Alex Brandt

Életem története 1979-re tehető vissza egy Német területre, Berlinben. Egy sötét kis utca, Berlin nyomornegyede. Ide lettem száműzve, mikor is a szüleim magamra hagytak. Egy fiatal hölgy talált rám, aki azonnal gyámsága alá fogadott. Így nem csak édesanyára találtam, de két testvérem is lett. Egy húgom és egy bátyám. De középső gyermek létemre sem volt hiányom semmiben. Mindhárman megkaptunk mindent, majd ahogy cseperedtem kezdtek elromlani a dolgok. Jackienek kezdett feltörni a múltja és elkezdett drogozni. Úgy tűnt az anyja sorsát követi, ami se anyánknak, se nekem nem tetszett. Időközben pedig a bátyám kirepült a családból én pedig a hős báty szerepét játszva próbáltam megmenteni húgomat saját magától. Végül az lett a vége, hogy „elárultam” és bekasztlizták. Sosem bocsájtotta meg nekem és el is váltak útjaink. Még mielőtt ott hagytam édesanyámat ígéretet tettem neki, miszerint jóvá teszem amit elrontottam és mivel a húgom börtönben töltötte idejét, így egy megoldás maradt számomra. Rendőrnek álltam, hogy a múltamért „fizessek” és a húgomnak is jó példát mutassak. De nem Jackie volt az egyetlen akinek feltört a múltja, ugyanis az ott töltött idő alatt nekem is egyre inkább feltörni látszottak a régi sebek és az elfeledett emlékek. Többek között az a momentum, miszerint a szüleim árnyvadászok voltak. A szemét disznók akik egy nyomornegyed kukájába dobtak, ott hagytak meghalni. Ezt pedig soha nem fogom elfeledni. Viszont sok mindent megmagyaráz velem kapcsolatban, mindig kiálltam másokért, és nem hagytam magam elnyomni. Mások ezt úgy is megfogalmazhatnák, hogy egy egoista barom voltam egész életemben. Pediglen ez nem igaz, legalábbis remélem.

Minden megpróbáltatás ellenére igyekeztem beilleszkedni a rendőrőrsre és egy ideig úgy is tűnt, hogy sikerült. Azonban a második feladatomnál már a saját kollégáim varrtak mindent a nyakamba és két évre magam is börtönbe kerültem. Két év után kiengedtek, mikor tisztázódott az ügy, miszerint le se kellett volna csukni. Így elárulva, sebzetten úgy döntöttem ideje tovább állnom, lelépnem és magam mögött hagynom Németországot. Utam Amerikáig vezetett ahol már az első napomon egy bűnözőt üldöztem és abba a hibába estem mint egykoron Németországban, ismét bűnözőként lettem nyilvántartva, de az ügyem hamar tisztázódott, mikor kiderült egykoron rendőr voltam. Beálltam hát ismét a rendőrség szolgálatába, ekkor ismertem meg a legjobb barátomat is. Hamar remek társakká váltunk, de elhívott mellőle az igazi valóm, az árnyvadász lét. Philadelphiából New Yorkba költöztem és egy időre elvesztettem a kapcsolatot Semir-el. Követtem a sorsomat, de nem fogadtam el, hogy többé nem lehetek rendőr. Beálltam ezúttal a New yorki rendőrséghez és Semirrel is ismét felvettem a kapcsolatot. Rávettem, hogy jöjjön utánam, de ez számára sem volt ki dolog, kiszakítani egy rendőrt a megszokott közegéből. De megtette értem; már egy ideje együtt dolgoztunk előtte is, így sok mindent tudtunk egymásról. Jól tudta, hogy nem vagyok nyerő nő ügyben, és majdnem még egy kutyát is rám sózott.

Egyre közelebb kerültem az árnyvilághoz, de ez nem volt jó a barátságunkra nézve, elkezdtünk egymástól eltávolodni, ugyanis Semir nem tudta vagy látta azt amiket én. Bolondnak is elmehettem volna mellette, de ennek ellenére a szemében sosem voltam az, megértette, hogy mi vagyok és mit miért teszek. A dolgok végül kezdtek rendbe jönni mikor a húgom megjelent a házam ajtajánál. Nem mondanám, hogy nem lepődtem meg, mégis váratlanul ért, hiszen mégis haragszik rám és sosem bocsájtott meg. Segítségre szorult, így befogadtam, még ha nem is a vér szerinti testvérem, nekem sokat jelent.