórakozóhely ötlete, ahol kiemelt szolgáltatást fogunk nyújtani a vendégeinknek, akik hajlandóak ezt megfizetni. Sok munka lesz vele, de október elsején nyitni akarok.
Hogy eszembe szokott-e jutni még Jasper? Időnként. Főleg amikor az átváltoztatásom, vagy az eltűnésének évfordulója van, de ilyenkor nem engedem, hogy letörjön. Erős és független nő vagyok, nincs szükségem rá. Se senkire. Nem mondom, hogy nem szoktam szórakozni, nem élek szűzies életet, sőt. Gyakorta látni a külön bejáratú kanapémon a férfi táncosoktól hemzsegő helyiségben, vagy éppen valamelyikkel a lakosztályomban.
New York, New York...a lehetőségek hazája, és ne legyen a nevem Cassandra Whitlock, ha én nem használom ki ezt a lehetőséget. Hogy minél tovább a városban tudjak maradni, csak ritka alkalmakkor hagyom el a klubot. Hűséges talpnyalóim ellátnak engem vérrel, így nincs szükségem, hogy külön vadásszak, ha vérre szomjazom. Hatalmam van, elegáns vagyok és gyönyörű...enyém az egész világ!