Magic Mike - 01. 11.

Seb & Kath

Szavai hallatán egy önelégült mosoly terül szét az arcomon, majd vámpírsebességemnek köszönhetően a pillanat töredéke alatt cserélünk helyet, majd hevesen tapadok az ajkaira, vágyakozóan csókolom őt végig, beleadva minden érzelmet, még azt is amit inkább megtartanék magamnak. Az utóbbi időben eléggé elkezdtem gyengülni lelkileg, túl sok érzés kavarog bennem, a múltamból túl sok személy kezd felbukkanni és túlságosan is hatással vannak rám, az életemre. Egyre többet foglalkozok azzal és gondolkodom azon, hogy vajon a másik mit gondolhat, mi lenne neki a jó, stb, és ez eléggé megrémít, hiszen legutoljára ember koromban foglalkoztam ennyit az emberekkel és mások érzéseivel, mint most. Biztos, hogy hatással volt rám az a bizonyos 1 hónap amit Sebastian testébe szállt démonnal kellett töltenem, amíg Asmodeus nem talált rám és meg nem mentett, de biztos hatással van rám az is, hogy megtudtam, hogy öcsém akit eddig 504 éven keresztül halottnak véltem, életben van, és ez nagyon sok mindent megváltoztatott. Lerombolta a magam köré húzott falam egy nagyobb részét, ezáltal érve el azt, hogy megmutassam neki az érzéseimet, hogy legbelül még mindig ugyan olyan vagyok, mint régen, amikor még nem választottak el minket egymástól, amikor apánk nem küldte el őt Isten tudja, hogy hova, még mindig ugyan olyan vagyok a lelkem mélyén; egy szeretet hiányban szenvedő ember, aki azt hiszi, hogy a gyilkolással elérhet bármit is. Én magam is tudom, hogy nem helyes amit művelek, de ez vált a biztos komfortzónámmá amiből nem olyan könnyű kilépni, és talán nem is szeretnék. Nem tudom...
Gondolataimból Sebastian cselekedetei ébresztenek fel. Ismételten bevetem a vámpírsebességemet és a kanapén kötünk ki, a derekán ülök és elkezdem a nyakától kezdve csókokkal behinteni a felső testét, néhány helyen meg is harapom és iszok belőle, de csak mértékkel.

words: xxx | music: R. Kelly - Cookie | note: béna lett |

Kathy & Sebby

Sokat változtam az elmúlt hónapok során, hiszen idő közben egy démon is átvette az irányítást felettem és talán hagyott bennem valamit a nyomain kívül is. Bélyegét a lelkemre nyomta, amitől megváltoztam, amitől folyamatosan változok. És mégis ennek ellenére egyre inkább azt sugallja Kath jelenléte és viselkedése, hogy egyre inkább csak kezd kiismerni. Mint magabiztos férfit ez természetesen zavar, és ha más valakiről lenne szó már le is léptem volna. Úgy értem szó szerint leléceltem volna, mint a régi időkben Katherine. Mikor a múltunkra gondolok, három dolog jut eszembe. Első természetesen az együtt töltött éjszaka, majd a második ahogy elkezdett elridegülni és végül lelépett, ott hagyott, mintha nem is lettem volna soha. Aztán emiatt ott van az a bizonyos harmadik pont ami a neve. Bele égett az emlékezetembe a neve és ilyenkor, mindig úgy gondolok rá, mint Katherine-re, nem mint Kath-re vagy Kathy-re. A múltunk túl mocskos ahhoz, hogy képes legyek becézgetni. Akkoriban nem is tettem.
Félek így is, hogy változok kiismer és azt az ismeretet ellenem fordítja, ne adja Lucifer, hogy ez történjen. Az az igazság, hogy az évek során rendkívül megszerettem Őt, nem lennék képes ilyen módon elveszteni. Ha azért kell, mert valaki más szereti el azt idővel feldolgozom, de ha abban a tudatban távozik az életemből, hogy utál vagy megvet, azt nem lennék hajlandó túlélni sem.
Még mindig végig borsódzik a hátam ha belegondolok odakint milyen hideg van és én, nos egy szál férfi tangában. Nem hogy bele sem gondoltam, hogy kidobhat és akkor halálra fagyok, persze csak idézőjelesen, de arra sem, hogy milyen forró lesz a levegő a végére. Mert ez az igazság, nem gondoltam arra, hogy ide jutunk, persze terveztem, de a kettő teljesen másnak mondható. -Tudni szeretnéd? Ez felcsigáz. - Mondom egy kaján vigyor kíséretében míg elszakadok a nyakától és még kérkedően nyalom végig a harapásom nyomát, majd hevesen harapok ajkaira és csókolom vadul. Azt hiszem nekem is sikerült valamelyest kiismernem, tudom, hogy imádja a vad dolgokat, azonban nem a túl vadokat. Ehhez talán megfelelő személyiségem van, talán már gondolkozott is rajta hogy lehetek ily’ ellentétes. Egyszerre gyengéd és vad, érzékeny és erős. Talán emiatt marad csak mellettem, ragaszkodik a személyiségemhez, de amíg itt van nekem, nem érdekel az ok. Örülök neki és ezt ki is fejezem neki tettekben. Ennyire egyszerű.

