Asmo Kalandjai

to my favorite toy(?)

Imádom Asmo hevességét és azt, hogy vad, hogy nem ismer korlátokat. Még az is tetszik, ahogy az ágyra lök, mikor vissza érünk a szobába. Folyamatosan az imént elhangzott szavai járnak a fejemben: később beszélünk. Hát, az biztos, mert nem bírom ki, hogy ne beszéljek vele arról, amit iránta kezdtem el érezni. Nagyon jól tudom, hogy ezzel el fogom őt veszíteni, hogy soha többé nem fogom látni, de akkor is tudom, hogy bánnám, ha nem mondanám el neki. Sosem tudok neki ellen állni, az érintései, a csókjai... Teljes mértékben megbabonáznak, viszont muszáj lesz neki ellenállnom, mikor beszélni akarok vele, nem engedhetem meg neki azt, hogy ismét elcsábítson és beszélgetés helyett lenyomjunk még egy menetet. Bármennyire is imádom vele a szexet, és bármennyire sem tudok betelni vele, de figyelnem kell majd rá a végén, hogy még csak próbálkozni se tudjon. Addig legalábbis...
Kezeit figyelem, ami egy szempillantás alatt széttépi a felsőmet és a földet díszíti immáron. Fejemet hátra hajtom mikor a nyakamat kezdi el csókolgatni, egy halk sóhaj hagyja el a számat, és úgy döntök, hogy inkább nem mondok a bókjára semmit. Legközelebb a végén szeretnék beszélni vele, akkor viszont komolyan és őszintén.
Mikor megáll a csípőmnél, nem érinti a nőiességemet, vámpír sebességgel én kerülök felülre, derekán ülök, majd ugyan olyan hevességgel ahogyan ő, kezdem el őt csókolni, nyakát, amit kicsit megszívok. Kicsit... Közepesen, mindegy is: látszódni fog. Majdan szép lassan haladok lefelé, gyengéd csókokkal halmozom el a felsőtestét, majd kiegyenesedek, mikor nadrágjához érek, kikapcsolom az övét és a gombokkal kezdek el bíbelődni.

crazy in love ●   ©

to my favorite toy(?)

zene ● édes <3    ©

to Kath & Magnus

"Egy éjszakás lány vagy, ugye?"

Mikor úgy döntöttem, kiteszem a lábam a lakásból, ezáltal még jobban az életemet veszélyeztetve, miután még mindig Valentine-ék elől bujkálok, valami nemesebb célért tettem. Úgy gondoltam, most, hogy Asmodeus visszatért talán valami jó érzés is született benne. Úgy gondoltam megérdemel egy új esélyt. Persze ez a gondolatom már ott készült tova szállni, mikor a környéken találtam magamat. Akkor pedig egyenesen tova is szállt mikor megláttam Kathy-vel hemperegni az ágyban. Persze Kathy-vel továbbra sincsen bajom, Ő egy rendes vámpír...nem úgy mint Camille volt. De ez most nem is lényeg. Hiszen nem utálhatok mindenkit egy csalfa lány miatt. Amúgy is. Kathy sosem ártott nekem, és most is jól viszonyult a dolgokhoz. De Asmodeus-nak úgy érzem nem tudok többet megbocsájtani. Hiszen nem csak elhagyott bennünket, de most még az orrom alá is dörgöli a boldogságát és a démoni erejét is. Nem látok más kiutat, minthogy fogom magam és itt hagyom. Ugyanis rövidesen a tűrőképességem határához érünk és tényleg nem kívánok kislány módjára sírni. Viszont.. arról letehet, hogy a szavai, vagy amiatt, mert meg akar ölelni elmegyek. Azért megyek el, mert így látom helyesnek. Bár hogy miért, azt már magam sem tudom. Még azért ennek a látszat fenntartása érdekében karba teszem a kezeimet és megvillantom macskás szemeimet úgy fordítok hátat Asmodeusnak. - További jó szórakozást. - Mondom kissé undorodva. - Ég veled Kathy. - Befejezve a mondandómat indulok a lépcső felé, majd ahelyett, hogy lesétálnék még azért is nyitok egy átjárót s azzal távozom a Pokol szállóból. Ha már Ő felvághat, miért ne..én is. Visszasétálva a hullaszagba térek haza. Alig voltam ott, mégis lefáradtam s úgy érzem, most jól jönne ha beszereznék egy bokszzsákot. Lenne mit püfölnöm, de mivel nincs, így voltaképpen a cuccaim bánják. Ugyanis elkezdek mindent szétdobálni, majd idegesen huppanok le a kanapéra. - Remélem a sors is így fogja megverni.. - Mondom egy sóhaj keretében, majd lehunyom szemeimet és próbálom elfelejteni a történteket.

