utcák és üres háztömbök

Nem igazán értem a helyzetet. Egyrészt nem feltételeztem, hogy amint ideérek, Lylland nyomozó máris lepasszol, máris mehetek tetemeket vizslatni valahová úgy, hogy ki a fene tudja, hogy is hívják azt, aki felvigyázza a kezdő kis mozdulataim.
A ház üres. Akik elkezdték a munkát, itt hagytak, remélem, csak egy cigiszünetre. Én meg addig nézelődjek, keressek nyomokat. Nem mondom, hogy unalmas, azt se, hogy nem előrelépés. Azt meg főleg nem mondhatom, hogy nem lep meg egy kisebb lábon kihordott szívroham, amikor valaki hirtelen megszólít a hátam mögül.
- Mit keres itt, uram? - kapom fel a fejem és emelkedem el a talajtól, fordulok, épp csak rá nem lépek nyomorult tetemünkre, szinte átlépek a test másik oldalára, hogy valamiféle védvonalat képezzen kettőnk között. Onnan mérem végig az újonnan belépőt, akinek jelenléte egy tetthelyen, egy folyamatban lévő helyszínelésen alig értelmezhető.
- Itt nyomozás folyik, el kell hagynia a házat. Itt lakik? Van valami köze a házhoz? Vagy csak bámészkodik?
Vagy netán munkatárs, akit nem ismerek fel, mert hiszen senkit sem ismerek ebben a városban egyelőre, és majd most jól beszólhat a dologért. Nem tudom, öltönye és komor arca éppen nem sokat árul el. Ki kell tessékeljem, addig is, de mit mondhatnék el még azon kívül, amit elmondtam már az előbb neki?