Camille életem szerves részét képezi, olyan ez, mint a kutya és a macska párosa, nem férnek meg hosszú ideig egymás mellett, de a kutya nem lehet kutya a macska nélkül és fordítva sem, addig önmaga mindenki, míg a másik részét képezi az életében. Ő húzott ki a mélypontból, és ha Ő nincs, lehet holtan végzem nem sokkal azután, hogy a grófhoz kerültem. Persze lefeküdtünk, nem is egyszer, jó szórakozás volt, de mindenek egyszer vége szakad, most sem tudom hol tartózkodik éppen és ezzel meg is vagyok elégedve. Nem kell tudnunk egymásról semmit, ez mindkettőnknek biztonságosabb. Ha akarjuk, hogy tudjuk hol a másik azt könnyen jelezhetjük, de nem mondanám, hogy gyakoriak a találkáink. Mind a ketten megvagyunk egymás nélkül, a céljaink is különbözőek, ahogy az ambícióink is. Én a testvérem miatt vagyok itt és, hogy megismerjem a város minden rejtett titkát, a hatalmat, Camille pedig tovább játsza kisded játékait. -Számomra a kor sosem jelentett semmit sem, az idő múlása is relatív, gondolhatja mindenki úgy, hogy rohan az idő vagy egyszerűen élhet úgyis, hogy erről nem vesz tudomást, Én nem veszek, a korom csak egy szám, a tapasztalataim és gondolataim nem ettől függenek. – Mondom ahogyan azt gondolom. Mindenki maga dönti el hogyan gondolkodik és hogyan akar élni, vámpírként a legegyszerűbb semmihez sem kötődni, főleg nem múlandó dolgokhoz. El kell felejteni az időt, mert számunka annak semmi jelentősége. -Butának gondoltál, ez sértő. – Vigyorgom, de egy percig sem veszem magamra, a fajtám nagy része valóban állatként viselkedik, elfelejtik, hogy felsőbbrendű lények az állatoknál, az ösztön nem minden, de ezt elfelejtik és szánalmasan csúsznak másznak a klávé parancsai szerint, szinte már-már undorító módon. -Beleshetnél, ez tény, de lehet azzal elmenne a kedved a szórakozástól, márpedig jó esélyt szolgáltathatok az estére számodra. – A csók nem is igazán ér váratlanul, meglepődöm, de a vámpírok sármja már csak ilyen, és nem fogok különbséget tenni egy vámpír vagy egy boszorkány mester között, a nő az nő, az igények egyformák a vágyak azonosak. -Randi? Nem, ez egy meghívás, hogy ne töltse egyedül, unalmasan az estét, udvarias meghívás, természetesen Én állom. – Mosolygok majd követem és a bárpulthoz lépek. -Egy üveg konyakot és a hölgynek? – Fordulok a boszorkánymester felé.
Vendég
Vendég
Re: Hotel Starfire ↠ Kedd Dec. 20, 2016 8:33 am
Nem akarok tovább arról a szánalmas vámpír ribancról beszélni. Annyira elegem van már belőle és tényleg itt lenne az ideje, hogy meghaljon, élt már eleget. Nem is értem, hogy miért bolondulnak érte annyian, nem csak szimplán ronda, teljeesen rusnya és gyomorforgató a megjelenése. Egy anorexiás kurva, akit már pár száz évvel ezelőtt ki kellett volna végeznem. Hát nem akarok a fiú fejében turkálni, azonban előre látom, hogy lefeküdt vele, amit szégyellnie kéne. - Dehogynem.. A kor nagyon meghatározó számunkra. - mondom neki, bár nem hiszem hogy megértené a lényeget. Számomra fontos a kor, nincsenek sokan, akik az én életkoromat megközelítik. Senki sem tudja megérteni milyen ilyen sokáig élni és nem megunni az életet. Lassan ideje lenne Állítólag párt keresnem, de nekem minek az? Megvagyok én egyedül, nincs szükségem másra. - Nem is vagy olyan buta, mint hittem, eléggé tetszik a hozzáállásod és teljesen igazad van. - mondom neki mosolyogva, mert igazat beszél a fajtájáról, valóban szánalmasak. Nem is értettem meg sose a vámpírokat, hogy mi hajtja őket, de azigazat megvallva nem is nagyon érdekel a dolog. Minden lénynek vannak sajátos tulajdonságaik, nekem is van és lesz is. -Beleshetek a szép buksidba, ha nem árulod el.. De hagyjuk ennyiben. - vonom meg a vállalat, ha nem akarja elmondani, akkor ne mondja el, látszik rajta, hogy valaki fontosról van szó. Vajon kit kereshet? Lehet tudnék neki segíteni, ha elmondaná, hogy kit keres. Aztán nem is tudom mi van velem, mert megcsókolom és nem is tudom miért.. Természetesen készségesen visszacsókol. - Ezmost egy randi? -teszem fel neki nevetve a kérdést és csak nézem őt, majd elindulok az ajtó felé, csettintek és az már ki is nyílik. - Te fizetsz. - kacsintok rá.
