my dear old lover

Jasper Whitlock...neked köszönhetően ismertem meg a szerelmet. Neked köszönhetem, hogy vámpírként születhettem újjá. És neked köszönhetem a legnagyobb csalódást az életemben.
Hiába bizonygattam neked, hogy jól érzem magam vámpírként, és nem hiányzik a családom, te a fejedbe vetted, hogy hibát követtél el azzal, hogy vámpírrá tettél.
100 év...ennyi időt töltöttünk együtt az éjszaka gyermekeiként, férj és feleségként, aztán egyik napról a másikra eltűntél. Még csak el se köszöntél tőlem. Tudod...évtizedekig kerestelek. Bizony, tűvé tettem érted az egész Földet, de nem találtalak. A mai napig nem tudom, életben vagy-e, vagy merre jársz.
A szívemben és az emlékeimben mélyre raktározva őrizlek. Igyekszem nem gondolni rád. Talán már te is elfelejtettél. Elvégre nem találkoztunk 1698 óta. Talán jól is van így. Hiába hittem, hogy veled töltöm az öröklétet, te máshogy döntöttél.
Hát én is döntöttem, Jasper. Boldog leszek nélküled is. Most épp New Yorkban, néhány év múlva ki tudja? Nincs szükségem rád, mégis...ha megjelennél derült égből villámcsapásként...fogalmam sincs mit tennék.
Haragszom rád. Csalódtam. Elhagytál. Miért? Csak az vigasztalt, hogy egyszer szerettél. És hogy én szerettelek.

megjegyzés:Viszonylag szabadon formálható karakter, a múltban történtek adottak, de hogy miért lépett le anno, mit csinált azóta, és hogyan és miért csöppen bele újra Cassandra életébe, azt a megalkotóra bízom - rugalmas vagyok, egyeztessünk

Nagyon várlak!!