Mikor meglátom Asmodeus teljes valóját amikor a mondata közepén hátra fordul felém, csak még jobban meglepődök. Azt sejtettem, hogy Magnus tőle örökölhette a démon énjét, de Asmodeust akkor sem láttam még ilyennek... Ilyen... Démoninak és ördöginek... Tudom, hogy sokkal erősebb nálam és hatalma is nagyobb, mint az enyém, hiszen én csak egy vámpír vagyok aki nappal nem is mehet sehova, mert hamuvá égnék szét. Viszont ezek mellett azt is tudom, hogy soha nem bántana engem. Nem tudom miért, nem tudom milyen okból kifolyólag, de érzem azt, hogy nem bántana. Nem tudna...
Magnus szavai engem is szíven ütőttek és az a tekintet amit hozzá vág... Még én is elkezdtem sajnálni, főleg azért, mert pontosan tudom, hogy milyen érzések kavaroghatnak benne, hogy min mehet most keresztül, vagy is, hogy egész életében min mehetett keresztül. Én a családom halálát néztem végig, mivel ők emberek voltak én pedig vámpír, és nem voltam képes elhagyni őket akkor amikor átváltoztam, mellettük akartam végig lenni, de aztán eszembe jutott, hogy nekem is sokkal könnyebb lett volna, ha elhagyom őket és nem néztem volna végig azt, hogy megöregednek és meghalnak.. Ezen talán a mai napig nem tudtam teljesen túl tenni magamat, számomra mindig is a család volt az első, és pont ezért is viselkedek most furcsán, mert átérzem Magnus helyzetét. Neki van apja, mind a kettő halhatatlan így egyik sem nézné végig a másik halálát, csupán csak azt nem tudom, hogy miért ilyen a kettejük közti kapcsolat, miért utálják egymást? Mi történt a múltjukban? be together ● megjegyzés ©

to Kath & Magnus

"Egy éjszakás lány vagy, ugye?"

Igazából a tettem felesleges, tudom, tudom, hogy nem tudok neki fájdalmat okozni, de azért jól esett. De mit is beszélek? Hiszen ezzel csak magamat sodrom oda ahol Ő is van. Ezt akarja, biztos vagyok benne. Velejéig gonosz, és nem érdekli ki kíván jó lenni, Ő mindenkit magához hasonlóvá akar tenni. Kathy-vel is ezt csinálja, közben úgy elcsábítja, hogy nem is tud róla szegény lány. Miért pont Asmodeus az apám? Ő egy szörnyű emb... Akarom mondani egy démon. De persze ezt szinte ki sem mondom s meg is mutatja a foga fehérjét. Ahogy a szárnyait követően a szemei is előbújnak nekem is egyből megjelennek macska szemeim és mérgesen méregetem. Ekkor mintha csak megfélemlíteni akarna, ver bele a falba és az arcomat is felsérti. Nagyszerű, most Alec-nek is magyarázkodhatok. Na nem mintha nagyon érdekelném én vagy a buta sztorijaim. Bizonyára el sem hinné ha elmondanám, az apám tette, aki valójában velejéig démon, de igazából csupán egy bukott angyal aki abból szerzi az erejét, hogy lányokat dönget. Igen, ez felettébb felháborító. Nem is az bánt, hogy Alec-et nem érdeklem -legalábbis most nem ez-, sőt még Asmodeus ütése sem. De amit utána mond az szívig hatol úgy tűnnek el vágott szemeim. Azt hiszem sokat csalódtam már benne, de ez most.. tényleg övön aluli volt. Rendkívül fájt. Ha van amit megtanultam, az az, hogy számomra a testi fájdalmak semmik. A lelki és az ha érzem, a varázserőm elenyészik. Na az kínszenvedés. Egyszerűen ezen kettő dolgot képtelen vagyok elviselni. - Pont annyira voltál érthető, mikor én megkértelek légy jó apa. - Mondom gúnyosan, de belül igazából üvöltenék. Segítségért kiáltanék. Azt érzem, pont azt, mint Alec esetében, mikor közölte velem a házasságot. Először érzem, hogy nem akarok itt lenni. Annyi sok éven át próbáltam jó gyerek lenni, kedves lenni Asmodeus-al és megpróbálni jó apát nevelni belőle. De mind-mind hiába. Most pedig itt vagyunk, olyan dolgokat vág a fejemhez amiről igazából eddig is tudtam, mégis úgy fáj. Szemem sarkában ég Kathy-t is látom, amint Őt figyeli. Mit lát benne? Mert én csak egy bukott angyalt aki nem hogy apának rossz volt, de még a Teremtőt is elárulta. Minek is mondom újra és újra ezeket magamban? Mivel lesz jobb? Ha tudna is gondolatolvasást végezni rajtam, akkor sem érdekelné, és még nem is tud.

A romlott lelkem legmélyén sajnálom Magnust, viszont pokolian jól esik amikor Asmo magához ránt és megcsókol, nem érdekli a reagálásom csak csókol, kezével végig simítva a hátamon, minden porcikámmal kivánom őt és ő is engem ahogyan érzem, mikor testünk teljesen egymáshoz simul. Egy motel folyosója nem is lenne extrém helyszín számunkra egy jó kis szexhez, csináltuk mi már sokkalta durvább helyeken is. Ezt szeretem Asmodeusban, mellette szabadnak érzem magamat, nincsenek korlátok amikor vele vagyok, bármire képesek vagyunk. Nem érdekli, ha gyilkolok, nem akarja a halálomat és még a szex is rohadt jó vele. Kell ennél több? Nem csoda, hogy elkezdtem érezni iránta valamit... Olyan dolgokat érzek iránta amiket nem kéne, amiket senki iránt nem éreztem. Próbálok elbújni az álcám mögé amit 503 évem alatt sikerült tökélyre fejlesztenem, és amit sikerült neki egy pillanat alatt könnyedén lebontania... A szex mögé bújok, viszont ma tényleg akartam vele beszélni, de ez a tervem is kudarcba fulladt, olyan, mintha... Mintha tudna valamit és direkt csinálná ezt, azt, hogy nem hagy szóhoz jutni. Szó szerint belém fojtja a szavakat amiket mondani akarok neki, pedig egyszer akkor is muszáj leszek elmondani neki. Előbb vagy utóbb, csak félek attól is, hogy ez az egész dolog tönkre menne és nem látnám őt többé... Szóval lehet inkább utóbb lesz az amikor elmondom neki, hogy mit is érzek valójában iránta.
Gondolataimból és a heves csókokból egy kar ébreszt fel aki arrébb lök - gyengéden és nem durvább - így én a szemközti falnál kötök ki és csodálkozva, pár pillanatra lefagyva figyelem a kettőjük jelenetét.
Tudtam, hogy hogyan nézhet ki Asmo valójában, de a saját szemeimmel még sosem láttam, így hát mikor megpillantom a fekete szárnyakat nem tudok megszólalni csak nézem őt, oldalról a szeme változását, az eredeti verzióját. Annyi mindent nem tudok még róla... be together ● megjegyzés ©

to Kath & Magnus

"Egy éjszakás lány vagy, ugye?"