Elégedetten vigyorogtam és csak enyhén megráztam a fejem. Camille annyi ellenséget szerzett már hosszú élete során, mint égen a csillag és még mindig él, csodálom Őt érte igazán kitartó, számító egy ribanc, ehhez nagyon ért. -Nem tagadom, de nem is ismerem el. – Mikor átváltoztam hála neki, hirtelen egyszerű kis játékszerből valami mássá avanzsálódtam át Camille szemében és ez a változás nekem is tetszett. Igen, lefeküdtem vele, nem is egyszer és jó volt, tartott a tűz ameddig tartott aztán mikor kihunyt hagytuk annyiban és megmaradt a szövetséges státusz, információ cserélt információt bizonyos kereteken belül. A bizalmat azonban soha nem adtuk meg egymásnak, egy alvilági megtanulja, hogy a saját szülő anyjában sem bízhat meg. Pontosan ezért nem tudom hol van most jelenleg Camille. -Az, hogy ki mennyit élt meg nem az időtől számít, hanem a történések sólyától. – Lehet nem vagyok elég idős, lehet csak az 500-az taposom, de amit átéltem az elég egy évezrednek is, mindegy mennyi ideje vagyunk a sárgolyón, ha valami olyan nyomasztó ér, amit nehéz kiheverni akkor az élet mázsás súlyúvá és időtlenné válik. -Nem kedvelem a fajtámat, buták, primitívek és sokszor maguk szolgálnak rá a rólunk kialakult képre, hogy civilizálatlan gyilkoló gépek vagyunk ész és értelem nélkül. – Az árnyvadászok nem véletlenül ítélnek meg minket, mert valóban gyakran azt látni, hogy elvesztik az eszüket a fiatalabb fattyak és kontrollálatlanná vállnak. Camille nem volt képes féken tartani a csemetéit, ahogy hallottam új vezetőség lépett az élükre, Raphael, gondolhattam volna, mindig is a hatalomra sajgott a szemfoga. -Talán rokonról van szó, nem fontos, számomra nem fontos sem élő sem holt. – Ezt komolyan mondom, az érzelmek feleslegek és a család vagy a fontosság sokszor halálosabb egy karónál a szívbe. Nem tartozom senkihez és senki nem tartozik hozzám, így van rendjén, így életben maradok és képes leszek addig élni, amíg megnézhetem az árnyvadászok bukását, édes lesz. -Hmm.. – Ennyi csupán, amit válaszolok és a csókot viszonzom, mert bár nem érzek, mert nem akarok a szenvedélyt sose tagadtam meg magamtól, főleg, ha azt felkínálták tálcán. -Van is miért bocsánatot kérned, bűn abbahagyni a legelején. – Vigyort ragasztottam az arcomra és elővillantottam a szemfogamat. -Lenne kedved meginni valamit? – Invitáltam vissza a bárba, mert izgató ugyan a női mosdó, de nem éppen a kedvenc helyem, ami eszembe jut egy nővel kapcsolatban.
Vendég
Vendég
Re: Hotel Starfire ↠ Vas. Okt. 16, 2016 7:57 pm
to my Curtis
Nem fogok leállni vele veszekedni és meggyőzni arról, hogy én pedig meg tudom találni azt a rittyót. Nem is mer engem, nem tudja hány éves vagyok és azt sem tudja, hogy mire vagyok képes. Ha akarnám akár őt is most kiteleportálnám a napfényre és akkor meghalna, de valamiért nem fogom ezt tenni. Bírom és tetszik, hogy ennyire tökös és nem kezd el rögtön nyálaskodni és nem nyomul rám. - Gondolhattam volna, hogy alattad is széttette a lábait az a kurva. - mondom mosolyogva, majd mégis valami rossz fog el, mert nem tetszik, hogy egyszer ő is kezelgette Camillet. Eddig szimpi volt és tökre elszórakoztatott, de ez a tény sok mindent megváltoztat. Már nem is annyira.. nem, inkább erre nem reagálok semmit. Azonban pedig nagyon is érdekel, hogy mire gondolhat, lassan ideje lenne valamilyen gondolatolvasó mágiát is kifejlesztenem, de eddig nem nagyon érdekeltek mások gondolatai, az övé, mégis érdekel. - Sokan vagyunk így ezzel, de szerintem én sokkal több mindent megéltem. - mondom komolyan, mert ő nem lehet több ötszáz évesnél. Tudom, hogy jók a megérzéseim, mert lássuk be én már elmúltam kétezer éves, nem is kell tovább mondanom, pusztán elég ez a kétezer év is ahhoz, hogy több mindent megéltem, mint ő. Hát megéltem pár dinasztia elhalását és a nagy fejlődést, nagy utat tettünk be és minden megváltozott az idővel, új szokások és új lett a technológia is. - Valóban, te más vagy, mint a többi vámpír, ez tetszik. - nem, még nagyon nem láttam hozzá foghatót, sokkal értelmesebb és zárkózottabb, mint a többi. Lehet azok már bután rám támadtak volna, de ő nem, csak tűr és tűr, ez pedig baromira jól esik benne. Elmosolyodom, de ez csak egy egyszerű, de mégis őszinte mosoly volt, van benne valami, ami megfog és nem tudom egyelőre, hogy ez jó dolog avagy rossz. - Szóval rokonról van szó.. meg van benned az emberi természet, az emberek rejtegetik a családjukat másoktól valamilyen okból, ha nem a családodról lenne szó, akkor nem lennél ilyen titokzatos a témában. - tudom, hogy igazam van és tudom, hogy mindenben fején ütöttem a szöget. Én is pontosan így viselkednék, ha pl egy testvéremről lenne szó, tehát átlátok rajta, de nem fogom firtatni tovább a témát. Majd mikor megkérdezi, hogy miben tud segíteni, akkor ösztönösen közelebb léptem hozzá és mellemet a mellkasára tapasztottam. - Ilyen személyiséggel még nem találkoztam.. - mondom neki, majd közelebb hajolok hozzá és valamiért mellkasán felcsúsztatom mindkét kezemet, azután ajkaira tapasztom a számat. Nyelvem utat tört a szájába és elkezdtem incselni az ő nyelvé, de pár másodperc múlva megszakítom és elkezdek hátrálni. - Ne haragudj, nem tudom.. - nem is fejezem be a mondatot, felvontam kérdőn a szemöldökét és visszaemlékeztem arra a Római srácra, akit majdnem kétezer éve ismertem meg.. ugyanez volt vele is, de nem. Még egyszer nem történhet meg az...
