Oliver Dragomir

- Hányszor mondjam még el Ed? Nem érdekel! Nem fogok egy újabb problémát a nyakamba akasztani. Abból éppen van elég. - Azóta, hogy Crystal-al átléptünk egy határt, amit sosem lett volna szabad még a kelleténél is jobban ingerült vagyok. Amúgy sem mondhatják rám azt, hogy hozzám bármikor lehet  fordulni segítségért. Eléggé hangulatember vagyok. Ezalatt természetesen azt értem, hogy az esetek többségében egy igazi seggfej tudok lenni másokhoz. Hogy miért? Nem tudom. Így egyszerűbb. Aki csak azért jön a közelembe, hogy valamit megszerezzen tőlem.. Hát az egyszer biztos, hogy nem bírja a kiképzést. - Figyelj te vagy az egyetlen, aki képes kezdeni vele valamit, aki tényleg el tudja érni, hogy valaha is méltó legyen az árnyvadász címre. Nálad jobb mentort nem kaphatna. - Akaratlanul is hatalmas vigyor terül az arcomra, de közben tudom jól, hogy mire játszik. - Szóval addig fogod pumpálni az egómat, amíg rá nem bólintok a dologra? - Olyan hevesen bólogatott Ed, mint azok a kis játékszerek, amiket régebben az autó hátuljába raktak az emberek. Szóval.. Egyszerűen nevetségesen nézett ki. Azt sem értem, hogy miért akarja annyira, hogy ezt az egészet én elvállaljam. Bár határozottan elterelni a figyelmemet a bajaimról. Talán ez az egész képes lenne szakadékot emelni köztem és Crystal között. Bármennyire voltam részeg, bármennyire éreztem a másnaposság erős löketét, akkor sem tudom elfelejteni, ami történt. Minden egyes pillanata beleégett a fejembe és csak remélni tudom, hogy az idő múlásával elhalványulnak az emlékek. Mert egyáltalán nem tenne jót a kapcsolatunknak, ha egy szimpla kaland rányomná a bélyegét. De biztos ez, hogy szimpla kaland volt? Nem tudom. Azzal viszont tisztában vagyok, hogy minél kevesebbet kattog ezen az agyam annál jobb. - Jó, legyen. Elvállalom. De, ha túlságosan is felhúz, ha nem látom értelmét annak, hogy bárki is megpróbálja kiképezni, akkor mehet arra, amerre lát, rendben? - Itt már közel sem olyan hirtelen jövő bólintással válaszolt a barátom és közel sem olyan lelkessel. Tudnám, hogy miért van oda érte mindenki, hogy mivel sikerült ennyire lenyűgöznie mindenkit. Gyönyörű nő. Ezt elismerem, de ezen felül nem látok semmit, ami ennyire magával ragadó lenne.
Még egy utolsó pillantást vetek rá, mielőtt még távoznék az akadémiáról, de ekkor meghallom a csilingelő hangját és a mellé párosuló csörömpölést.
- Ó, sajnálom. Én igazán nagyon sajnálom. - Egy apró lépés hátra és csak még több csörömpölés. Egek.. Maradt még egyáltalán valami a helyén, vagy volt olyan kedves és besegített a gravitációnak és, mint valami szélvihar leborított mindent a helyéről?
Már előre látom, hogy kár volt erre az egészre vállalkoznom..