Talán az lep meg legjobban amit Kathy-től hallok. Teljesen kifordult önmagából. Bármint. Hé, Ő mindig goromba volt, és most mégis...mintha játszaná a jó kislányt, vagy nem is tudom.. - A szemem láttára akasztotta fel magát az édesanyám, pont emiatt a rohadék miatt. Ha nem születünk meg a nővéremmel, nem kellett volna átélnünk édesanyánk, majd apánk elvesztését is. Mert igenis, nekem nincs apám. Ő csak egy senki számomra. - Mondom dühösen, kissé meg is makacsolom magam. De ezen szavakat jogosan mondtam és egy percre sem fogom megbánni. Sőt, egy tized tört másodpercére sem. Hallom undorító lépteit Asmodeus-nak amint az ajtóhoz lép. Ha most fogja magát és meztelenül jelenik meg, tökön rúgom, de úgy, hogy több lánnyal ne is tudjon lefeküdni. Amint megpillantom az arrogáns arcát érzem, hogy valami megmozdul bennem. De ezúttal ez nem olyan mint amit Alec váltott ki. Úgy érzem, mentem oda sétálok, Kathy-t arrébb tessékelem s felpofozom úgy ahogy van. De abból mi hasznom származna? Semmi, persze jól esne meg minden. Meg is érdemelné... Na jó, befejezem, mert ellenérvet nem is találok. - Tévedsz, nem hiányoztál! - Válaszolom a szokásos „Magnus vagyok, kérlek, én vagyok Brooklyn főboszorkánymestere, mindenki ismeri a nevemet” fejemet vágva hozzá közben még kezeimmel is beleélve magam. Oh ha már a kezeimnél járunk.. Elvarázsolhatnám. Esetleg békává, vagy egy hatalmas pénisszé. Amúgy is egy f*sz. De akkor lehet csak nagyobb d*gásba kezdene és már élelemre sem lenne szüksége. Ahj, minden jó ötletem mellett több az ellen érv..Pedig jó volna egy kicsit elszórakozni vele, megérdemelné. Pláne most.. most, hogy a szemem előtt lesmárolja Kathy-t és hesseget. Most vagyok ott, hogy azért sem érzem magam kellemetlenül, sőt, egyre nő bennem az az érzés, hogy elindulok és meg sem állok míg fel nem pofoztam. De sosem kívántam ilyen agresszívvá válni, mindig igyekeztem beilleszkedni a mondénekhez vagy az árnyvadászokhoz. Persze különcségem ezt sosem hagyta, de ugyanakkor Alec hagyta. És benne bízom jelenleg csak. Hiszen Ő is megbízik bennem. Néha még érzem azt is, hogy jobban, mint bárki másban, mint mondjuk Jace-ben, aki a parabatai-testvére. Jól esik tőle ez az odafigyelés és mindig azzal igyekeztem viszonozni, hogy higgadt maradtam, bármilyen beszélgetésen vagy veszekedésen mentünk keresztül. De most mégis az apám felpofozásán kattog az agyam. A gondolatomból egy hűvöskés fuvallat szakít ki ami azt suttogja, menj el! Most nem tudom eldönteni, hogy Asmodeus ilyen paraszt, vagy már a gondolat foszlányaim játszadoznak velem. De minden esetre ennek véget kell vetnem. Mert hát mit is képzel az apám, hogy fogja magát s majdnem, hogy folytatja a bent elkezdett dolgait a szemem előtt. Kathy-vel továbbra sincs bajom, még úgy sem, hogy tudom, vámpír. Mert valahogy lefoglal most Asmodeus iránt érzett utálatom, ami már lassan szánalomba megy át részemről. Végül betelik a pohár ami évekig csordultig volt és kitör belőlem az agresszió. Még annyi nyugodt érzés marad bennem, hogy ne teljesen vesszem el a fejemet és Kathy-t egy finomabb mozdulattal tolom el Asmodeus-tól, majd jól felpofozom az imént említett személyt és még ráadásképpen hasfalon is térdelem. Azért valljuk be, jól esett. Viszont ennek is ára volt, mint már sok cselekedetemnek, hiszen ezúttal is elvesztettem a lelkemből egy kis darabkát mint a legutóbbi hasonló cselekedetemnél. Persze idővel rendbe jön a lelkem mint egy seb. De ahogy a seb is. Úgy a lélek is csak bizonyos sérülésből tud felépülni. Így hát mára azt hiszem mellőzném is a rossz cselekedeteket.

Nem szabadna ezt éreznem, nem szabadott volna Asmonak érzéseket keltenie bennem, nem akarok gyenge lenni, nem akarom, hogy számomra ő legyen a gyenge pontom. 503 éven keresztült minden érzelmet kiölnöm magamból, gyilkoltam és élveztem a vámpírság adta életet, aztán egyszer csak betoppanok Philadelphiába és találkozom Asmodeussal, aki egy pillanat alatt megváltoztatott mindent. Eleinte tényleg minden csak egy úgynevezett szex-kapcsolatnak indult, semmi érzelem, csak kellemesen töltött éjszakák, aztán amikor tovább álltam, másik városba mentem, akkor jöttem rá, hogy Asmdeus iránt igen is elkezdtem érezni gyengéd érzelmeket. Jártam Londonban is még utána, ott is voltak ilyen öhm... Kapcsolataim, ha lehet őket így nevezni, még sem keltett bennem egyik sem semmi féle érzelmeket. Jól éreztem magama velük, de nem voltam szerelmes, sőt, ha őszinte akarok lenni akkor mióta vámpírrá váltam, azóta nem is voltam szerelmes. Mostanáig... Vagyis nem tudom, hogy amit e férfi iránt érzek az tényleg szerelem-e, nem tudom, csak azt tudom biztosra, hogy igen is érzek iránta valamit, amit el akarok neki mondani, de minha nem akarna erről beszélni: mindig belém fojtja a szót. Mondjuk ha így csinálja akkor nem is bánom.
- Fogalmam sincs, hogy mi történt köztetek, nem igazán szoktam Asmodeussal beszélgetni semmiről, de ha valamit megtanultam 503 év alatt, nem jó, ha az embernek nincs családja... Én végig néztem ahogy a szüleim meghalnak, a te apád él, kapaszkodj ebbe, küzdj érte. - mondom Magnus szemeibe nézve.
Folytatnám még a mondandómat, de meghallom az ajtó csukódását, hátra nézek és Asmodeust látom meg. Épp reagálnék a gúnyos megjegyzésére, mikor hirtelen magához húz, hevesen megcsókol és végig simít a kezével a hátamon egészen a fenekemig. Nem tudok neki ellenállni, ezt ő is tudja, minden porcikám kívánja őt. Először gyengéden, puhatolózva csókolom vissza, majd mikor fenekembe markol én is bátrabb leszek. be together ● megjegyzés ©

to Kath & Magnus

Magni & Kath

"Egy éjszakás lány vagy, ugye?"