Hallottam pár kósza szóbeszédet Valentine-ról, természetesen ez már világhírű tudósítás csak nem tudom mire fel vannak úgy oda meg vissza. Rendben, ott van azaz árnyvadász, gyűlöli a fajtánkat, az összes alvilágit, mert hát ugyebár Ő egy angyal véréből teremtett istenség…és lehet, hogy az elpusztításunkon igyekszik agyalni, de mire megy azzal bárki is, hogy hatóvadászatot rendez? Személy szerint jobban támogatom a háttérben meghúzódás művészetét, a kivárást és a megfelelő időt, azzal sokkal célratörőbbek lehetünk, de hát nem mindenki gondolkodik előre, sokan inkább vaktában belefognak egy őrült ötletbe, mert féltik a drága kis életüket. Az egységben az erő jó hangzó kifejezés és közhely, de mint látszik alvilági értelemben ez egy idegen kifejezés. Valentine-t az árnyvadászok szabadították ránk, tehát nekünk alvilágiaknak összefogniuk kellene nem pedig külön-külön kis csoportokban egy sörös üveg vagy kehely után kutatni. -Camille valóban jól taktikázik, de az, hogy ribanc még inkább igaz rá. És köztudott a ribancok a legjobb játékosok, továbbra is tartom, hogy keresheted, de ha akarja úgysem akadsz rá. – Fogalmam sincs ki ez a nő, azt sem, hogy mire képes, halvány lila gőzöm sincs mi lehet az ellenszenv a két nő között, ha csak nem a szokásos „az Én hajam jobb és sokkal szexibb vagyok” vita kicsit természetfelettibe felturbózva. Mert egy dolog az, hogy Ők nem mondénok, de ettől függetlenül nők, márpedig a nők hiúak és irigyek. -Volt időm megélni ezt-azt. – Eleinte hogy is mondjam túlságosan is a bosszúm hajtott és természetesen mikor kiderült számomra, hogy nincs már kin bosszút állni teljesen céltalanul szórakoztam, árnyvadászok voltak a nyomomban, vérdíj lebegett minden utcasarkon, ekkor jelent meg Camille és úgy mond a szárnyai alá vett, célt adott, és nem mellesleg az ágyban sem volt utolsó. Most már ugyan nincs irányába rajongásom, elváltak utjaink, nekem és neki is épp így felel meg, jól elszórakoztunk, néha napján ezt fel is elevenítjük, de mind a ketten saját ambícióinkat követjük. -Ahogy balesetek sincsenek, minden okkal kezdődik és végződik, egy szándékkal, gondolattal, érzéssel. – Egyet gondoltam és egykor vámpír lettem, úgy éreztem meg kell tennem tehát megvertem egy befolyásos ember fiát, aki meresztgette a szemét a nővéremre, szándékomban állt bosszút állni és megkezdtem hadjáratom, minden valahol elkezdődik és majd valahol végződni fog. -Boszorkánymester létére igazán kíváncsi, de nem, ez az Én dolgom és nem kívánom megosztani. – Villantom ki a szemfogaimat mosolyom közepette. Kath csakis kizárólag az Én dolgom, mellesleg nem lehetek abban egy percig sem biztos, hogy nem éppen azzal beszélek, aki megakarja ölni Őt, márpedig nekem még dolgom van a nővéremmel, a hullájával nem tudnék mit kezdeni. -És hogyan segíthetnénk? – Kérdezem érdeklődve, de óvatosan. Boszorkánymesterekben nem lehet bízni, éppen annyira nem, mint az árnyvadászokban. Természetesen a bizalom nem igazán népszerű az alvilágiak között, ezért pedig nem hibáztatok senkit. Ellenségből lehet szövetséges és szövetségesből is lehet ellenség, ezt a fordulatot pedig mindig eléri a hatalom iránti vágy.
