Destiny

Hjaj, csendes az éj. Sehol egy autó, gyalogos, vagy esetleg koldus. Az utca teljesen kihalt, de ennek te csak örülni tudsz. Nem igazán szereted, ha dohányzás közben zavarnak, bár vannak, kik sosem zavarnak, mert hozzájuk állsz legközelebb. Ilyen személy például édesapád, Lucifer. Mindig is közel álltatok egymáshoz. Valószínűleg a hasonló érdeklődési kör miatt, ami ugyebár más emberek életébe való "kis" beleszólás. Nem rossz szabadidős tevékenység, meg kell mondjam, de ellentétben veled, én annyira nem szeretem.
A falon elnyomod a cigarettacsikket, és útnak indulsz a külváros felé. nem szereted a nyüzsgést, a magány jobban vonz. Persze nem is te lennél, Des, ha nem jönne szembe veled valaki. Erre mindenfelé járnak, csak meg kell őket találni. Nem a biztonságáról híres a városrész. Bármelyik sarkon elrabolhatják az embert, persze te ezzel mit sem törődsz. Miért is tennéd? Számtalanszor jártál már itt, néha apáddal, néha egymagad. És amúgy sincsen okod félni. A mondének... hát ők csak mondének. Már megtanultad, hogy milyenek. Nem nagy kaland csapdába csalni egy ilyet sem.
Belépsz a tágas lakás előszobájába, és fáradtan leveszed kabátodat. Bármennyire is tavasz van, néha még lecsap a fagy dühe erre a területre is. Ez majdnem olyan, mint mikor gyerekkorodban eltapostad a többieket, mert úgy gondoltad, ha ezt nem teszed, akkor veled tesznek így, s ezt nem hagyhattad.
Fura, hogy gyerekkorról beszélünk, mikor még nem is nőttél fel teljesen. Tizennégy év, szinte semmi, ahhoz képest, hogy mennyit élhetsz még ezen a földön. Még csak nemrég ismerkedtél meg Kaylee-val is. Nagyon jó barátnő, bár apád közelébe sem ér. Mióta az eszedet tudod, nem él veletek, így természetesen apás vagy.

-Apuuu, kell, kell, kell, kell, kell! Légyszii, vedd meg nekem. Olyan aranyos... - mutogatsz a kirakatba kiállított hatalmas plüssmacira. Kicsit nevetséges, hogy tizenöt évesen ilyeneket kérsz, de sosem tagadtad, hogy más vagy, mint a többiek. Imádod a plüssállatokat, és mindent, amit lehet ölelgetni - így apukádat is.
A maci mellett csak úgy el kell menned, ami miatt szomorú leszel. Nem nagy az állatgyűjteményed, és ez a darab... nos szavakkal kifejezhetetlen. Nagyon meg akarod szerezni. Nem igazán érdekel most semmi más, csak a majd két méter magas, puha maci, ezért akaratod ellenére, valahol tudat alatt még nem törődsz bele, hogy nem kaphatod meg - holott a felszín már elfogadta. Éjfekete szárnyaid utat törnek maguknak a ruhád alatt, és a körülötted lévő fák rohamosan nőni kezdenek. Egész az égig érnek, mikor ráeszmélsz, hogy ezt te csináltad, ezért rögtön helyreteszed a növényeket, és édesapád mellett sétálsz tovább a földet, illetve cipődet bámulva.
- Bocsánat, nem akartam. - motyogsz a lábadnak, és megfogod a melletted álló kezét. Túlságosan is ragaszkodó vagy, és szereted őt ahhoz, hogy egy maci miatt haragudj rá.