words: 376 | music: Nobody To Love | note: NEM KICSIKNEK!  |

Seb & Kath

- Hmm.. - első pillanatban csak ennyit tudok kinyögni. Szó szerint. Felcsigáz ez a Sebastian. Mindig is buktam a rosszakra és habár jó ideje ismerjük már egymást, de ezt az arcát még nem láttam, így hát fogalmam sincs arról, hogy ez neki egy teljesen új dolog - ahogyan vele kapcsolatban nekem is új - vagy esetleg máskor is volt ilyen csak mi ketten együtt nem voltunk ilyenek, fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy bejön. Nagyon is. Sebastian mindig is helyes volt, belevaló pasi, tudta, hogy hogyan kell bánni a nőkkel, gyengéd volt, de közben még is vad, érzékeny, de közben még is érzéketlen. Csupa ellentét a srác, de ha valaki komolyabb időt fordít rá akkor nem is olyan nehéz megérteni őt is kiigazolódni rajta. Főleg nekem, már csak azért is, mert általában két ember közül én szoktam lenni az a személy akin sosem lehet kiigazolódni, sosem lehet tudni, hogy mit gondolok igazán a másikról, imádom a pokerface-t, és csak nagyon kevés ember tudja, hogy milyen is vagyok valójában. Az öcsém, Curtis, hiszen ő még is csak a testvérem, ő az egyetlen olyan személy az életemben aki az összes létező gyenge pontomat ismeri, ő az egyetlen aki tudja, hogy mikor hazudok, milyen vagyok amikor bánt valami. Ott van még mondjuk Nariel is, ő is ismert már ember koromban is, de vele teljesen mássá vált a kapcsolatunk, mint mondjuk az öcsémmel. Oh, és ne feledkezzünk meg Asmodeusról sem. Előtte is kezdek megnyílni, ő akaratlanul is képes arra, hogy előhozza a régi, emberi énemet, képes vagyok érezni és szeretni mellette, és úgy érzem, hogy érte avagy mellette képes lennék megváltozni, habár ő erre nem igazán vevő, ugyan is ő nem akar megváltozni, amit valamilyen szinten értek is, de azért még is csak rosszul esik... Talán pont ezért vagyok itt.
- Nézzük mire vagy képes. - mondom huncut, incselkedő hangnemben, miközben kezemet kicsit lejjebb eresztem, fejemen pihentetem őket, fejemet hátra hajtom és jól esően sóhajtok fel amikor elkezdi szívni a véremet. Az utóbbi időben habár sok vért veszítettem el, de mára már jól vagyok, meg amúgy is: szeretem amikor Ő a véremet szívja. Néha szó szerint.

