Sienna Lovelace

18 ~ árnyvadász ~ Shin Jimin

- Aishh, Sienna... Ezt megint miért...? - pillant fel az egyébként aprócska lányra az előtte összegörnyedő srác, fájdalmas pontját fogva.
- Megérdemelted... Tudod hogy nem szeretem ha ilyen közel vagy hozzám... - húzza is fel a lány az orrát duzzogva, ahogy lepillant a másikra, mellkasa előtt összefont karokkal Mint egy hörcsög. Talán pont ez juthat először eszébe Gideonnak, mikor meglátja a lány durcásan felfújt arcát, és szinte villámokat lövellő szemeit.
Soha nem is szerette ha valaki hozzáér az engedélye nélkül, de még csak azt se, ha belelépnek a személyes terébe. Egyszerűen irtózik már csak a gondolattól is, hogy bárki is hozzáérjen, ha ő nem adott rá engedélyt; márpedig az esetek többségében ő ezt nem adja meg. Maximum a bátyjának, de neki sem mindig. Erre jön ez az idegesítő lény, akit Sienna nagy szerencsétlenségére az anyja épen és egészségesen hordott ki húsz évvel ezelőtt, és készteti arra, hogy állandóan megüsse. Igaz, a lány tejesen biztos benne talán csecsemőként az anyja fejre ejthette Gidit, mert hogy nincs minden rendben vele ott bent, az is biztos. Vagy csak megártott neki az a fallal való találkozás évekkel ezelőtt, mikor először mászott önkényesen, és hirtelen Sienna képébe. Persze más esetben ezt nagyon nem bánná a lány; igaz, ezt még magának sem akarja beismerni. De ha nem lenne olyan sokszor ilyen bunkó és faragatlan paraszt az idősebb, talán még el is tudná viselni a közelségét, és le is tudná gyűrni a kényszert, hogy állandóan üsse ha csak a kelleténél közelebb lép hozzá. De hát nem úgy tűnik, hogy ez egyhamar be fog következni...
- Áááh, tényleg... mindig elfelejtem, hogy te nem szereted... - vigyorog fel rá azzal az idegesítő fogvillantós mosolyával, amitől a lány mindig zavarba jön. Ahogy most is... Érzi, hogy arca kezdi a vörös egyre sötétebb árnyalatait felvenni, ami csak egyre jobban idegesíti, végül dühösen dobbant egyet, morcosan pillantva le a másikra.
- Utállak, Gideon...! - és azzal a lendülettel hagyná is ott a másikat. Csak hát Ő nem épp így gondolja, s amint elhalad mellette a lány, ujjait a bokája köré fonja, és elrántja, így szépen ráesik. Még fel is sikkant ijedtében, és hirtelen nem is tudja mit csináljon, csak kikerekedett szemekkel pislog a másik vigyorgó arcába, ami... ami vészesen közel van hozzá.
- Ááááh te idióta...! - ordítja el magát, s amint eljut a tudatáig, hogy gyakorlatilag rajta fekszik, azonnal lendül is a keze, s ami hatalmasat csattan is az arcán. - Úgy utállak, te elmeroggyant... Ezt most miért kellett? - és még két hatalmasat is csak öklével a mellkasára, mert hát teljesen megérdemli. Hát milyen pofátlan ez a kölyök... Tudja, jól, hogy az ilyet a fiatalabb nem viseli jól, és mégis ezt csinálja...
De ezután már nyugodtan - a dühtől fortyogva - kászálódik fel róla, és trappol el. Lehetőleg minél messzebb Gideontól.


- Mit ártott neked ez a boxzsák, Törpi? - az idősebb Lovelace vidám hangja töri csak meg a csendet; legalábbis jobban, mint a fiatalabb halk, fáradt szuszogása és öklének csapódása a boxzsákon. Aztán meg is jelenik a két kéz, mi megfogja az említett tárgyat, ezzel pihenőre késztetve Sienna-t is. S a vigyorgós arc csak ezután tűnik fel mögüle. S csak azért várta meg, míg a lány leereszti kezét, mert egyébként félő lett volna, hogy az Ő arcát találja el. Volt már erre példa nem is egyszer, így már megtanultam, hogy a kicsapongó harciszellemben lévő húgica elé nem érdemes csak úgy, mint egy szellem állni.
- Csak azt képzelem, hogy Gideon arca pooont itt van, látod...? - bök mutatóujjával  zsák közepére, ahova aztán egy hatalmasat is ver; még az amúgy bekötözött keze is megfájdul kicsit tőle. De ez érdekli most a legkevésbé... Valahogy mégis csak le kell vezetni a mérgét, nem? Erre pedig az idősebb csak egy szórakozott nevetéssel, és húga hajának összeborzolásával felel.
- Megint mit csinált az az idióta...? Az előbb láttam, és hát elég piros volt az arca... Te tetted? - húzza félmosolyra a száját, mert természetesen tudja jól, hogy senki más nem merné megütni így a barátját, csakis Sienna.
- Csak a szokásos... Aaaanyira utálom... Mindig bemászik a személyes terembe... - fújja fel az arcát duzzogva, miközben kezeit is összefonja a mellkasa előtt.
- De megint elpirultál mi...? Most is, csak gondolnod kellett rá... - neveti el magát az idősebb, majd megpaskolja Sienna fejét, ahogy mindig is tette, mikor túl cukinak találja a húgát. Márpedig most pont ez a helyzet áll fenn. Nem s hasonlítaná máshoz, mint egy morcos hörcsöghöz, akinek elvették a tartalékait.
- Aissh... Nem iis....! És ne nevess ki...! - és mellkason csapja őt is, aki ettől csak még jobban elkezd nevetni.
Hisz nincs is édesebb dolog a világon, mint egy morcos, 155 centis kis pattogó törpe. Igaz, ha felbosszantják, akkor veszélyesebb sincs...