Saskia Sorel

Rugdosom a pultot. Minden mozdulattól jobban fáj a lábam a tűsarkú cipőben, de eszembe sincs abbahagyni. Nem várakozom szívesen, de hát ki a franc örül neki, ha hosszan kell vesztegelnie valahol, azért, hogy láthasson valakit? Nekem látnom kellett őt, így kénytelen voltam tovább a munkahelyemen szobrozni, mint akartam.
-Mondd, hogy rám vársz, Kia!-vigyorgott rám az egyik pincérsrác, miközben elém tolt egy poharat.
-Ne haragudj, Andrej, de rád akkor sem várnék, ha te maradnál az egyetlen potens hím a föld színén-mosolyodtam el és türelmetlenül belekortyoltam az újonnan szerzett mojitomba. A srác erre szontyoli fejet vágott, de tudtam, hogy már megszokta az elutasítást, tőlem meg amúgy sem számíthatott másra.
-Na és kit vársz, gyönyörű?-kérdezte és érdeklődve a pultra könyökölt.
-Tulajdonképpen Jézust és a feltámadást várom-öltöttem rá nyelvet, hiszen rohadtul nincs hozzá köze kiért vagy miért vagyok még mindig itt és ami azt illeti kezdtem is ideges lenni. Már tíz perce késett és eddig mindig pontos volt.
-Nagyon vicces vagy-húzza a száját- de biztos vagyok benne, hogy a tegnapelőtti csajt várod.
Fölvontam a szemöldököm, igaza volt. Rá volt szükségem. Két napja találkoztam vele utoljára és azóta sem hallottam felőle. Nem tudtam előbb felkeresni a megbeszéltnél, mert semmit sem tudtam róla. Titkolta a nevét, a korát, csak az illata maradt és az ajka, ahogy az ajkamhoz ér, a puha bőre, a süllyedő és emelkedő mellkasa, a lélegzetelállító azúrkék szemei. Soha nem éreztem ilyet nő iránt, de még férfi iránt sem. Veszélyes vizeken eveztem és semmiféle térképpel vagy iránytűvel nem rendelkeztem. Csak azzal voltam tisztában, hogy kell nekem, valahogy máshogy, mint ahogy a pasik vagy a többi nő kell. Nem játszani akarok, nem szórakozni, csak érezni végre...de hol van már?
Hosszú körmeimmel kopogtattam a pult felületét és nem bírtam palástolni, milyen ideges is vagyok. Tizenöt perc.
-Nem fog eljönni-jelenti ki Andrej, miközben egy poharat törölget fényesre-az idődet vesztegeted.
Valahol úgy érzem tényleg igaza van, az a lány túl sokat látott, hogy újra találkozni akarjon velem, megmutatkozott előtte az izgalomtól barnából, rózsaszínné váló szemem.
Nem tudhatja mi vagyok, én mégis óvatlan voltam... De engem nem hagyhatnak ott, engem nem várathatnak meg, én...Saskia Sorel vagyok, az én feladatom hülyét csinálni másokból.
-És szerinted mit kellene tennem?-érdeklődöm dühösen kevergetve a szívószállal az italomat.
-Végre hagynod, hogy hazavigyelek!
El vagyok keseredve. Nem jön, nem akar, nem vagyok fontos, hát szükségem van valakire, aki minden porcikájával akar. Megragadom Andrej ingét, magamhoz húzom és szenvedélyesen megcsókolom aztán...varázsütésre hallom nyikorogni az ajtót. Ellököm a srácot és hátrapillantok a vállam fölött. Csalódott tekintetet látok, aztán már csak selymes, lobogó hajat. Nem megyek utána, ami már tönkremehetett, az úgyis tönkrement.