Továbbra is Kathy szemeibe nézek, majd mikor megfordul a padlót kezdem el nézni. Meglep a hozzáállása a helyzethez, hiszen oké, csinos meg kívánatos, meg minden, de ha az érzelmekről volt szó, mindig olyan volt mint az apám. Legyünk egészen pontosak, tökéletesen összeillenek a maguk kis alvilági módján. De most még is kedves és látom rajta, hogy talán tényleg nem csak normális viszonyt kialakítva kérdez rá, hanem komolyan érdekli. Persze nem biztos, hogy jól látom, de van egy érzésem, hogy de, jól látom. - Ne érts félre, nincs bajom veled. Nekem azzal a szemétládával van bajom, ott bent! - Mutogatok dühösen az ajtóra, már-már forgó szemekkel, talán egy pillanatra még a vágott szemeim is elő dugják a képüket. Ráadásul a helyzet hevében a tekintetemet is felemelem a padlóról és egyszer az ajtóra, egyszer Kathy-re pillantok. Ami azt illeti ez mostanában elég gyakori. Pontosabban mióta itt van Sine, azóta egyre többször gurulok dühbe annyira, hogy megmutatkozik a démoni valóm. De ez most különösen zavar, mert ugyan tudja Kathy, hogy Asmodeus fia vagyok, de nem vagyok biztos benne, hogy ebbe az apró kis momentumba is beavatta-e, hogy örököltem a szemeit. Lehet kissé illetlen vagyok azzal az emberrel, akinek 50%-ban köszönhetem az életemet, de ez így van rendjén. Hiszen ha édesanyámat nem veri át s hál vele, akkor nem lennénk a világon, viszont édesanyám tovább élt volna. Nyilván a mai napon már biztos nem, de tovább tartott volna az élete. Már-már nyomasztó, hogy ezen mennyiszer eltöprengek. Nem is értem magam. Mindig a rossz dolgokon töprengek pedig a jó dolgokat veszem számításba és szinte sosem vagyok kedvetlen. Talán utoljára akkor voltam az, mikor Alec-el közöltem, hogy a házassága Lydia-val nem helyes és egyikünknek sem lesz jó vagy jobb. És most itt vagyok, és ha eddig nem is vallottam be magamnak, akkor most már biztos érzem, hogy ugyan az a helyzet, mint akkor. Hogy ez eddig is bennem volt-e avagy Asmodeus viselkedése, esetleg Kathy szavai hozták ki belőlem, azt magam sem tudnám eldönteni. Most minden annyira zavaros, hogy gondolkodni sem tudok igazán. Ésszerűen legalábbis biztos nem. Egyenesen kuszák a fejemben motoszkáló gondolatok.

- Nem is ismerek magamra... - mondom halkan, miután Asmodeus fia kiment a szobából és épp vissza térnénk Asmoval oda ahol félbe szakítottak minket, én viszont csak eltolom magamtól és kikászálódok az ágyból. - Mindjárt jövök. - mondom az ajtóban állva, de nem nézek vissza, csak úgy mondtam. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém, félbe szakítottam egy szexet egy idegen miatt, életemben nem tettem még ilyet, főleg nem Asmodeus társaságában, úgy hogy lehet magyarázkodnom is kell majd, nem tudom, de nem is érdekel.
Immáron felöltözötten megyek ki a folyosóra és lépek oda a férfihez. A vak is láthatja rajta, hogy valami nagyon nem oké vele, hogy valami bántja és tudom is, hogy mi, és habár szívem szerint áttaposnék mindenkin, de Magnusnak szerencséje van, még így: a félbeszakított kis akciónkkal Asmodeussal is jó hangulatomban talált, így kívételesen nem leszek vele annyira bunkó, mint amilyen általánosságban szoktam lenni.
Fogalmam sincsen arról, hogy milyen viszonyuk van egymással, sosem kérdeztem Asmot erről, csak annyit tudtam mindig is, - mármint azóta, hogy ismerjük egymást - hogy van egy fia aki boszorkánymester és van egy lánya is, ő az idősebb gyerek kettőjük közül. Szinte semmit sem tudok arról, hogy milyen viszonyban volt a feleségével, mi történt vele és miért hagyta el a gyerekeit, talán nem is igazán érdekel ezért sem kérdeztem, most viszont, hogy Magnus itt áll előttem... Talán itt az ideje, hogy 500 évente egyszer megpróbáljak jól is cselekedni, és amíg nem jön elő ismét az őrült énem, addig meg is próbálok rajta segíteni.
- Igen. - bólintok mikor eltalálja a nevemet. - Tudom, hogy meg van rólam a véleményed, nem is próbálok meg változtatni rajta, csak tudod... Lehet tudnék neked segíteni. Látszik rajtad, hogy valami nagyon nyomja a szívedet. - nekem soha nem lehet gyerekem, hiszen vámpír vagyok, de nem szeretném azt, hogy egy család ily könnyedén menjen tönkre... be together ● megjegyzés ©

