Raven Carpenter

25 ~ Dhampir ~ Natalie Dormer

- Ki vagy, és mit akarsz tőlem? - kérdezem halkan, miközben elkezdek hátrálni, de a hátam nagyon hamar neki ütközik a suliban található szekrényeknek, amelyek a falnál vannak felsorakoztatva.
Már egy jó ideje érzem azt, hogy valaki követ, hogy figyeli minden lépésemet és amikor hátrafordulok vagy nem látok senkit, vagy egy fekete ruhás embert látok, de sosem tudom megállapítani, hogy nővel vagy férfival van dolgom, de kezdek nagyon megijedni tőle, szóval, ha ez volt a terve, akkor bevált. Most már álmomban is látom őt, már nem egyszer ébredtem arra, hogy a szobám másik sarkában áll ez a bizonyos ember, ugyan abban a fekete, kivehetetlen ruhában, fejébe húzva a csuklyája és engem figyel. Már-már kezdem úgy érezni, hogy bedilizek, hogy ez nem is létezik, vagy, ha még is akkor valahogy, valamiért, valamilyen úton-módon manipulálja az agyamat, az emlékeimet, ugyan is minél távolabb vagyok időben egy adott eseménytől, annál inkább halványulnak az emlékek én pedig annál bizonytalanabb vagyok abban, hogy amire emlékszem, amit anno láttam az valójában megtörtént-e, és nem csak beképzeltem esetleg magamnak.
Amikor az ismeretlen férfi/vagy nő közelebb jön hozzám és már épp látnám az arcát, hirtelen ébredek fel, de jó pár pillanatba kerül, míg sikerül teljes mértékben magamhoz térnem. Hirtelen nem tudom, hogy hol vagyok, mi történt és, hogy egyáltalán mi volt az álom és mi a valóság. Bár mostanában nagyon sokszor vagyok ezzel így.
Az izzadságtól a pizsamám tapad a hátamhoz, hajam a homlokomhoz, majd kisimítom a kezemmel a szememből, lábamat felhúzom és próbálom rendbe tenni a szívverésemet, ezáltal pedig a légzésemet is. Nem hagyhatom, hogy ez a vadidegen személy tönkre tegye az életemet, mert már aludni sem tudok tőle, már az álmaimba is beférkőzik.
Oh, és ha már a kéretlen személyeknél tartunk, ne feledkezzünk el Gabrielről sem. Fogalmam sincs, hogy ki és mi ő, de biztosra merném venni, hogy nem ember. Nem emberi. Valami nem passzol körülötte, de fogalmam csin, hogy mi... Folyton a közelemben van, viszont azt azért nem mondanám, hogy barátságos egy személyiség, folyton bunkóskodik, vagy azzal a tekintettel néz rám, amikor érzem, hogy a vesémig hatol a tekintete, de szokott olyan szemekkel is nézni, amikor szinte azt érzem, hogy levetkőztet a tekintetével. Fogalmam sincs, hogy mit akar tőlem, de az biztos, hogy már nehezen viselem el azt, hogy mindenki játszadozik velem, hogy meg akarnak ölni és fogalmam sincs, hogy Gabriel mi a fenét akar tőlem. Miért pont velem foglalkozik? Miért pont én?