words: xxx | music: R. Kelly - Cookie | note: béna lett |

Kathy & Sebby

- Igen, tényleg.. - Finoman harapok bele alsó ajkába és folytatom is a mondandómat röviden. - Most bizony én jövök. - Ismét falni kezdem ajkait de közben bele-bele vigyorgok időnként. Pont az ilyen helyzetek miatt vagyok képes olyan lazán tűrni a rám kiszabott büntijeit. Hiszen tudom, hogy utána ha megteszem amit kért, nos kedvem szerint elszórakozom és is és elszórakoztatom Őt is. Ez pedig nagyon is jól meg nekem.. akarom mondani nekünk. És míg továbbra is erősen tartom kezeit a feje felett összefogva úgy egyre kiéhezettebben kezdem falni az ajkait, míg egyre jobban késztetést érzek rá, hogy elengedjem a kezeit és elinduljak egy hosszú úton lefelé. Így is teszek és míg kezemet lecsúsztatom kezeiről, addig a mellkasánál időzök el és ki is szívom egy ponton a bőrét. Két ok is vezérel erre. Az első nem más, minthogy élvezem és imádok nyomot hagyni rajta. És ezáltal igencsak különlegessé teszem, hiszen mással sosem tennék még csak hasonlót sem. A második természetesen pedig Asmodeus. Tudom, hogy idegesíteni fogja ha meglátja már nem csak az Övé Kath és ez engem csak annál inkább ingerel arra, hogy még több helyen hagyjak nyomot, emiatt pedig hát a vérét is veszem ott ahol kiszívtam a bőrét. De ez sem nagy meglepetés tőlem, megszokott mikor ketten találkozunk. Legalábbis túlnyomó többségben. Miután már egy jó 5 percet ugyan ott időzök el ismét elkezdek lejjebb haladni és Kath hasához érve puszilom lágyan végig a köldökénél körbe. Közben kezeim a csípőjén siklanak végig ezzel pont elég teret hagyva neki. Hiszen a kezei szabadok, bármikor leállíthat ha neki úgy tetszik és akár még fejbe is csaphat vagy megtéphet. Ami azt illeti egyik sem lenne ellenemre. Szeretem ha Ő bánt. Felcsigáz. Jobban bele gondolva minden felcsigáz szinte amit tesz vagy mond. És különösen ha velem teszi vagy nekem mondja. Az egyetlen rossz az egészben, hogy tudom valójában nem szeret, mert Asmodeus-t szereti.. de én fülig szerelmes vagyok belé. Bár azért én is megérem a pénzemet hiszen míg nem tért vissza nem egy lány fordult meg az ágyamban. De gyakorlatilag kilátástalan volt a helyzetem, nem tudtam, látom-e még valaha Kathy-t. És hát a tudat, hogy szexmániás vagyok, nem fog megváltozni.. pláne nem egyik napról a másikra.

words: 362 | music: Pony | note: NEM KICSIKNEK!  |

Seb & Kath

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem a műsort, nagyon is élvezem, főleg annak a tudatát, hogy Sebastian feszeng, hiszen még is csak kirángattam a már jól megszokott konfortzónájából. Igen, lehet engem sok mindennek elhordani és titulálni, de voltam én ennél kegyetlenebb is. Amilyen büntetést adtam Sebastiannak, nos semmi ahhoz képest amit az igazi ellenségeimnek szoktam adni, mert ők rendszerint holtan végzik egytől-egyig, Sebastiant pedig eszem ágában sem áll bántani. Bírom őt, tényleg, jó fej meg minden, de hát nehogy már azt higgye, hogy minden tettét elnézem, ugyan! Mindennek következménye van, ezt a következményt pedig mosolyogva, néha már nevetve fogom végig nézni.
Mosolyogva vonom fel a szemöldökömet arra a megjegyzésére, miszerint elég tökös ő ahhoz, hogy az én kis agyszüleményeim alapján kreált büntetéseket megcsinálja és esetlegesen ki is bírja.
Sosem szándékoztam őt komolyabban bántani, még akkor sem, hogy 1 hónapig a poklok poklán kellett keresztül mennem. Minden elképzelhető kínzást bevetett nálam, - akarom mondani az őt megszállt démon - szinte szavakba nem tudom önteni azt, hogy milyen fájdalmakon kellett keresztül mennem, de már nem is igazán érdekel, csak az, hogy sok más dologhoz hasonlóan nagy nehezen ugyan, de ezt is túl éltem.
Mikor végül az utolsó ruhadarabtól is megszabadul, elnevetem magamat. Őszinte nevetés ez és nem gúnyos. Már látszik rajta az, hogy nem feszeng, a tekintetében pedig látszik a ravaszság, az, hogy elkezdett kiforralni valamit.
Mikor oda jön hozzám és lesmárol, mosolyogva csókolok vissza, majd mikor fel kap az ölébe, mosolyogva karolok a nyakába, majd mikor letesz a földre és a falnak nyom, akkor felvont szemöldökkel figyelem őt, hogy vajon mi lesz a következő lépése.
- Oh, tényleg? - mondom mosolyogva, majd vissza csókolom őt, követelőzően. Érezhető rajtam, hogy tetszik az amit csinál, s nem ellenkezem amikor a fejem fölött össze fogja a két kezemet.

