Re: Ginny & Lexi × I hate this color! - 2032 ↠ Vas. Május 07, 2017 8:01 am
Lezárt játék
Vendég
Vendég
Re: Ginny & Lexi × I hate this color! - 2032 ↠ Hétf. Márc. 06, 2017 9:18 pm
Unatkoztam, nem is kicsit, így eldöntöttem, hogy átlátogatok a keresztapámékhoz. A kulcstartóról elvettem anya kulcsát és elindultam, az előszobában még megigazítom a frizurámat, és konstatálom, hogy fekete szerelésem tökéletes. Felkaptam a napszemüvegem és már el is tűntem, nem szóltam anyáéknak, rossz helyre nem megyek. Nem kellett sokáig sétálnom és már dugtam is a kulcsot a zárba. Egyből tudtam hová kell mennem. A friss festék illat elárulta. Lerúgtam a cipőm és már indultam az emeletre, nagy meglepetésemre Ginnyt találtam otthon. Elvigyorodtam mikor megszólalt és megpördültem. Zsémbelődésén jót derültem. -Akarod, hogy segítsek?-kérdezek rá csendesen és a friss ecset felé mozdulok. A szín tényleg nem a legjobb, de hát ha ezt választották. -Esetleg egy kis fehéret még keverhetnénk bele.-motyogom miután az első egyetvonást meghúzom a falon. A nőre pillantok és megforgatom az ecsetet, ám ekkor apró festékcseppek záporoznak ránk. Ekkor jövök rá, hogy feketével vegyítve még jobban néz ki. -Ginny, keressünk egy kis feketét, mindjárt fog tetszeni!-kuncogok és a ruhámra mutatok. Leteszem az ecsetet, majd karon ragadom és kiviharzok a szobából!
Vendég
Vendég
Ginny & Lexi × I hate this color! - 2032 ↠ Szomb. Szept. 24, 2016 10:55 pm
I hate this color! You don't?
!
Ilyen ocsmány zöld színt én még életemben nem láttam. Mindezek ellenére nem tehetek semmit. Hiszen a szavamat adtam Sean-nek, hogy Ő választhatja ki a színt a pici szobájába. Azok után, hogy kikérte magának a dolgot. Mondván, hogy az ikreknek én választottam ki mindent, akkor most rajta a sor. Az Ő pici fia nem fog átlagos kék, kisfiús falak között felnőni. Ezzel még tulajdonképpen nem is lenne probléma, de ez az undormány zöld szín nem igazán illik bele egyik kedvünkre való színskálába sem. De Ő választotta és elvileg neki is kellene felkenni a szoba falaira, de mivel engem kényszerszabadságra küldött a kiadóm, mondván pihenjek és dolgozzak az új lemezemen, kénytelen vagyok elütni valamivel az időt. Így ecsetet ragadtam és belekezdtem a pamacsolásba. Magával a festéssel nem is lenne semmi bajom, hiszen valamilyen szinten ez is egy kreatív tevékenység. Arról nem is beszélve, hogy az lányok szobáját is én festettem ki, de ezzel a színnel alighanem soha nem leszek kibékülve. Az igazat megvallva még arra sem tudtam rájönni, hogy ez most milyen árnyalata is lenne a zöldnek. Mert akármennyire is nem akarom ezt mondani, de valójában egésze egyszerűen csak hányás színe van. Akármennyire is gusztustalan ezt mondani, de akkor is olyan színe van. Azt pedig, hogy egy ilyen színű szobába költöztessem be a kisfiamat, akkor jobb, ha azt már most elfelejti Sean. Maximum egy falat, de azt is csak olyat, amit eltakarnak a szekrények és a dekorációk. Azt is csak azért, hogy ne mondhassa azt, hogy még ennyit sem engedek neki. Lemerném fogadni, hogy bement a boltba és közölte vele, hogy a lehető legegyedibb színt adják oda neki. Ők pedig jót röhögve a markukba, odaadták neki azt, ami a kutyának se kell. Teljes mértékig el tudom képzelni, hogy így történt. Bármit kinézek a férjemből. - Ne szólj egy szót se! – szóltam hátra az éppen a nyitott szobaajtóban megálló Lexi-re. Tudtam, hogy ő lehet az, hiszen a férjemen kívül még neki, pontosabban az anyukájának van kulcsa a lakásunkhoz, de mivel egy picit jobb a hallásom és a szimatom is, éppen ezért tisztában vagyok vele, hogy nem a barátnőm settenkedik a lakásunkban. - A keresztapádnak teljesen elment az esze. Most őszintén! Hogy választhatott ilyen színt egy gyerekszobába, vagy úgy egyáltalán, bárhová is? – mutattam rá az eddig lefestett falfelületre majd heves fejcsóválás közepette fontam össze a karjaimat az egyre gömbölyödő pocakom felett.