Vendég
Vendég
Re: Hotel Starfire ↠ Szomb. Szept. 17, 2016 1:25 am
to my Curtis
Nem tudom, hogy miért töröm magam ennyire ebben az ügyben, Valentine nem az én dolgom, őt az árnyvadászok teremtették, de mindig nekünk kell takarítanunk. Szerencsére nem nagyon ismernek, mindig is rejtőzködő voltam, na jó.. nagyon is jól ismernek csak azt nem tudják, hogy mennyi idős vagyok, mert két ember tudja, vagyis már több is, mivel ketten visszakapták az emlékeiket. Miért kéne mindenki orrára kötnöm, hogy elmúltam már 2000 is nem rég, nem kell ezt hangoztatni és egy hölgy mindig titokban tartja a korát, de ez mind értelmetlen, információkat kell szereznem és lehetőleg minél előbb, mert nem akarok olyan sokáig itt dekkolni a semmi miatt.. Ha pedig semmit sem tudok meg, akkor nagyon mérges leszek és felforgatom ezt a kocerájt, mert engem senki sem csaphat be, egy-két mondén beáldozható a nagyobb jó érdekében, nem igaz? Úgyis tök sokan vannak és kit érdekelnek? Meghallhatnak, egy mondén élet rövid és minél rövidebb annál jobb, vagy tévednék? Szerencsére máris társaságot kapok, egy meglehetősen "jóképű" fiatalember követ a mosdóba, mely a perverzségére utal, azonban melyik vámpír ne lenne perverz, mindegyik egy ganaj.. De valamiért ő sokkal szórakoztatóbb, mint azt eddigiek, leszámítva hogy egy undorító teremtményt, de nem könnyű olvasni a szemeiben. Mintha semmit sem érezne, de mégis mindent érez egyszerre. Majd mikor közli velem, hogy Camille jól rejtőzködik és szereti a játékokat, akkor elmosolyodom, majd beletúrok a hajamba. - Tudom, hogy hol van és mit csinál.. szeretem, ha azt hiszi, hogy előnyben van a kis ribanc, élvezetesebb a játszma. - látszik rajtam, hogy őszinte vagyok és nem blöffölök, semmi perc alatt kitudom deríteni, hogy hol van és kevesebb időbe kerülne megölni. Csak szépen elteleportálnám magunkat Egyiptomba és már halott is lenne, nem volna nagy munka. De miért most öljem meg, miért ne várjak többet? Minél jobban élvezi az életet, annál jobb móka lesz elvenni tőle, sokat gondolkodtam, hogy miért is gyűlölöm ennyire, de nem tudom megmondani pontosan, egy szánalmas kis ribanc és örökre az is marad.. - Egy bölcs veszett el benned drágám. - kacsintok rá mosolyogva. Valamiért azt vártam, hogy majd nekem ront és megtámad, hogy majd megölöm és itt hagyom, de nem.. ő nem olyan, min a többiek, sokkal komplexebb ember, ami nekem nagyon is tetszik, nem mondom hogy nem keltette fel az érdeklődésemet ez a nyugodtság, miután eltörtem a kezét.. Talán a vámpírok között is vannak olyanok, akik normálisak, vagyis részben annak nevezhetőek? De ki ez a srác és eddig miért nem hallottam róla? - Pedig véletlenek nincsenek, minden okkal történik. - ezt már nagyon is jól megtanultam az életemben és megosztom vele egy vállrándítás közepette. Az élet tud mindenkit szívatni és meglepni is, nem kell ehhez semmi más csak túlélni mindent, amivel előrukkol. Néha magam sem értem, hogy miért akarok még mindig életben maradni, de még nem hallhatok meg, egyelőre van kikért élnem, ott vannak a Bane gyerekek, akiket meg kell védenem, vajon Amelia büszke lenne rám? nem, nem hiszem.. szarul végeztem a dolgom, de hát nem születtem én anyának! - Az a hely egy szemétdomb, már ott voltam a megnyitón, de akkor sem volt a legjobb, nálunk Párizsban ezerszer szebbek voltak a hotelek, meglátszik, hogy én voltam a... - még pont időben fogom be a számat és parancsolok magamnak néma csöndet, azért nem akarok vele olyan sok mindent megosztani. Nincs is ahhoz köze, hogy én voltam ott a főboszorkány mester. Meg most amúgy is hiányzik nekem a város, szerettem a városomat és mindig is szeretni fogom, egy részem mindig is oda fog tartozni. - Kit keresel? Rokon, hozzátartozó? Volt szerető? - elindulok felé és pontosan előtte állok meg, nem hátrálok meg és tudom, hogy ő sem fog visszariadni. Tudom, hogy nem idevalósi és nem csak szórakozni jött ide, utálja a mondénokat és nem abban a koszfészekben lakik, ennél több nem is kell, mindent megkaptam, amit tudni akarok. Mellesleg látszik rajta, hogy nem idevaló, mint ahogyan én sem. - Persze én is keresek valakit, talán segíthetünk egymásnak picit. - miért ne, vesztenivalóm nincs és sosem veszítek, valamiért képtelen vagyok rá.. Remélem hamar beadj aa derekát, mert én mindent kiszedek belőle, semmitől sem riadok vissza, főleg a cuki és harapós hegyesfogúaktól nem.