Magni & Kath

"Egy éjszakás lány vagy, ugye?"

Elkerülve a kellemetlen helyzetet arrébb húzódok az ajtótól, hogy ne halljam a hangokat. De még mindig nem józanodtam ki Asmodeus tettét látván. Lehet én gondoltam túl, hogy miattunk jött, de szerintem ezt nem érdemeltem meg. Sőt, ezt senki nem érdemelné meg. És most még is, itt állok, a padlót bámulva, majd felrobbanva. Az apám, pedig bent kamatyol Kathy-vel. Biztos vagyok benne, hogy Ő volt, semmit nem változott az arca. A haja hosszabb lett, de semmi több. Ha már itt tartunk, pont idefele jövet gondolkoztam rajta, milyen jó lenne Kathy-t látni, de nem itt és nem most. Erre itt és most bent van. Én pedig kint mérgelődök. Tulajdonképpen miért vagyok még itt? Miért nem megyek el? Mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Nem tudok megmozdulni, pedig legszívesebben nyitnék egy átjárót és elmennék innen menten. De míg ezzel húzom az időt hangokat hallok, hiába jöttem arrébb. Kicsivel később pedig Kathy megjelenik. Szerencsémre felöltözve. Ennél már csak az lett volna kellemetlenebb ha meztelenül jön ki, vagy max ágyneműbe bugyolálva. És voala, fel is ismert. Kínos. Tényleg elrohannék legszívesebben. Érzem, hogy teljesen kifordultam önmagamból, de nem a méreg öntötte el a fejemet. Egyszerűen a fájdalom. Mert tényleg abban reménykedtem, hogy most tudok beszélni Asmodeus h*lye fejével.. de nem, most sem tudtam, ahogy már jó 2-3 száz éve sem tudtam. Sőt, lassan már nem is akarok. - Igen, én vagyok. Te pedig bizonyára Katherine... - Hirtelen nem is jut eszembe a vezetékneve. Talán a történtek miatt, de nem emlékszem rá. Mintha csak egy idegen állna velem szemben, akinek hallottam a nevét, vagy a falra írva olvastam.. Brühhh. Rázom meg magamban a fejem és egyenesen Kathy szemébe nézek. - Wright. Ugye? - Nyögöm ki végül a vezetéknevét is. Közben egy finom mozdulattal igazítom meg ingem gallérját, közben végig Kathy szemébe nézve. Egy bordó ing van rajtam, amin apróbb és kicsivel nagyobb arany díszek ékeskednek. Kimondottan szeretem ezt az ingemet. Még 260 éves körül lehettem mikor egy utcai árus sózta rám. Először nem kívántam elfogadni, hiszen túl csicsásnak találtam. De könyörgött nekem. A családját említette és a pénzt. És bármilyen fura is ez, de megsajnáltam és megvettem az inget. Nem tudom, hogy hazudt-e de nem bántam meg, hogy megvettem. Mert szerencsét hozott. Utána ismertem meg Ragnor-t aki jó barátom lett. Úgyhogy van története ennek az ingnek. Ráadásul azóta nagyon is tetszik és imádom. De ha már a ruháknál járunk. A bordó nem elég tökéletes a fekete nélkül. Így hát egy fekete nadrág ékeskedik rajtam az ing mellett. És persze sok és kedvenc ékszer a nyakamban és az ujjaimon. Még egy dísz a fülem peremén is. Nem is tudom, hogy lettem vagy mikor lettem ekkora divat őrült.

