Mit is mondott Raphael? Ja igen, megvan, ezennel leveszi rólam a kezeit, csináljak, amit akarok és akkor majd meglátom, hogy hibát követek el. Jó vicc, mégis mi számít vámpíroknál hibának? A csapolás félig elvégzése vagy az, hogy esetleg vannak barátaim és szociális életet is élek nem pedig penészedésnek indulok egy lepukkant, ódivatú hotelben. Clary-nek még nem mondtam, hogy szabad szellemű vámpír lettem, szerintem ennek nem örülne túlságosan, van egy olyan érzésem, hogy örült annak, hogy befogadtak a vámpírok, legalább rám már nem kellett gondot viselni és aggódhatott mások miatt. Tisztában vagyok vele, hogy Raphael még így is eltüntetne a világról, ha valami olyat cselekednék, ami a vámpírokra hozza a trágyahegyet. Eléggé világosan a fejembe véste, hogy hova is tartozom, kinek is tartozom hűséggel és ez mivel jár együtt. Az, hogy már nem minden mozdulatomat kíséri végig árgus szemekkel még nem jelenti, hogy fellélegezhetek. Néhány vámpír szerint, akik hajlandóak voltak szóba elegyedni velem, örülhetek, hogy Raphael a mesterem és nem Camille, nála nem volnék több egy játékszernél, egy eldobható gumikacsánál. Ennél a szövegnél azért kicsit meghökkentem, Én, mint gumikacsa? Na, de kérem. Azonban ennek van valósághű tartalma, azért kerültem ekkora csávába, mert Camille élvezettel szórakozott velem, amíg ki nem mentettek a karmai közül, még most is elfog a rosszullét, ha csak rágondolok, képes lettem volna érte a padlót végig nyalni, jesszusom, nem volt bennem egy fikarcnyi férfiember becsület sem. És nem megnyugtató egy kicsit sem, hogy azóta se látta senki, itt is lehet akár egy fél sarokkal odébb, de lehet a világ másik végén is, ha előkerül megint akkora katyvasz közepén leszünk, hogy onnan kijutni rosszabb lesz, mint a Harry Potter és a Tűz serlegében a labirintusból. Én igazán nem kívántam ezt az egészet, sose akartam több lenni annál, aki eleve voltam, erre tessék, mondén-vámpír-játékszer lettem egyszerre, ezen már lehetetlen kiigazodni. -Éljen New York, a fene egye meg ezt a várost. - Kiabálom és ettől megriad egy mókus a nagy sötétségben, bocs haver. Lehet, hogy vámpír lettem, de kicseszettül utálok egyedül császkálni.