Csak vállat vonok. Számomra nem szórakozás eljátszadozni a mondén lányokkal, unalmasak, felszínesek és semmi fantázia bennük. Másra nem jók, mint arra, hogy elfogyasszuk őket. Persze míg nem voltam vámpír másként gondolkodtam, de ez jó pár száz évvel ezelőtt volt, azóta nem volt nő, aki túlzottan képes lett volna hosszabb ideig fent tartani az érdeklődésemet. Persze Camille-lel elszórakoztunk egy ideig, de nem tartott sokáig, azóta egyfajta szövetség, bizalmi körünk van semmi több. Meglep mikor említést tesz a vámpírnőről. Camille természetesen milliónyi ellenséggel rendelkezik szerte a világon. Nem lepődöm meg, hogy akadnak még mások, akik az életét akarják kioltani. Azonban, hogy pont belefutnék egybe csak úgy? Érdekes véletlen, szórakoztató és érdekes mindenképp. -Sok szerencsét hozzá, Camille jó játékos, élvezni fogja a macska-egér játékot, ahogy mindig is. – Ismerem régóta, túl régóta ahhoz, hogy tudjam nem lehet kiszámítani a következő lépését. Ennyi idő alatt sem vált kiismerhetővé. Camille mindig is egy igazi vadász volt, de ha kellett felhúzta a nyúlcipőt és senki nem akadhatott a nyomára. Még azoknak sem mondta meg ilyenkor hol van, akik a bizalmasai voltak, mint ahogy Én is. Így lehetséges az, hogy jelenleg sem tudom hol tartózkodik. -Bizonyára, de már nem vagyok az és ez a lényeg, a múltat felejtsük, a jelent éljük, a jövőt még hagyjuk. – Ez egyfajta mottó, ami nyomán élek, persze a múltam egy része soha nem múlik el, de nagy részét elfelejtettem, elraktároztam és többé nem háborgatom. Mondén voltam, vámpír lettem és az is maradok, míg hamuvá nem porladok. -Igen, micsoda véletlen. – Nem hiszek a véletlenekben, ha valaminek meg kell történnie, megtörténik, nem kell ahhoz véletlennek lennie, előre meg kell ennek valahol írva lennie. -Mert nappal van, és vámpírként Én csupán éjjel járhatok és nem volt kedvem megszállni a vámpírfészekben, jobban kedvelem a kifinomultabb helyeket a lepukkant bódéknál. – Ez igaz is meg nem is. Keresem a nővéremet Kath-et és biztos vagyok benne, hogy a városban tartózkodik. Ezt azonban nem kötöm holmi boszorkánymesterek orrára. -Ha már itt tartunk, Te mit keresel itt? – Kérdez felelek? Rajtam ne múljon, jobb dolgom nem akad, mint kérdezgetni vagy felelgetni, ha úgy gondolom a válasz nem tartalmaz személyes dolgokat. Kath azonban személyes ügy, csak rám tartozik, nem akarom, hogy árki más érdeklődését is felkeltse és ezzel menekülőre fogja esetleg, meg kell találnom, életbevágóan fontos.
Vendég
Vendég
Re: Hotel Starfire ↠ Csüt. Szept. 01, 2016 9:47 pm
to my Curtis
Nagyon érdekes ez a szitu és ez a vámpírka. Már lassan ezer éve nem találkoztam hozzáhasonlóval, pedig az ilyen depis, emós, bunkó vámpírok a kedvenceim. Másikkal is sokáig jól szórakoztam, majd kilöktem a napfényre és szadista röhögéssel élveztem, hogyan válik porrá. Élveztem és nagyon is tetszett, olyan szépen döglenek meg ezek a vámpírok, hogy már tényleg nem lehet mást mondani, mint.. hogy csodálatos élmény. Mindenkinek ajánlom, hogy menjen és lökjön ki egy vámpírt a napfényre, élvezet hallgatni a visítást és a fájdalommal teli kérlelésüket. Nem, nem vagyok gonosz és nem is gyakran csinálom ezt, mert nem szép dolog másokat megölni -óó dehogynem, nem is jobb ennél semmi sem-. Azt tudom, hogy itt van valahol egy tanya, ahol van egy csomó ilyen vámpír, valami C betűs hotel vagy mi a fene. Nem tudom, hogy kitől.. de tudom, jött egy vámpír azzal a kéréssel, hogy tegyen napjáróvá, természetesen kiröhögtem, mert ez azért már kicsit sok volt.. Nem vagyok mindenható és annyira azért nem gyűlölöm a mondéneket, hogy egy vámpírt szabadítsak rájuk. Szóval a találkozó úgy ért véget, hogy ő nekem rontott, mikor nemet mondtam és a barátja úgy söpörte össze a cafatokat, ami maradt belőle, olyan kis visszafogott voltam akkoriban. - Ahogy gondolod. - ártatlanul pillogva vonom meg a vállamat, mert én egy ártatlan ember vagyok, soha semmi rosszat nem követtem el az életben. Ő velem ellentétben biztos, hogy bűnös életet élt, csak rá kell nézni, rengeteget pajzánkodott és gyilkolt, nem is tudom, hogy egy ilyen ártatlan lány, mint én, hogyan állhat szóba egy ilyen alávaló erőszakolóval, amilyen ő.. Persze nem ismerem, de ne mondja nekem azt senki sem, hogy ő egy cukimuki aranyos kis bárányka, aki sose ölt vagy erőszakolt. Na ne is menjünk ebbe bele inkább, nem is érdekel..- Hidd el, mikor megunom a játszadozást, akkor megtalálom, mert megtudom szerezni azt az információt, ami nekem kell.. - már azzal is gyanússá vált, hogy ismeri azt a szájonbaszott kurvát, de az még rosszabb, hogy tuti volt köztük valami valaha.. miért kell mindenkinek az az anorexiás szajha? Komolyan nem értem, hogy mit esznek rajta a pasik, mert nem szép, nem is csábító csak egy ronda kiélt kurva.. aki természetesen nem öregszik és nem is tartja magát a Klávé szabályaihoz, na nem mintha én annyira hívő lennék.. nem igazán izgat engem ez az egész dolog az árnyvadászokkal, amíg ők nem tesznek nekem keresztbe, addig én sem fogok nekik. - Szóval te sem szereted őket drágám, csak te is voltál egyszer egy törékeny kis mondén, aki beszart volna egy ilyentől. - csettintek egyet és azonnal eltörik a karjában a csont. na jó, lehet hogy ezzel csak felbosszantom, de tisztán látszik, hogy semmi rossz szándékom nincs, csak egy kérdést tettem fel és bizonyítottam is az állításomat. Persze előre gondolom, hogy ő bele fog menni a játékba, miközben egy kis picsa megzavar minket a beszélgetésben.. Gyorsan megreptetem és azonnal bezártam az ajtót.. Aztán most csak rá kell koncentrálnom. - Szóval te most itt szállsz meg? Micsoda véletlen, én is. - mondom neki mosolyogva, majd elindulok a kézmosók felé és felülök oda, keresztbe dobom a lábaimat, mert mégis csak szoknyában vagyok és nem szabad mindent látniuk a gonosz hímneműeknek.. Szóval rákönyökölök a térdemre és tenyerembe helyezem az államat. Onnan figyelem és nézem, hogy mit csinál.. - Nem is tudom, de úgy érzem, hogy nem mondasz el nekem mindent.. miért vagy itt? - teszem fel a kérdést még egyszer.. nem ejt át, tudom, hogy valami más van a dologban.
Nem különösebben vagyok elragadtatva a boszorkánymesterektől, de úgy különösebb bajom sincs velük. Példának okáért Magnust, akinek volt köze Camille-hoz is, kimondottan humorosnak találom amellett, hogy bizonyítottan erős boszorkánymester és New York az Ő birodalma. Azonban vannak olyan boszorkánymesterek, akik magát a címet sem érdemlik meg, mondjuk, mert túlságosan is behódoltak az árnyvadászoknak. Ebből a szempontból lássuk csak, maga Magnus is elég érdekes, de ez egy másik történet. Imádom a városias nyüzsgést, na nem New York-ot, mert ezt a helyet kimondottan utálom, de egy városban mindig történik valami ritka élvezetes. Természetesen nem különösebben vagyok oda ezért a hotelért sem, de még mindig jobb, mint a Dumort, abból elég, nem vagyok sem társasági lény, sem a Twilight családias vámpír megtestesítője vagy mi a jó isten a címe annak a pocsék filmnek, amiben a mondénok pocskondiázzák a valódi vámpírokat, mert, hogy ilyen bugyuta, hiteltelen, teljesen abszurd filmet életemben nem láttam még. -Hát elég idegesítő, egy ideje már biztosan. – Nyávogós boszorkánymesterek, udvari bolondként akrobatizáló farkasok, nyúlként rejtőző vámpírok és magukat minimum Edward királynak képzelő árnyvadászok. Csak szerintem vetett szaltót a világ mostanában úgy körülbelül 20 esetleg 25 éve? Teljes paródia lett a világ, a mondénok bele-bele látnak a világunkba, elcsípnek belőle momentumokat és egyszerűen filmvászonra viszik, mint valami nagysikerű tudósítást. -Érdekes program, de rossz helyen keresgélsz, Camille jelenleg nem tartózkodik a városban, de sok sikert, tényleg, szükséged lesz rá. – Camille a bújócska nagymestere, ha nem adná meg olykor hol tartózkodik bizonyára bottal üthetném a nyomát, pedig hírhedten jó nyomkövető vagyok. Camille mindig is túlélőnek számított, nem hiába bálványoztam imádtam elég hosszú ideg, de hát semmi sem tart örökké, nem de? Barátság vagy szövetség alakult ki köztünk, ezzel pedig Én bőven megelégszem, amúgy sem mondhatnám, hogy túlzottan rajongok a vámpírjaiért. -A mondénok másra sem jók, mint arra, hogy vérrel szolgáljanak ki minket, nem csábítok el mondénokat, undorodom a fajtájuktól. – Persze furán hangozhat hiszen valaha én is mondén voltam, de a gyűlöletem pont ezért alakult ki. A mondén szüleim undorító módon lepasszoltak a családi jó hírnév fenn tartása érdekében. -Jelenleg itt szálltam meg a Hotelben, azért vagyok itt. – De ha nem egyértelmű, hát most már az, ez biztos.