words: xxx | music: R. Kelly - Cookie | note: - | ©

Kathy & Sebby

Hallom amint a zenelejátszó új zenét kever ki, tudtam előre, hogy eddigre belejövök így nem sorrendben raktam be. A meglepetés ereje, hogy ezúttal Ginuwine-tól hallom a Pony-t. De nem zavar a változás, ez úgyis jobb a tánchoz. Vagyis.. ezt a zenét korrektebbnek látom egy sztriptízhez, mint Bruno Mars bármelyik zeneszámát. Nos, ritmusra hagyom el Kath ölét és rap táncba átváltva rázom tovább magamat, egyre jobban beleélve magamat. Ami azt illeti már nem is zavar, hogy tudom mindez büntetés és Kath néz, méghozzá jól is szórakozik rajtam. Mindez már hidegen hagy mert élvezem már magam is. Mondhatni olyan volt ez az átváltás, mintha csak egy lazító felest gurítottam volna le a torkomon. Nincs több feszengés vagy kellemetlen érzés, csak a puszta lazaság és a tánc, immáron majdhogynem meztelenül. Éppen azon agyalok, hogy az alsómtól mikor szabaduljak meg és adjam vissza büntetést Kath-nek egy jól alakított szex keretében. - Értettem a célzást, de csakhogy tudd, elég tökös vagyok hozzá, hogy kiálljam a büntijeidet. - Szólalok meg vigyorogva míg csak továbbra is kedvem szerint rázom magamat, hogy két felé kelljen figyelnie. Egyre inkább bujkál bennem, hogy most odamegyek hozzá, vadul megcsókolom és felemelve tolom a falnak. És már mehet is a menet.  De ezen tűnődni hihetetlenül lelombozó,. Mégis csak a büntimet töltöm le, de úgy megkívántam. Ahogy ott ül és néz. Hihetetlen, és az a mosoly. Egyszerűen képes lennék meghalni érte. Ami azt illeti örülök, hogy nem lett baja, hogy Asmodeus időben leállított. Nem bántom, hogy megvédte, mert jelen esetben ez is volt a dolga. Én nem tudtam volna, csak ártottam neki. De mindenesetre túlélte Kath és most büntet, de nem zavar. Meg is érdemlem talán. Persze csak talán. De ez nem is számít most, hiszen erőt veszek magamon. Ebben a pillanatban, csak most. Végül megszabadulok az alsómtól úgy sétálok oda hozzá és vadul csókolok az ajkaira. Pont úgy ahogy elképzeltem. Még fel is kapom az ölembe, bár inkább úgy mint a menyasszonyokat szokás, majd a fal előtt a lábaira állítom, úgy nyomom a falhoz. - Most én jövök. - Mondom, vigyorogva és vadul kezdem el a nyakát falni, esélyt sem adva, hogy megállítson, még a kezeit is lefogom.

words: 356 | music: Pony | note: NEM KICSIKNEK! Drágaszág' |

Seb & Kath

Nem hittem volna, hogy tényleg megfogja csinálni, így hát csak csodálkozó tekintettel nézem őt, arcomon pedig egy jól szórakozott mosoly. Tényleg jól szórakozom, már azon is, hogy láttam az elején azt, hogy eléggé feszengve érzi Sebastian magát. Nem jó az ellenségemnek lenni és nem jó, ha haragszom valakire. persze az tény és való, hogy nem Sebastian az a személy aki elnyerte az igazi haragomat, neki csak egy öhm... Nem is tudom, hogy minek nevezzem azt a büntetést amit kitaláltam neki. Persze nem hagyom, hogy végig csinálja majd, nem vagyok vele olyan mértékben gonosz, hogy sokáig kínozzam őt, látom rajta, hogy feszeng. Mindkettőnknek jó szórakozást találtam ki, hiszen még sosem panaszkodott a velem való szexre.
Elnevetem magamat mikor az ölembe ül és úgy kezdi el mozgatni a csípőjét. Oké, azt hiszem Asmotól nem mertem volna ilyet kérni szülinapomra, bár ő bármennyire is bántana meg, ő rá soha nem tudnék haragudni, túlságosan is beleszerettem, túlságosan is elkezdtem kötődni hozzá.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem akarok még jó pár éjszakát Sebbel. Szeretem őt, bár magam sem tudom, hogy milyen szinten és, hogy pontosan milyen érzések is kötnek ehhez a férfihez, csak azt, hogy nem állok készen arra, hogy elengedjem őt, hogy még egyszer kizárjam őt az életemből, ő már az életem részese és az is marad. Hacsak nem önként távozik...
- Jézusom - mondom nevetve mikor egy szál alsóban ül vissza az ölembe és ismét úgy kezd el mozogni, mint az előbb. - Esküszöm nem hittem volna, hogy megcsinálod. - mondom még mindig vigyorogva.

words: xxx | music: R. Kelly - Cookie | note: kedden ezt hanyagoljuk xdd |

Kathy & Sebby

Düh tölti ki a lelkemben az űrt mikor meglátom Kath-et és eszembe jut most miért is vagyunk itt. Egy büntetés.. komolyan? Megszállt egy démon, igen. Feladtam a harcot, mert fájt néznem a szenvedését, igen. De soha nem akartam bántani és rémesen érzem magamat. De most legszívesebben visszamennék az időben és tovább kínoztattam volna.. Persze nem is gondoltam, hogy Kath mást találna ki, Ő már csak ilyen aljas személyiség. Na nem mintha ebben nem hasonlítanánk de jelenleg ez eléggé kellemetlen. Próbáljam jól érezni magamat és elszórakoztatni, miközben tudom miért vagyok itt. Fáj, hogy illyes fajta büntetést szánt nekem, hiszen miután Asmodeus-tól is kaptam bőven arra gondoltam Kath-től megúszhatom. Hát nem így lett. Magamban mélyeket sóhajtok, hogy lehiggadjak de nem segít az izgalom. Persze felkészültem erre a pillanatra is. Sok filmet néztem és mivel tudtam mi dolgom lesz, a Magic Mike-ot is megejtettem. Az összes közül talán az volt a legkisegítőbb. Persze azt el kell mondanom, biztos vagyok benne, hogy a filmet a női közönségeknek tervezték, mert én mint férfi eléggé fura arccal néztem végig. Az is igaz, hogy messze áll tőlem a sztriptíz és ez közre játszhatott benne. De mindenesetre nem panaszkodhatok, mert legalább sikerült jó pár mozdulatot eltanulnom. Nos már csak a zenére várok, ami kis időn belül el is kezdődik és a ritmusra kezdek el táncolni. Tánc közben egyre csak Kath felé haladok míg pedig az ölébe ülök és a csípőmet mozgatom, minek következtében pulzáló mozgást végez az ágyékom. Egy fél percig Kath ölében maradok, majd felállok, de azt sem olyan unalmasan teszem, mint jó pár papucs férj, sokkal inkább úgy, hogy megkívánjon. Lehet gonosz vagy aljas vagyok, de legyen már valami jó nekem is benne. Végül hát visszasétálok az eredeti helyemre és letépem magamról a pólót és mozgok ismét egy sort neki. Végül megfordulok és megrázom a fenekemet miközben a nadrágomtól is hasonlóan szabadulok meg mint a pólómtól az imént. Nos, már csak a cipőm van rajtam és a korábban felvett fényes, ezüst alsóm. Megfordulva folytatom amit elkezdtem az ölébe közben kaján vigyorral az arcomon.

words: 337 | music: Uptown Funk | note: Nem vagyok toppon  |

Seb & Kath

3 hónap telt el azóta az eset óta, hogy Sebastian elrabolt és 1 hónapon keresztül kegyetlenebbnél kegyetlenebb kínzásokat kellett átélnem. Napi hétszer kínzott meg, volt, hogy 1-2 hétig vért sem kaptam, és mire oda jutottam, hogy kaphattam egy kis műanyag pohárnyi vért, addigra szinte majdnem teljesen kiszáradtam. Májam egy részét kivágta, a szememet sem kímélte, és habár vámpír vagyok, nem kis idő míg ezek a sebek normálisan regenerálódtak. Sebastian feladta a küzdést a démon ellen cirka 1 hét után, így hát az a kíméletlen barom átvette az egész teste és lelke felett az uralmat, nem kaptam többé kegyelmet, nem kaptam kegyelemből vért, csak a tömény kínzás volt az amit valahogy nagy nehezen ki kellett bírnom. Maga volt a pokol, de szerencsére megmenekültem, Asmodeus megmentett. Először azt hittem, hogy képzelődök, de nem. Tényleg ő volt az, élet nagyságban és nem hallucináltam. - mert már azt is csináltam. Mikor lehunytam a szememet és sikerült fél órákra elaludnom, akkor csak is őt láttam, így vagy úgy, de velem volt végig abban az 1 hónapban.
Bosszú álló típus volnék? Oh drágám, nagyon is. Sebastian számára is tartogattam valamit, de legnagyobb szerencséjére nem olyan nagy kaliberű dolgot, mint amit a legtöbb ellenségemnek szoktam, nem akartam vissza adni neki a kínzásokat amiket én kaptam, az ő számára inkább egy teljesen más témájú és felépítésű bosszút találtam ki, egy olyat amiben ő szenved, feszélyeztetve érezheti magát, de mindeközben és remekül érzem magamat és jól szórakozom rajta. Azt találtam ki számára, hogy a szülinapomra hozzon össze egy vetkőzös táncot. ha utána tovább bonyolódnak a dolgok, esetleg még abban is benne leszek: kellemest a hasznossal. Bosszút állok és utána mind ketten megkapjuk a jutalmunkat; az élvezetet amit a másik teste nyújt számunkra.
Egy fekete csőfarmert és egy fekete toppot vettem fel, a hajamat begöndörítettem és úgy indultam egy Sebastian lakására a szülinapomon. Mindig is a tél volt a kedvenc évszakom, hóesés - ami most sem maradhat el - hideg, a lehelet látszik a levegőben, a maga módján szerintem a tél a legszebb évszak az összes többi közül. Bár a nyarat is szeretem, mert akkor félmeztelen pasikat bámulhatok. Bár bámulom én őket nyár nélkül is.
Mikor meglátom Sebet, egyből elmosolyodok, tekintetemben látszik az, hogy nagyon is jól szórakozom, tetszik a most kialakult helyzet, nagyon is.

words: xxx | music: R. Kelly - Cookie | note: kedden ezt hanyagoljuk xdd |

Kathy & Sebby

Mindig meglepődök magamon és a tetteimen. Kath már olyan szinten a fejembe férkőzött, hogy egyszerűen nem tudok ellenállni neki és a kéréseinek. Persze ennek most hatalmas kárát látom, hiszen egyetlen kérése, hogy a születésnapján táncoljak neki. De ez nem akármilyen tánc lesz, felér ez egy sztriptízzel is. Tudni illik, soha életemben nem tudtam táncolni így bőven örültem, hogy Kath az egész előtt egy héttel bejelentette a kérését. Így annyi időm adódott, hogy valamennyire jártas lettem mind a táncban.. mind a vele járó vetkőzésben is. Persze imádom Őt, nem is kérdés, hogy igent mondtam de mégis van bennem egy fajta félelem érzet, hogy mi van ha valamit elrontok esetleg nem tetszik neki a dolog. Nem kívánom elijeszteni, így még az utolsó pillanatban is tanulom mit kell csinálnom és gyakorlok. De eljött a nagy nap. Izgatott vagyok és alig várom, hogy megmutassam mit is tudok igazából. Lelki szemeim előtt látom magam ahogy kisétálok elé, a csípőmet rángatom mint egy rossz buzi, és elkezdek vetkőzni. Egy szoros és annál fényesebb fecske alsó van rajtam. Nem a legkellemesebb viselet, be kell, hogy valljam. Megfogom Kath kezét és magamhoz rántom, majd vele folytatom a táncomat. Minden tökéletes... aztán kijózanodok a képzeletemből és nem látok mást, mint egy hófehér szobát magam előtt. Az öltöző. Most vagy soha. Átöltözöm, amit elképzeltem éppen megvalósítani készülök. Felveszem még az említett fényes, szoros fecske alsót is. Felöltözve indulok ki. Kath már ahogy elnézem csak rám vár, na meg egy pohár borra azt hiszem. Az utóbbi már előtte is pihen mikor kimegyek. Nem hazudok ha azt mondom, feszengek a dologtól. Na nem mintha nem látott volna már meztelenül is, de ez most más. Az alsóm erőteljesen hasonlít tényleg egy homokos alsójára, és ahogy belepréseltem a cuccost, az meg hát... nem kommentelem inkább. De már nincs esély visszafordulni. Katherine előtt állok, várok a jelemre - ami majd a zene elindulása lesz – hogy belelendüljek a táncba. A kellemetlen érzetet egyetlen dolog veszi el. Az, hogy tudom mire kell táncolnom. Bruno Mars éneklésével az Uptown Funk-ra. Mondjuk nem tudom megítélni ez a zene mennyire alkalmas az illyes fajta táncoláshoz, de azt hiszem ezúttal megteszi.

words: 351 | music: Uptown Funk | note: Come on, Baby! | ©