Go to top Go to bottom
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Közlemény
Az oldal várható megújulása december és január közt várható!Admini jelenlét addig is lesz az oldalon, lapok elbírálása és játékok addig is várhatóak.

erre barangolok


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


Utolsó begyejzések
bejegyezte  : Clary Fray
Szomb. Jan. 25, 2020 2:33 pm

bejegyezte  : Sariel
Szer. Aug. 07, 2019 6:37 pm

bejegyezte  : Silvius S. Hildenborough
Hétf. Aug. 05, 2019 7:11 pm

bejegyezte  : Michael
Hétf. Aug. 05, 2019 6:28 pm

bejegyezte  : Venus Cooper
Csüt. Aug. 01, 2019 6:39 pm

bejegyezte  : Silvius S. Hildenborough
Kedd Júl. 30, 2019 4:25 pm

bejegyezte  : Venus Cooper
Hétf. Júl. 29, 2019 1:37 pm

bejegyezte  : Clary Fray
Vas. Júl. 28, 2019 7:42 pm

legtöbbet író userek


Share

Egy elhagyatott utca



Simon Lewis
honey, keep my secrets well
Simon Lewis
Vámpír

Avataralany :
Alberto Rosende
Kor :
21
Tartózkodási hely :
New York, Dumort Hotel
Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 19.

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Egy elhagyatott utca ₰ Vas. Dec. 18, 2016 10:41 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

















Simi & Sebike

Egy farkas, két farkas, három farkas, négy……
Én a béketűrés híve vagyok, na meg persze a verekedés sem épp az a tevékenység, amiben olyan nagyon jól helyt állnék. Embernek és vámpírnak is selejtes vagyok, ha erőfitogtatásról van szó, na meg, ha arról van szó, hogy a végsőkig elmenjek a fajért… hát istenem, ez olyan kőkorszaki szerintem. Raphael mégis úgy gondolja mivel egy vagyok közülük gondolkodjak is úgy, hát rendben, ha megmutatja hogy kell.
Mióta némi szabadságot kaptam valahogy balsejtelem kísér, a vérhez ugyan valahogy csak-csak hozzájutottam eddig, de lényegesen kevesebbhez, mint mikor csak egy csettintésre liter számra kaptam. A szabadság azonban jó, Clary-vel sem kell kevesebbet találkoznom, ha látni akarom akkor elmegyek az Intézetbe minden engedély nélkül és következménye nincs. A Hotel pedig nem hiányzik, eddig legalábbis nem, poros, dohos és öreg, mint Raphael. Haza szerettem volna menni, de szerintem ez még mindig nem jó ötlet, Clary ugyan bíztatott, hogy menjek, hogy nem lesz gond, de Én nem bízok magamban, a vérhiány meg aztán sokkal instabilabbá tesz, mint anno régen a videójáték megvonás.
Claryt is féltem a közelemben, de Ő megtudja magát védeni, anyáék nem, és már csak az hiányzik, hogy megrémisszem vagy bántsam Őket.

-Halihó vámpír!
Hirtelen amilyen vámpírsebességgel csak lehet megfordultam és akkorát nyeltem, hogy konkrétan majdnem megfulladtam tőle, farkasok, remek, ez az egy dolgot nem tudom megérteni, tényleg nem. Luke a barátom és a falka is bár nem kedvel és morognak, acsarognak, mint a veszett palotapincsik, de megtűrnek, néha azonban akadnak páran, akik nem tűrnek meg, na jóó, nem páran, elég sokan vannak, pedig Én istenigazából nem tettem ellenük semmit, hahóó, az egyik barátom vérfarkas, ez azért kellene, hogy számítson, nem?
-Nem akarok balhét srácok, Én farkas párti vagyok, Luke Grimes a barátom. – Általában ez a lekenyerező szöveg és nem harapnak lyukakat a faromba, de a mostani dühödt vicsor nem igazán baráti jellegűnek tűnik. Ist…Iste....Oh, hogy nem tudom kigondolni se a szót, szakállas főmufti odafent, segíts.
-Luke Grimes? Az a rohadt Luke, már vámpírokkal nyomul? Hová süllyedhet még egy ilyen aljas söpredék árnyvadász mutáns!
Azt hiszem határozottan nem kedvelik Luke-ot, na pech, Én viszont tutira alulmaradok ellenük, ha úgy döntenek a fejemet akarják.
-Nem beszélhetnénk meg ezt? – Diplomáciai kísérlet az erőszakkal szemben, talán siker, talán nem, bár ahogy elnézem Őket, nem igazán beszélgetni szeretnének.
Az első már felém is vetődött és a többiek is farkas alakba váltottak, mennyire jó már ez. Félre ugrottam az első elől, de a következő is ugrott és acsargott, és le is köpött, fúj!