Vendég
Vendég
Re: Hotel Starfire ↠ Vas. Aug. 28, 2016 5:22 pm
to my Curtis
Amúgy szerintem tök durva, hogy már több, mint kétezer éves vagyok és teljesen normálisan be tudok illeszkedni a mostani korba. Igaz, hogy tök jól alkalmazkodom és nincs semmi gond, de néha van egy-két dolog, ami engem is megtud lepni, pl.: amikor a fiatal tinik dugnak egy sikátorban gumi nélkül. Az mondjuk nekem elég fura, kicsit még fiatalok és én sem feküdtem le senkivel még.. igen, szűz vagyok, még ha ribancnak nézek is ki és ribisen viselkedem, mert vannak szűz ribik is.. Viccet félretéve nekem most nem ezzel kell foglalkoznom, hanem Valentine nyomára kell akadnom, azonban nem tudok én sem lemondani a szórakozásról, mert.. inni kell, ivásra mindig kell elég idő, még ha nem is fog rajtam semmit sem, de inni jó! És a bárban is érdekesen alakultak a dolgok, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar találok magamnak rajongókat. Egy-két kör piára meghívtak a férfiak, hogy lerészegedve önként átnyújtsam nekik magamat, ami elég vicces, mert mindegyik egy szánalmas és alávaló féreg mondén, olyanokkal mert nem kezdek, mert kijön a gyomrom tartalma. Bár nem számítottam rá, de mégis társaságom akadt a női mosdóban. Amúgy nem is buta találmány ez a két részre osztott dolog, nem kell a férfiaknak és a nőknek egy helyen végezniük a dolgukat. ezt mondjuk egy okos döntés a mondénoktól. Majd mikor bejelenti, hogy farka van, akkor tapsolok. - Az év legjobb híre. - mondom neki kacéran, már szinte flörtölve, miközben azt hiszem, hogy felfordul tőle a gyomrom, mert.. egy vámpír, egy kibaszott vámpír és innen érzem a vér szagát, ami a gyomrából árad.. Pedig tényleg helyes és tök szexynek nevezhető egyed lenne, ha nem lenne hegyes fogú. Bár ő bennük minden azért van, hogy csábítson vagy nem?.. Bár ki csábulna el egy ilyen silány és sekélyes személyiségű embertől, akinek az egója majd kilök a mosdóból. - Hmm.. nem tudom, egy ideje. - vállat vonok és megforgatom a szemeimet. Milyen kérdés volt ez? Ha azt hiszi, hogy most ettől elpirulok és elrángatom egy ágyba, akkor nagyon is téved.. kicsit gázos a tag, meg tuti elme roggyant, minden öregebb vámpír az.. Majd a kérdésére felvonom a szemöldököm és oldalra billentem a fejemet, teszek pár lépést felé és pont egy lépéssel állok meg előtte. Semmi köze hozzá és valószínűleg nem is érdekli, csak "beszélgetni" próbál, bár a vámpírok túl ravaszak, hogy egy ilyen kérdést valamilyen hátsó szándék nélkül tegyen fel. - Egy Camille nevű szánalmas kis vámpírt juttatok a túlvilágra. - természetesen hazudok, de profin hazudok és ez még hihető is, annak a ribancnak nagyon sok ellensége van és én is szeretném eltenni láb alól, de míg a Klávé nem engedi, addig nem tehetek semmit sem, bár kinézem belőle, hogy hamarosan elrontja azt az értékes kapcsolatot.. Talán a Klávé elé kéne járulnom és beszélnem kéne velük.. Nem, most nem erre kell gondolni. - Na és te? Mi járatban vagy erre? Jöttél bolondítani a mondén kislányokat? - karba vonom a kezemet a melleim alatt és elmosolyodom. Valószínűleg ő is hazudni fog nekem, miért lenne őszinte egy teljesen idegen emberrel? Ám a következő pillanatban kinyílik az ajtó és egy hölgy lép be, aki felvont szemöldökkel néz ránk. - Tipli van aranyom! - csettintek és ő csak kirepül a mosdóból majd az ajtó bezáródik. Élvezetes, ha az embernek van varázsereje.
Egyik hotel olyan, mint a másik, tiszta ágynemű, friss törölköző, még egy béna fogkefe is található a fürdőben. A legviccesebb talán a Biblia egy példánya az éjjeliszekrényen. Mintha egyértelmű volna, hogy mindenki Keresztény, hívő, Istenszerető és a többi és a többi. Hányingert kapok az ilyesfajta mondén felfogástól. Miért nem hiszik már el végre, nincs Isten, nincs megmentő őrangyal, mindenki a maga kis mocskos életét védi, az angyalok sem fuvolázó édes kis tündérkék, Ők is saját érdekeik által cselekednek, az árnyvadászok erre a tipikus példa. Szinte fintorogva hagyom ott a ma nappalra kivett szobát, nem szívesen szállok meg ilyen tipikus steril, semmi egyéniséggel nem rendelkező szobában. Az öltönyömet magamra öltve kilépek a szobából és be sem zárva az egészet elindulok a lenti bárba. Nem mintha leakarnám inni magam a sárga földik, jártam már japánban, Kínában, semmi extra, kicsit talán édeskésebb a vérük, mint az amerikai részlegnek, de semmi különös, sőt, a szokásaik annyira unalmasak és silányak, hogy két évnél tovább nem bírtam ott. A bárban fülledt a levegő, érdekes ez ahhoz képest