- Ez úgy hangzik, mintha lenne egy gyereked. - mondom halványan mosolyogva. Fiatalnak néz ki ahhoz, hogy gyereke legyen, v agy csak jól tartja magát, viszont ezt nem mondom ki hangosan, hiszen szemmel látható, hogy én jó pár évvel fiatalabb vagyok és még is cseperedik bennem egy baba, így hát nem ítélkezem ezek után senki fölött sem, a családom úgy is el fog ítélni, és nem csak engem, hanem Ricket is. Ha őszinte akarok lenni akkor még azon sem lepődnék meg, ha apámék kitagadnának és kidobnának a házból. Ismerem őket és nem azok a tipikus "szigorúak vagyunk és azt kell csinálnod amit mi mondunk" szülők, de még is pontosan jól tudom azt, hogy ha ezt a hírt megtudják akkor minden fel fog borulni az életünkben, minden meg fog változni, ahogy az én életem is szép lassan kezd megváltozni a kicsi növekedésével együtt. Már előre félek attól, hogy anyámék hogyan fognak reagálni, mindig is féltem attól, hogy esetleg kitagadnak, mert akkor nem tudom, hogy kihez tudnék menni, kihez költözhetnék. Mindig is egy magam voltam, mindig is tudtam a saját lábamon állni és egyedül elintézni az ügyeimet, de ez még is olyan, ami egyedül nem menne, amit egyedül nem tudok átvészelni, főleg most, így, hogy Rick Londonban maradt. Nem hibáztatom, egymás előtt is volt életünk amit nem rúghatunk fel csak úgy és ezt nem is várom el tőle, félre értés ne essék, és azt is tudom, hogy nem fog elhagyni bármi is történjék, de még sem állok készen nélküle meglépni azt a lépést, hogy a családomnak elmondjam egyedül azt ami történt... Szükségem van a támogatására... - Tudod, ha valaki azt mondja, hogy ma a mekiben egy idegennel fogok beszélgetni erről akkor tuti kiröhögtem volna, de most... Örülök, hogy így alakult. - mondom miközben egy halvány mosoly kúszik az arcomra. Tényleg örülök annak, hogy szinte szó szerint egymásba botlottunk. Jó érzés egy külsős személlyel kibeszélni ezt az egészet, aki lehetőleg másképp látja a dolgokat, mint mondjuk én.
Nos, eléggé meglepett a hölgy színt vallása, elvégre is nekem kellene magyarázkodnom, ehelyett Ő mondta el mi van vele. Na nem mintha zavarna, hogy nem is ismerem és kiönti nekem a szívét, nem valójában egyáltalán nem zavar. Mióta itt dolgozok, ami már lassan egy jó 10 év, azóta egyszer, egyetlen egyszer sem jött oda hozzám senki, nem állt le beszélgetni és pláne nem mondta el mi bántja. Emellett persze megnyugtat az is, hogy nem az étellel van a gond, na nem mintha az én lelkemen száradna, csak nem szeretném ha tönkre menne a munkahelyem és nem lenne honnan haza vinnem a pénzt. Egy pillanatig talán levegőt is elfelejtek venni, mikor kimondja, hogy terhes. Egyszeriben visszarepülök az időben és állok. Egy helyben állok, a barátnőm előttem, az ágyon ül, egy terhességi tesztet szorongat, majd egy semmit mondó arckifejezés keretében közli.. terhes, apa leszek. Abban az időben ennek nem tudtam örülni, sőt, még azt is kívántam, bárcsak a vetélés mellett döntene. De hey! Az a régi Nich. Nem bántam meg, hogy Kim megszületett. Tudtam, hogy nehéz lesz, tudtam, hogy elhagy majd a családom és rám hárul a felelősség, miszerint itt egy kis tökmag, akit fel kell neveljek. Egyedül. De aztán jött a haverom és már csak a jót tudtam meglátni benne. Egy gyönyörű kislány aki mellettem fog felnőni, akire majd egykoron büszke lehetek, akit hercegnőmnek hívhatok. Pontosan ilyen érzés kavarog bennem az elmúlt 8-9 évben. Ha lenne lehetőségem se csinálnám vissza. És az, hogy látom mennyire bántja a tudat, hogy terhes teljesen ezt eleveníti fel. Egyszeriben magamat és az exbarátnőmet is látom benne. Látom ahogy kiderül a nagy hír aminek örülnünk kellett volna, de nem tudtunk. Félelem és aggodalom. De semmi boldogság. Tudom, semmi közöm hozzá, de most az egyszer férfi módjára kell viselkedjek. - Figyelj, látom rajtad, hogy ez a tudat nem lelkesít, de ne is forduljon meg a fejedben, hogy nem tartod meg, érted? Nem lesz könnyű, de hidd el, nem fogod megbánni, ezt saját tapasztalatból mondom. - Ez a mondatom nyilván hitelesebb lenne ha nem WC pucoló lennék, de ez van, ezzel kell beérni. Mindenesetre idő közben az is leesett, hogy lazán letegeztem, míg egy fél pillanattal előbb még magáztam. Kínos ismét. Ennél kínosabb már úgy sem lesz, így rá se hederítek a dologra.
Nich && Cornie
"Mondj el mindent egyetlen szóval"
× Message: Köszöntem a türelmedet *-* × Music: Hot N Cold × Word: 375
Cornelia Maxwell
Mondén
▄▀ new york
Tartózkodási hely :
2016. Aug. 09.
Csatlakozás ideje :
Re: Mosdó ↠ Szer. Aug. 17, 2016 3:23 pm
Hát ezt nem hiszem el, mindig is szerettem a mekis kajákat, suli után nem egyszer jöttünk ide bandázni a lányokkal, de úgy látszik, hogy a bennem növekvő gyereknek nem éppen tartozik a kedvencei közé a sajtburger-krumpli-kóla párosítás, és ezt a tudtomra is adta amikor hányingerem lett és viszont láttam a nemrég megvett kaját. Nagyon ki vagyok készülve, és a szüleimnek még mindig nem mondtam semmit, nem tudnak semmiről. Még jó, hogy a hasamon nem látszik még az, hogy terhes vagyok, mert akkor ideje lenne ki találnom valamit magyarázkodás gyanánt. Így is nagyon félek attól, hogy a családom hogyan fog reagálni... Arról sem tudnak semmit, hogy a tanárommal járok, mikor Londonba mentem akkor is azt mondtam, hogy az egyik barátnőmhöz megyek ki, és lelkiismeret furdalásom is volt rendesen, hiszen jó pár hete hazudozok már a szüleimnek, akik mitsem sejtenek a valóságból, hogy mi az igazság. Mi tagadás, meglepődöm mikor a srác megállít és magyarázkodni kezd. Látszik rajtam, hogy nem vagyok túl jól, sápadt vagyok, de az betudható az előbbi hányásnak. Nem lehet idősebb nálam, így hát felajánlom, hogy tegeződjünk, magázni eleve nagyon utálok, így hát megkönnyebbülök amikor bólint, aztán pedig most jön az a rész amikor én magyarázkodok, avagy fogalmam sincs, hogy minek hívjam, de az biztos, hogy nem akarok neki rosszat így hát egy halvány mosoly kíséretében nyugtatom meg, hogy nem haragszom, meg ilyenek. - Ugyan, csak kicsit meglepődtem, de így már érthető. - mondom mosolyogva, ami egyből le is olvad az arcomról a következő kérdése hallatán. Mielőtt válaszolnék rá, látom, hogy figyelnek minket, vélhetőleg a főnöke, megvárom, hogy a férfi ismét rám figyeljen. - Fogjuk rá, de nem olyan értelemben, mint amilyenre először gondolsz. - mondom utána egyből, hogy nehogy valami rossz teóriákat kezdjen el gyártani a fejében. - Nem hiszem, hogy ezen lehet segíteni... - mondom és pár pillanatra a földet kezdem el pásztázni. Még mindig nem szeretek erről beszélni még másokkal sem, még magamban sem sikerült tisztáznom azt, hogy mit érzek ezzel az egésszel kapcsolatban. - Terhes vagyok. - mondom ki hirtelen, mindenféle körítés nélkül, úgy sem tudtam volna kitalálni semmit, hogy hogyan kéne megfogalmaznom, ez pedig a legegyszerűbb módja volt annak, hogy elmondjam neki, hogy valójában miért is hánytam.
Mindig is messze állt tőlem a hallgatózás és ezzel hasonlóképpen voltam most is, ugyanakkor akaratom ellenére is hallottam amint az imént besiető hölgy kiad magából mindent. Ami azt illeti magam sem tudom mit gondolhatok, meg hogy miért nem álltam messzebb, hogy ne halljam, de mindenesetre akkor immáron nem csak magamat, hanem a Mc Donald's-ot is tisztáznom kell ha az itteni kaja miatt hányt. Nem lenne kellemes ha írna egy kis levelet a panaszkönyvbe és esetlegesen még be is perelné a gyors éttermet, ugyanis, nos akkor elvesztem a munkahelyemet. Ugyan úgy mintha egy hölgy elkezdené terjeszteni, hogy én megkukkoltam. Pontosan úgy. Mikor észlelem az ajtó nyílását a hölgy közelette felé pillantok. Látom arcán a grimaszt is és mielőtt elsietne, nos megállítom. - Elnézést, csak tisztázni óhajtom magamat, hogy a mosdók takarítása miatt voltam bent. - Hangomból levehető, hogy nem kifogásokat keresek, hanem a színtiszta igazságot mondom. Igen, ez így is van. Minek is hazudnék, mikor semmi ronda dolgot nem tettem? - Más részről pedig.. nem szoktam hallgatózni, de hallottam ahogy az imént hányt. Az étellel volt valami gond? - Faggatom azért visszafogottan, el ne ijesszem. Sosem értettem annyira az ismeretlenekkel való társalgáshoz, pláne ha az említett személy hölgy. Azt hiszem nem sok hölgy van a listámon aki előtt nem égettem volna le magam legalább egyszer. S nos.. ez a hölgy sem fog erre a listára felkerülni, hiszen még nem is ismerjük egymást s már most földig alázom saját magamat. De mégis úgy látom rajta, megéri, mert nincs valami jó bőrben. Akár a kaja miatt,. Akár más, mindenesetre késztetést érzek, hogy segítsek. Bár ez már nem csak késztetés.. szeretnék is segíteni rajta. Bármiben is tudok, szeretnék. - Esetleg segíthetek valamiben? - Közben látom, hogy a kis főnök minket bámul, ekkor megragadom a felmosót és morcos pillantásokat mérek vissza rá. Tudom, ha most nem megyek folytatni a melómat, akkor a Főnök a 10 körmömre néz majd egy kedves mosollyal elbocsájt utamra. De mit is gondolok, Üvöltene velem egy sort és kidobna de úgy, hogy a lábam nem érné a földet. Így hát néhány pillanatig úgy teszek, mintha pakolásznék, majd mikor elvonul a kis főnök, leteszem ismét a felmosót és felegyenesedek egyenesen a hölgy szemeibe nézve.
Már 1 hete itthon vagyok, újra New Yorkban. Rick nem tudott vissza jönni velem, mert Londonban kell még valamit elintéznie, pontosan nem tudom, hogy miről is van szó, mert nem beszélt nekem részletesebben a dolgairól, de talán most jó is az, hogy egyedül vagyok itt és ő nincs most velem. Félre értés ne essék, nincs bajom vele, még mindig szeretem, de... Muszáj egy kis idő, gondolkodnom kell. Ő meg akarja tartani a gyereket, az a csillogás a szemeiben mikor elmondtam neki, hogy terhes vagyok, és az a hatalmas öröm az arcán mikor rám nézett... Sajog is a szívem érte amiért én még mindig azon a véleményen vagyok, hogy márpedig nem akarom megtartani a gyereket. Tudom, hogy ez a döntésem mivel jár, tudom, hogy az elvetélés hogyan működik, és habár a gyomrom görcsbe rándul ennek a gondolatától, de nagyon jól tudom magamról azt, hogy egyenlőre nem állok készen a gyerekre. Túl hirtelen és váratlanul jött, még az egyetemet sem fejeztem be, és így nem akarok gyereket vállalni. Azt sem tudom, hogy eltudom-e magamat ilyen szinten és ilyen komolyan kötelezni. Bulizni akarok, szórakozni a barátokkal, lerészegedni és megbánni egy-két adott éjszakát, de gyerekkel erre nem lesz lehetőségem, sőt: még terhesen sem. Nem ihatok amíg terhes vagyok. A repülőúton nagyon keveset aludtam, az agyam folyamatosan kattogott és próbáltam kitalálni mindkettőnknek megfelelő megoldást, de olyan nincs. Nincs olyan, amiben egyikünk nem sérülne, valamelyikünk megfog bántódni, de most az egyszer csak magamra kell, hogy gondoljak; az én életemről van szó, ez az én testem és én döntök felette.