New York... Mások szerint az álom várost jelentheti, nekem viszont ugyan olyan, mint az összes többi város, mint például London, München, Philadelphia. Nah jó, az utóbbi számomra talán kicsit másabb, hiszen ott ismertem meg az egyik legnagyobb démont, Asmodeust. 1 hetet töltöttem ott, 1 hetet töltöttem Asmodeussal, aki öhm... Legyen annyi elég, hogy nagyon jól töltöttük el együtt azt az 1 hetet. Ennek kb 1 hónapja, azóta máshova mentem, az életem nagyrésze menekvés, bújkálás, hiszen rengeteg mondént öltem meg vagy változtattam át, és ezzel meg is szegtem a törvényt, így hát nem csoda, hogy a Klávé bögyében vagyok, nem is csodálom, hogy a halálomat kívánják, de hát ahhoz korábban kell nekik felkelniük, hiszen egy túlélő vagyok: 503 éve ezt csinálom. Rengetegen akartak már megölni, de ők végezték rosszul.
Az összes egy éjszakás kalandom közül talán Asmodeus az aki a legjobban hiányzik, ő az a személy akit nem vertem át, még az egész kis "kapcsolatunk" előtt leszögeztük egymásnak azt, hogy szó sincsen semmi érzelemről, csak szex. Ez jól is műkődött, amikor is ugyan elkezdtem érezni iránta valamit. 1 hónapon keresztül próbáltam tagadni magamban azt, hogy nem érezhetek iránta semmit, hiszen kicsivel több, mint 5 évszázada senki iránt sem éreztem ilyen gyengéd érzelmeket, mint most, e férfi iránt, de aztán rá kellett jönnöm arra, hogy ő tényleg kiváltott belőlem valamit. Ezért is döntöttem úgy, hogy felkeresem őt, így tudtam meg azt is, hogy a démon városban tartózkodik a Pokol Szálló nevezetű motelben. Felkerestem őt, tisztázni akartam vele az egész helyzetet, de aztán nem lett belőle semmi, ugyan is mikor megcsókolt beszélgetés helyett egészen másba fordult át a kis találkozásunk...
Immáron harmadjára próbálom rávenni magamat arra, hogy beszéljek vele, de istenem, vele nem lehet betelni, pont ezért is csodálkozom mikor valaki benyit, épp az egésznek a közepén. Látom Asmodeus arcán, hogy ismeri a másik férfit aki pár pillanat múlva ki is viharzik a motel szobából. Felvont szemöldökkel nézek, majd mikor úgy látom, hogy ez most harmadjára nem fog összejönni, kimászom az ágyból, gyorsan felöltözök és kimegyek a férfi után a folyosóra aki az imént nyitott ránk.
- Téged ismerlek, Magnus Bane, igaz? - teszem fel a kérdésemet érzéstelenül, mikor közelebb lépek felé. be together ● megjegyzés ©

Magni & Kath

"Egy éjszakás lány vagy, ugye?"