note | music | words






Vissza az elejére Go down
Vendég
honey, keep my secrets well
Anonymous
Vendég


Témanyitás₰ Tárgy: Egy elhagyatott utca ₰ Szomb. Dec. 17, 2016 10:56 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Simon & Sebastian

Sose kételkedj egy boszorkánymester erejében! Ha nem figyelsz, még a végén bajod eshet...
New York. Egy újabb város, egy újabb kezdet, ahol újraépíthetem saját magam a legutóbbi érzelmi hullámvasút után. Itt talán lehetőségem adódik rá, hogy elfelejtsem az Emily-vel együtt töltött hónapokat, ami az egyik leghosszabb kapcsolatomnak is minősül. Hosszú évszázadoknak tűnő idő után végre képes voltam az érzelmeim kimutatására, de hét hónap után mindennek vége szakadt és ott tartok, ahonnan elindultam: összetörten siratom a múltat és nyalogatom a sebeimet. Jobb kezemben egy pohár whiskey s bámulok ki a fejemből a bárpultnál. Megrázom a fejem, hogy kitisztítsam, amennyire csak lehet, lassan elfogyasztom a kimért alkoholt és csak nézem a mondénok forgatagát.
Mit sem sejtve a világon megbúvó sötétségről élik unalmasnak tűnő hétköznapjaikat s reménykednek egy jobb jövőről, ami sosem jön el. Néha elcsodálkozok együgyűségükről. Nem kell azon aggódniuk, vajon kit bántanak akaratlanul mikor képességeik kifejlődnek. Nem bonyolítja meg az életüket a mágia és ez miatt elég nekik a magánéletükkel törődni. Néha már igazán sajnálom őket, néha szívesen lennék egy közülük…
- Az én helyemen ülsz! – Hallom, ahogy a hátam mögött megszólít egy férfihang, de nem is törődök vele, mert tudom, hogy nem árthat nekem. Éppen kikérném a következő kört, mikor megrángatja a vállam, mintegy figyelmeztetésül, hogy észrevegyem. Hátrafordulok félig és közönyösen végigmérem.
- Keress más helyet magadnak! – utasítom s jobb kezem térdemre helyezve várok még egy pillanatot. Mikor látom, hogy még mindig előttem terpeszkedik, szemeimet forgatva fordulok vissza a bárpulthoz és csettintek egyet diszkréten, mire a férfi alakja eltűnik. Megmosolyogtatóan vicces tud lenni, ahogy tudatlanul próbálnak megfélemlíteni.
A telefonom kijelzőjére pillantok s észreveszem, hogy értesítésem érkezett egy ismeretlen fazontól. Valamiféle meghívó azt hiszem, amire nincs kedvem ellátogatni, így gyorsan ki is törlöm azt és fizetek, még mielőtt az alkohol jobban a fejembe szállna ugyanis ma nem szerettem volna túlságosan leinni magam. Álló helyzetbe küszködöm magam és elindulok a kijárat felé.
Kint sötét éjszaka van. A szűk kis utcákon senkit sem látni, gondolom, az emberek nem igen járnak ezen a környéken, inkább elkerülik érthető okokból. Saját magam szeretek kihalt utcákon végigsétálni. Szórakoztató tud lenni, mikor véletlenül belebotlunk valamibe, amibe talán nem is kellene, mint ahogy most én is.
Lefordultam az egyik kis utcán, amit nem sokan ismernek és éppen az utca felénél hallottam meg a zajokat, amik vélhetően a jobbra lekanyarodó utca végéről származnak. Halkan odasétáltam és a falnak dőlve kémleltem az előttem zajló harcot. Nem evilági küzdelem volt és közel sem egyenrangú. Hat vérfarkas próbálta széttépni az egyedüli vámpírt, aki éppen felkészült a támadásra.
Mit ne mondjak, szegény vámpír eléggé pocsék helyzetben van. Nem tudom, mivel húzhatta fel ennyire a farkasokat, de egészen biztos vagyok benne, hogy szerencsétlen vámpírnak bele fog majd törni a bicskája ebbe a küzdelembe…



Vissza az elejére Go down

Egy elhagyatott utca
2 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: