Roxanne M. Blake

Azt hiszem ez az első olyan alkalom az életemben, amikor szinte teljesen egyedül jöttem el otthonról és mégsem érzem azt, hogy hibát követem el. Ma este egy olyan sráccal fogok találkozni akivel már erez és egy éve nem beszéltem és ez már igazán hiányzott. Adam és én leszünk az este főszereplői. Semmi picsogás, semmi hiszti vagy árnyvadászok. Csak mi és a szórakozás. Mit ne mondjak, igazán ránk fog már férni. Hiszen annyi mindenen mentünk már keresztül mostanában. Az a minimum, hogy kiruccanunk egyet kettesben.
Mint minden korombeli normális csaj, aki valamicskét is ad a megjelenésére, időben nekifogtam a készülődésnek, hogy a partiképes külsőm elővarázsoljam. Mindent egy kiadós tusolással kezdtem, ami teljesen felfrissített, így totális erőbedobással tudtam felkészülni a buliban rám váró eseményekre. Ahogy kiszálltam a zuhany alól, a testem köré tekert törölközőben, eléggé sietős léptekkel indultam meg a gardróbom irányába, ahol már pontosan tudtam mit is keressek. Először egy fekete csipkés fehérnemű szettet vettem fel. Igazából nem akartam nagyon túlzásba vinni, de azért mégiscsak bulizni megyek, nem?? Úgyhogy bebújtam gyorsan a feszülős, fekete mini ruhámba, majd felvettem az istenien kényelmes új Jimmy Choo magassarkúmat, és jöhettek a kiegészítők, végül pedig a frizurám és a sminkem. A hajamat laza loknikba rendeztem, míg a tekintetem lágy füstös árnyalattal ékesítettem, ajkaimra pedig tűzvörös rúzst kentem. Egy kisebb maraton lefutására elegendő idő után, indulásra készen álltam a szobámban található hatalmas tükör előtt. Nem akartam nagyon kicsípni magam, de ahogy végig néztem a tükörképemen rá kellett döbbennem, hogy egy picit talán jobban sikerült a szettem, mint reméltem. Gyors léptekkel siettem le a lépcsőn, majd beköszöntem apához és amikor rákérdezett, hogy miért csíptem így ki magam, csak annyit mondtam, hogy találkozóm van a régi barátommal, és majd jövök valamikor. Ugyan nem kérdezett többet, de láttam rajta, hogy egy picit aggódik értem. De fölösleges, hiszen tudok magamra vigyázni és amúgy is valaki olyannal tölthetem az időmet akit szeretek és aki nélkül nem tudnám elképzelni az életemet.
A megbeszéltek alapján, pontban tizenegy után öt perccel érkeztem meg a klubba, ahol a zene hangosan szólt és a fények megannyi színes tűzijátékként villantak meg, hol a falakon, hol a padlón, hol pedig a táncoló és jókedvűen iszogató embereken. Egy rövidke keresgélés után rátaláltam a bajtársamra aki az egyik bárpulthoz közeli asztalnál ücsörgött. Be kell vallanom, eddig még sosem figyeltem fel arra, hogy mennyire különleges része is ő az életemnek. Mindig ott volt, ha szükségem volt rá és nem várt el semmit cserébe. Szinte hihetetlen, hogy ilyesmi még létezik manapság. Ez idáig csak egy valakivel találkoztam még aki ilyen volt. Éppen ezért is Ők ketten a legeslegjobb barátaim még akkor is ha Ők ketten nem szívlelik egymást annyira. Vettem egy nagy levegőt, megigazítottam az arcomba omló tincseimet és elindultam Adam irányába.
Hosszú idő óta most először érzem magam igazán felhőtlenül jókedvűnek. Újra az a csinos és jó megjelenésű nő voltam, mint a támadás előtt és pontosan ez volt az, amit szerettem volna.
- Jó estét Mr. Nagymenő. – mosolyogtam rá végre tényleg önfeledten.
A gyors üdvözlés után már le is huppantam az én részemre fenntartott székre és elmélyülten kezdtem el tanulmányozni Adam arcát.
- Na, mi újság? Hány telefonszámot szereztél már meg ameddig ideértem? – vontam fel játékosan az egyik szépen ívelt szemöldökömet, miközben cinkos mosoly jelent meg az ajkaimon.