Hideg van. Meglehetősen hideg. Az utca csendes és valami -féle halott szag árad felém. Elég nyugtalanító. De mit is keresek én most itt? És mi is az az itt? Hát akkor mesélek kicsit. Az a helyzet, hogy több száz éve nem láttam Asmodeus-t. Aki nem mellesleg a vér szerinti édesapám...bár Ő minden, csak nem édes. Most úgy látszik úgy gondolta foglalkozik egy kicsit a két gyerekével. Már csak ez hiányzott. Nem elég, hogy Sine visszatért, de most itt van Asmodeus is. De vajon tényleg mi miattunk jött? Mindig is egy szoknyavadász volt és édesanyánk előtt rengeteg lánnyal feküdt le. Csupa egy éjszakás kalandok. Egyenesen felháborító ez a helyzet. Én most azért vagyok itt, hogy meglátogassam. De hogy minek, azt magam sem tudom. Lehet valami belső hang súgta, hogy most, hogy minden így összejött... hát érdeklődést mutassak felé. Hiszen tényleg rengeteg dolog történt. Először elkezdett minden jóra fordulni Alec-el, talán nem sokára a tervezett randinkra is sor kerülhet, ugyanakkor Ambrosine is visszatért a hírnevem lealázására. Emellett korábbi dolgaim is vannak, amikről ideje, hogy Asmodeus is tudjon. Ha már visszatért, foglalkozzon velünk is, ne csak az egy éjszakás kalandjaival. Én egyenesen szánom azon nőket, kik lefekszenek vele. Édesanyám.. hmm.. Ő is ilyen nő volt, persze Őt átverte az a sunyi apám. De hogy kétszer is átverte, és mind a két kalandjából gyerek született.. undorító. Rosszul vagyok magamtól ha belegondolok, hogy én egy egy éjszakás kalandból fogantam meg és jöttem világra. Persze a nővérem is, de az legyen az Ő gondja. Gondolatba ejt, hogy ha találkozok vele... felpofozzam, vagy esetleg... varázsoljak neki tangát s szarvaira. De mit is gondolkozom ilyeneken, az utóbbinak még örülne is.. Atya.. Isten... És most mégis felé tartok. Ezen a rosszalló helyen, ahol az utcákat hulla szag fedi és minden második sarokban vagy halottat látok, vagy egy agyon d*gott nőt..rosszabb esetben férfit. Hát ennél a szónál el is borzongok, ahogy elképzeltem, hogy egy férfi árulja a testét. A nőknél is undorító, még ha valakinek ez a munkája is, de férfi esetében... Pedig nem vagyok én a férfiak ellen, hiszen imádom Alec-et is és Őt képzelem el, majd egykoron az örök szerelmemnek és akár a Gyermekeim „második” apjának. Bár nem tudom jó-e ha egy gyerek abban a tudatban nő fel, hogy ez természetes. Néha megvetem magamat emiatt, de akkor belegondolok, hogy a nőkkel nem jött össze, és Alec-el boldog vagyok. De nincs mit tenni, ez egy ilyen hely. A démonok városa. Úgy cseng ami a neve is.. démonian és undorítóan. Elhaladok két épület mellett is. Az egyik egy bordélyház, a másik egy motelhez hasonló épület. De mindkettő olyan lepukkant állapotban van, akárcsak New Yorkban azon épületek, amiket lebontásra ítéltek. Ja igen.. Mert ahol most vagyok, az nem más, mint Pandemonium, a démonok városa. Nem is lepődök meg, hogy Asmodeus-ra itt találok rá, hiszen sosem titkolta, hogy nem emberi. Velejéig alvilági és romlott is egyaránt. De ahogy egyre sűrűbben szidom, úgy kerülök egyre közelebb és közelebb a Pokol szálló nevű épülethez. Az épületek ahogy haladok egyre rendesebben néznek ki, már nem úgy, mint a lebontani készült épületek az elején. Végül elérek az épület ajtajáig. Az utca még mindig üres, és csendes, a hulla szag sem sodródott arrébb. Az épület eléggé magas és alig van rajta pár ablak. Azt hiszem ez nem csak démonoknak, hanem vámpíroknak is készült. Nem szeretem a vámpírokat... Az a tudat meg egyenest elborzaszt, hogy Asmodeus egyik egy éjszakás kalandjának alkalmával ágyba ment egy vámpírral is. Valami Katherine-val. Mintha egyszer találkoztam is volna vele mielőtt elváltak útjaink Asmodeus-al. Bár bevallom, csinos nő, de a vámpír élet átka, hogy az ember sok mindenen keresztül megy és hiába nem öregszik, a sok dolog meglátszik rajta. Kinek jobban, kinek kevésbé. Minden esetre kíváncsi lennék most hogy is néz ki. De remélem ugyanakkor, hogy nem most találkozok vele, mert az semmi jóra nem vezet, ha Asmodeus-nál van. Egyrészt, mert akkor tuti már megint ágyban voltak, másrészt akkor Asmodeus miatta jött vissza, nem is miattunk. Végül kinyitom a nagy ajtót ami mögött a helység olyan mint egy vámpír bár, vagy valami hasonló. A recepcióst elnézve, egy vámpír lehet Ő is. De azért visszafogom magam és kifaggatom, mostanában bejelentkezett-e egy férfi Asmodeus névvel. Vagy bármi szokatlan névvel. Kitudja, hogy álnévvel jelentkezett-e be vagy sem. Végül mikor kiadja az információkat elindulok fel. Lifttel megyek a 4-dik emeletig, majd az utolsó egy emeletet lesétálom. Talán nem jó, ha meglát a liftben, így nagyobb a meglepetés ha esetleg pont kint van. Felérve üres folyosót találok, ezek szerint a szobájában van. Elmegyek a 315-ös szobáig és megszokottan, kopogás nélkül nyitok be a szobába, amikor is érzem, most megyek le hídba. Éppen sz*xel valakivel. El sem merem képzelni kivel, úgyhogy megköszörülöm a torkomat úgy szólalok meg. - Apám?! - Ő felém pillant, ekkor a lány arcát is szemügyre vehetem. Katherine az. Meglehetősen nagyot nyelek úgy nézem még egy ideig Őket, majd elfordulok. Egy pillanatig egy helyben állok, majd kiindulok és becsapom magam után az ajtót. Fejemet jobb kezembe temetem. Atya ég.. mit is gondoltam, hogy miattunk jött vissza. Ismét egy csalódás. Nem tudom mennyi csalódást bírok még ki...