Habár a mekis kaják iszonyatosan egészségtelenek, most még is úgy döntöttem, hogy ide jövök be enni. A szokásos menüt kértem ki magamnak: sajtburger, nagy sültkrumpli és egy kóla. Imádom, de valahogy a gyomrom nem díjazza annyira ezt a döntésemet. Pár falat után émelyegni kezdek, majd mikor érzem, hogy hányni fogok, fogom a táskámat, felállok az asztaltól és a mosdóba sietek. Szinte fel sem fogtam azt, hogy egy férfi jött ki onnan, csak be megyek és kiadom magamból a nemrég megevett kaját. Mikor érzem, hogy a gyomrom teljes mértékben üres, lehúzom a WC-t, kimegyek, a csapnál kiöblítem a számat, majd a biztonság kedvéért beveszek egy rágót. Mikor kifelé megyek, az ajtónál, a falnak dőlve meglátom ismét a férfit, felvont szemöldökkel nézek rá.
Általában mindig esti műszakot vállalok, mert akkor a lányom már pihen s nem féltem annyira, meg hát akkor is ott szokott vele lenni a haverom. De ezúttal nem tudtam otthon maradni. A „családom” nincs otthon most, így nem láttam akadályát, hogy reggel legyek bent a Mc Donald's-ban. Még nyitás előtt kitakarítottam a pultnál és az asztaloknál, de a mosdók még csak rám vártak, mielőtt beállok a munkatársam mellé a pult mögé. Mivel nem sokára nyitottunk, így előbb a női mosdóba mentem, hogy majd az esetleges női vendégeinket ne ijesszem el, hogy bent vagyok mikor hívja őket a kötelesség. Ezért is kezdtem azzal. A WC-k súrolásával indítottam, majd kifelé haladva takarítottam ki. Tudom, ez nem éppen álom meló, de ezt az áldozatot megkellet hoznom a családomért. Ennyit megérdemelnek. Egyébként is, az érettségim nem sikerült olyan fényesen, hogy reklamálni valóm legyen a munkámmal kapcsolatban. Jobb helyre szerintem fel sem vennének. Ez meg hát... megalázó munka, de legalább fizet rendesen. Emellett pedig mindig az a tudat boldogít, hogy ha hazamegyek, a lányom mosolya vár. Na meg a tv és egy doboz sör. Félreértésébe ne essen senki, nem vagyok alkoholista, jó ha napi egy 2%-os sört elfogyasztok. Egyszerűen jól esik egy hosszú nap után. Pláne ha az a nap még stresszes is mert esetlegesen még meg is aláznak a munka fejében. Mert mint azt említettem, amúgy sem egy tiszteletre méltó munka. De vannak olyan férfiak...nos néha még nők is, akik vagy részegek, vagy csak bunkók és belém kötnek. Arra is volt már példa, hogy megvertek. Úgyhogy nem vagyok éppen szerencsés ezen a téren, de igyekszem kerülni a bajt. Éppen kifele tartok a női mosdóból mikor egy fiatal hölggyel találom szembe magamat az ajtóban. Félre állok kínos tekintetem keretében és behajtom magam mögött az ajtót. Ami azt illeti erőt gyűjtök egy jókora magyarázkodáshoz. Mert nem éppen lenne előnyös ha pletykák is elkezdenének terjengeni rólam a munkahelyemen. Mint például, hogy zaklatom a női vendégeinket. Ki is rúgnának menten és nem csak a munkámnak lenne oda, hanem a családomnak és az életemnek is, mert nem tudnám eltartani őket. Nem csak megalázó lenne, de elszomorító is. Tehát jelenleg takarítanom kéne a férfi mosdót, de én fogtam magam és a női mosdó ajtaja mellett állok, várva, hogy az imént látott hölgy kifáradjon onnan.
Nich && Cornie
"Mondj el mindent egyetlen szóval"
× Message: Kezdőcske × Music: Let Her Go × Word: 374
Kezdőlap
Re: Mosdó ↠ Pént. Jún. 30, 2023 8:08 pm
× Music: 
× Music: 