mennyire luxus hotelnek mondják ezt. A pulthoz lépek és két Jagerrel kezdem az estét. Persze követi még pár vodka martini és még sok más, a nevek nem mondanak nekem semmit, ahogy hatásuk sincs, épp ez a gond, olyan mintha vizet innék, nagy semmi. Miután a fél bárpult kiürült abbahagyom a felesleges körök lefutását és inkább körülpásztázom a bárt. megakad a szemem egy fiatal nőn, nem kell sokáig figyelnem, hogy tudjam boszorkánymesterrel van dolgom. Elindul a női mosdó felé Én pedig követem. Ez a mondén szokás is szerintem felesleges, minek megjelölni a nők s férfiak számára fent tartott illemhelyet külön? Netalán nem ugyanoda kerül minden mindkét nemből? Az én mondén koromban ezzel nem különösebben foglalkoztak, akkor még minden úgy zajlott, ahogy annak kellett. -Biztos lehetsz benne, hogy nem valami más rejlik ott lent. - Pimasz, tiszteletlen, akárcsak a mai modern nők mind, egyik sem tudja hol a helye, ehhez már ugyan hozzá szoktam, de továbbra sem értem és nem különösebben kedvelem. De a vámpír tudjon az idővel együtt változni, ez az életben maradás kulcsa, a beolvadás. -A boszorkánymesterek mióta ilyen érzékenyek? -Vonom fel a szemöldököm, de mosolyra görbül a szám. Vannak előítéleteim a fajok terén, kinek nincs? De tény, hogy az árnyvadászoknál nem gyűlölök semmit sem jobban. Bár Camille érdekesen beszélt róluk a múltkor mikor felhívott telefonon, szerintem túlságosan is élvezi a beépülését. Tudtommal szabályokat is szegett, az árnyvadászok pedig allergiásak a szabályszegésre, hát egészségükre! -Mi dolga egy boszorkánymesternek egy efféle puccos kis ólban? - Kérdezek, ha már a ma este a kérdések éjszakája.
Vendég
Vendég
Hotel Starfire ↠ Szer. Aug. 24, 2016 1:09 am
to my Curtis
Miért kell nekem hotelba mennem? Az igazat megvallva csakis a ma estét töltöm itt, hisz nyomra akadtam, még pedig van egy nyom ebben a hotelban, mely elvezethet engem Valentine-hoz. Annyira egyszerű és kézenfekvő lenne az, hogy a két kezemmel ölöm meg, hogy csábító, azonban jobb félni, mint megijedni. Ki tudja, hogy milyen fegyverrel rendelkezik az a förmedvény.. Azért be kell látnom, hogy nem teljesen veszélytelen egy alak és meg kell találni előbb, hogy ki tudjuk majd iktatni, de most nem is kell "dolgoznom", van egy kis időm, hogy szórakozhassak, amit ki is kell használnom, nem akarok megszakadni a munkában. Mindkét Bane gyerek kap egy SmS-t tőlem, hogy a ma estét nem töltöm náluk, hanem csak holnap megyek "haza", biztos hogy kicsattannak az örömtől, hogy egy napra megszabadultak tőlem.. De akkor a hotel, rengeteg pasi van itt, akivel igencsak el lehetne szórakozni, azonban mindegyik mondén és én nem igazán akarok lealacsonyodni a szintjükre.. Szóval nincs mit tenni, mint beülök a bárba és elkezdek inni, bár az alkohol már nincs rám hatással, még mindig szeretem inni. Az alkoholt egyszerűen nem lehet megunni olyan jó és finom, mert szerintem finom. Eltelt már pár óra, mióta beültem és kezdenek teljesen hülyének.. vagyis inkább furának nézni, hogy benyomtam 15 pohár martinit, 21 felest, 14 kör whiskeyt és nem sorolnám tovább, tényleg alkoholistákat megszégyenítő mennyiségű alkoholt nyomtam le a torkomon. Vajon a pultoson kívül feltűnt másnak is, mert akkor nagy bajban lennék, ha egy nem is tudom milyen, de valamilyen lény itt rám találna. Sokan keresnek a korom és a tapasztalatom miatt, nem is beszélve az erőmről, néha nagyon is rossz idősnek és erősnek lenni, tagadom is a korom... Szóval már annyit ültem, hogy megfájdult a nyakam és a hátam, így elindultam a női mosdóba, bár éreztem, hogy valaki követ. Előre mondhatom, hogy ez a valaki nagyon megfogja bánni azt, amit tett, főleg ha olyan szándékai vannak velem. Elindultam a csaphoz, megengedtem a hideg vizet és a megérzésem nem csalt, láttam a tükörben a férfit, majd mosolyogva felé fordulok. - Attól tartok eltévedtél, hacsak a kolbász helyett a lábad mást rejt. - mondom neki és egyáltalán nem vagyok gúnyos, sokkal inkább vagyok jókedvű, természetesen nem az alkohol miatt, hanem mert egy elég bátor ember ő itt.. vagyis nincs jogom embernek nevezni, mert kicsit sem az. - A vámpírok mióta nem ismerik a jó modort? - kérdezem tőle, miközben kiöltöm a nyelvemet, egyáltalán nem mutatom ki, hogy mennyire gyűlölöm a fajtáját, bár ő egy meglehetősen kellemes egyed és elég szép a burkolata.. Bár eltudom képzelni, hogy milyen rohadt lehet belül, minden pasi selejtes, ő sem lehet kivétel..
Kezdőlap
Re: Hotel Starfire ↠ Vas. Május 07, 2017 8:53 am
|| 
redit
|| 
