Aurora St. Clair
Shadowhunters
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
Hello my
Little Guest
Becses nevem
Jelszavam
Jegyezz meg: 
Mi is volt a jelszóm?
Discord szerver
Shadowhunters



Utolsó posztok
Tagjaink tollaiból
Michael
Kedd Aug. 29, 2023 9:21 pm

Zoey Briggs
Csüt. Aug. 24, 2023 8:39 am

Hazel Sage Stargrace
Szer. Aug. 23, 2023 5:23 pm

Silvius S. Hildenborough
Szer. Aug. 23, 2023 5:19 pm

August A. Littlebury
Szer. Aug. 23, 2023 5:14 pm

Kimberly Storm
Szer. Aug. 23, 2023 5:09 pm

Kimberly Storm
Szer. Aug. 23, 2023 5:06 pm

Oliver Burton
Szer. Aug. 23, 2023 4:27 pm

User statisztika
Belépett tagjaink
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.
Lélekszámláló
Elfogadott tagjaink
Csoportok ::
Összesen ::
211110
Angyalok ::
220
Klávé tagok ::
101
Árnyvadászok ::
220
Kör tagok ::
000
Tündérek ::
101
Mondének ::
303
Félvérek ::
101
Dámpírok ::
000
Vámpírok ::
312
Vérfarkasok ::
642
Boszimesterek ::
220
Bukott angyalok ::
000
Démonok ::
000



Legaktívabbak
A hónap méhecskéi

Megosztás
 

Aurora St. Clair


Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Aurora St. Clair Empty
TémanyitásRe: Aurora St. Clair ↠ Hétf. Dec. 05, 2016 4:44 pm

Elfogadva!


Szívesen fogadom el az oldalunkon lévő Klávé első tagját.
A fogalmazásod megfogott és magával ragadott. Tetszett az a bizonyos sötét hangulata.
A karakternek bizony kijutott a "jóból". Egyszerre gyűlölök és szeretek ilyen lapokat olvasni. Gyűlölöm, mert a családon belüli erőszaknak senki sem a híve és szeretek, mivel az emberek többsége egy jellemileg erős karaktert építenek így fel. Az ilyen mellett felnőni senki sem akar, de megerősíti a jellemet. Ugye ami nem öl meg, az megerősít. A Klávéba jutás sem lehetett egy egyszerű dolog, de gondolom a sok munka gyümölcse.
Helyesírási hibákat nem kerestem, így nem is találtam.
Így örömmel engedlek tovább, szóval irány a játéktér, de előtte még foglald le a pofidat. Wink



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Aurora St. Clair Empty
TémanyitásAurora St. Clair ↠ Vas. Dec. 04, 2016 11:05 pm



Aurora St,Clair

26 ~ Klávé ~ Jennifer Lawrence

Az élet sosem volt könnyű és sosem kímélt senkit. A kérdés csupán a miért. Magam sem tudom, talán azért mert mindenki el van foglalva a mai rohanó világgal, senki sem tekint vissza a múltba, vagy ha vissza is néz csupán a sötét foltok keltik fel figyelmét. Azok a sötét foltok, amik keserű szájízt hagynak az ember szájában. A jelenre viszont csak kevesen figyelnek, de egyszer ez is múlt lesz és akkor majd mind a megváltoztatására törekszünk. Meg kellene tanulnunk nem félni egy olyan jövőtől, ami talán sosem következik be. Az emberek inkább gondolnak egy alternatív apokaliptikus világvégére a helyett, hogy szembenézzenek az igazi, tragikus jelennel, mert ha jobban belegondolunk, minden embernek eljön egyszer a saját világának vége. Vannak, akik természetesnek tartják, mások küzdenek ellene, de akár mennyire is ódzkodunk, tőle egyszer eljön az aminek el kell jönnie. Egyeseknek van pár évük hátra, vagy hónapjaik, vagy egyesek épp a következő percben vesztik el azt, ami talán sosem volt az övék, mégpedig a történetüket… az enyém itt kezdődik el.
Az eső halkan kopogott a koporsó fedelén és a fekete szín nyomasztóan telepedett rá a világra, akár csak egy életérzés. Kifejezéstelen arccal bámultam bele a nagyvilágba hallgatva a hangot mely az élet lezártát jelzi. Az apám feküdt előttem az ódon fakoporsóban féltve őrzött irónjával kezében. Olyan arcot vágott, amit megannyi éven át törhetetlenül. Szigorú volt és könyörtelen és bár sokan azt mondják bármilyen is legyen, mégis az apám azok tévednek. Négyéves voltam mikor így láttam anyámat, mint most Mr. St. Clair-t. Könnyek csorogtak végig az arcomon, ahogyan láttam elhalványulni anyám végső nyughelyét a sötét földben. Aznap este Mr. St.Clair italba fojtotta bánatát majd fájdalmában hazaérve úgy támadt kedve kedvét tölti egyetlen gyermekében. Emlékszem mennyire szorította akkor még aprónak mondható karom, ahogyan whisky szagú leheletére mi hint, közelebb hajol. Azt mondogattam csak egy álom volt, egy szörnyű álom és soha többet nem történik meg. Hazudtam magamnak, mert tudtam ezentúl nincs, ott anyám ki megvédjen és így minden éjszaka ugyan azt a kínt éltem át újra és újra. Volt mikor kék zöld foltokkal mentem iskolába. Ugyan ki vette volna észre, árnyvadász csemete élete a harc mi másért lenne véraláfutás a szeme alatt vagy épp bekötve csuklója. Eszükbe sem jutott, hogy anyám halála után Mr. St. Clair ágya hideg és üres volt így hát „bebújt” egyetlen lánya mellé. Aztán egyszeriben megtanultam harcolni, hiszen csak az maradt meg nekem és mire észbe kaptam már azt hajtogattam magamban minden bábúra vagy emberre mért ütés alkalmával, hogy „Nem hagyom magam irányítani, nem hagyom, hogy kihasználjanak.” Aznap éjjel nem én kaptam sötét foltokat a szemem alá és nem az én csuklóm tört el, sőt még csak nem is az én torkomhoz szorult szeráf penge. Azóta törékeny gyermekből felelősségteljes nő lett, aki megjárta a Klávéhoz vezető létra összes fokát. A történetnek itt ér vége, de egy másik még csak most kezdődik el.









Vissza az elejére Go down
 
Aurora St. Clair
   
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: