Seth O'hara

22 ~ bukott ~ Chris wood

Már rég óta elment az adás a televízióból. Olyan régóta, hogy már biztos van egy órája, hogy a hangyaháborút figyelem teljes merengéssel, mintha valami tényleg izgalmas menne abban a régi kis nehézkes antennás dobozban. Időközben kezdtem a helyzetet nyomasztónak felismerni, és a másik szobába tekintettem át, ám úgy, hogy nem mozdultam el az ágy sarkáról.
Bal oldalra kezdtem el dőlni teljesen merev testtartással, s mikor meglátom így aztán a szomszéd szobában ülő nőt. Egy ideig nézem őt így, s magam mellett lassan paskolom a helyet, hogy üljön le mellém.
A szájánál átkötött rongytól nehezen tudott megszólalni, és az összekötött karjaitól kevésbé ment neki, hogy felsegítse saját magát onnét. Még is könnyes szempárral elindult felém a másik szobába, egészen lassú lépteket mérve. Egészen fiatalnak tűnt, talán a harmincas évei elejében járhatott. Bár szorult belém némi udvariasság, így aztán próbáltam mellőzni a bájcsevejt.
Tekintetemmel követtem az ő arcát,  s mikor leült mellém, felálltam a helyemről és a farmerzsebemben kezdtem el keresgélni. Nem telt bele kis idő, mire kihúztam onnét egy igen csak különleges tőrt, ami csak az enyém volt, senki másé.
Rámosolyogtam szelíden, és hirtelen mozdulattal nyúltam bele egyik markommal a hajába, egészen szorosan megfogva azt felém húzva.
Felnyögött félelmében. Rezzenéstelenül érintettem nyakánál a bőréhez a tőr hegyét, de csak játszadozni akartam vele. Szemeibe néztem, és láttam rajt, hogy sikítana ha nem lenne a szája betömve. Végül egy mozdulattal elvágom a ajkainál a rongyot, s az könnyedén zuhan az ölébe. Ezt követően pedig a kezeit összekötő rongydarabot is leszakítottam róla, s az ágyra dobtam a tőrt, egészen közel a nő mellé.
Leültem mellé. Lehunytam a szempáromat, s elkezdtem remegtetni lábaimat. Idegesített a televízió ropogása, és egyre hangosabban verte szét a fejemet az, holott csak képzelem azt, hogy ennyire hangos.
Forgattam a fejemet és szorongattam a fogaimat, de aligha bírtam elviselni annak zaját. Felálltam onnét miközben a távirányítót eldobtam magamtól, és a kis részen elkezdtem járni fel és alá feszülten. Hangokat hallottam a fejemben, idegesítő hangokat. És ha ez nem volt elég, akkor még a ropogás sem tűnt el onnét; egyre inkább hangosodott.
Hirtelen a tükör előtt a táskámban kezdtem el kutatni. A tükörben láttam a nő rémült arcát, de nem foglalkoztam vele.
A tükörbe néztem hirtelen, miközben a kezembe vettem egy mappát, melyben papírok voltak.
- Képzeld, én Lucifer gyereke vagyok, egy bukott, és a nevem Seth. És ha valami nem stimmel, fogom magam és kibogozom. - Leülök hisztérikusan a nő mellé vissza, s egy ceruzával kezdtem el firkálni a mappa lapjait ideges mozdulatokkal, összegörnyedt testtartással.
- Igen, igen, tudom... - rebegte mellettem a fiatal nő, akinek fogalma sem volt arról, hogy ki vagyok. Szerette volna azt ha lenyugodnék, de valójában most én sem vagyok tisztában azzal, hogy mit csinálok.
Feszülten vettem magamhoz a levegőt miközben a lapra rajzoltam, talán némileg lihegésnek tűnt.
- Tudja, a fiam... - kezdett bele remegő hanggal. - ő is ugyanezt csinálja. Van két gyerekem. Az egyik még csak öt éves, viszont az idősebbik tizenöt. Annyira érett gyerek...- Folytatni szerette volna, de túlságosan is elrémült attól, amit épp látott tőlem. Tudta, hogy egy őrülttel van dolga, és ezért is rettegett. De nem mert menekülni. - Ő is nagyon szeret rajzolni. Esetleg megnézhetném, mit alkotott? - Próbált velem beszélgetni, de én feszülten és gyorsan húztam a vonalakat, néhol átszakítva a papírok vastagságán.
Hirtelen megálltam ekkor, és magam elé bámultam. A mappát összecsaptam, és oda se nézve rá, nos, az ölébe dobtam azt. Ő megremegett, de végül bátorságot véve magán, nos, kinyitotta a mappát és szembesült a firkákkal.
A levegővétele megremegett, mikor lapozgatni kezdte a telerajzolt papírokat. Mindenféle holttestet ábrázoltak a grafit vonalak, és a poklot, ahol éltem. S bár még ezen kívül teli voltak minden más undorító ábrázatokkal, ő inkább összecsukta azt, és visszaadta.
- Tehetséges. - Mondott csak ennyit, de persze érthető volt, hogy mást nem mert mondani.
Estére viszont kezdett megfájdulni a tenyerem. A nő átszúrta azt védekezéskor a tőrömmel, de ez még egészen régen történt. Valamiért még nem gyógyult be.
Épp a fürdőszobában álltunk, amikor is levettem a tenyeremről a kötést, és szembesültem az ocsmány sebbel a tenyeremen. Szinte átláttam a lyukon, ami azon volt rajt a tőrnek köszönhetően.
A nő lemosta róla a maradék vért, és két szeszes üveget vett elő, miközben engem fürkészett rémült tekintettel.
- Készen áll? - Kérdezi tőlem halkan, miközben én csak bólintottam egyet rá.
Akkor ő ráöntötte a két üveg tartalmát a sebesült tenyeremre, és bár ordítani tudtam volna a fájdalomtól, de csak tűrtem egy néma szisszenés keretében.
- Gondolom a gyerekei sebeit nem tequilával borogatja? - Kérdezem tőle érdeklődve, mire ő egy gyógyszer nevet említett, s folytatta.
- A tequila nekem kell. - Mondja biztatóan, hiszen ő nála volt ez a két szer, amit hasznosítani tudtunk erre a sebre.
Én csak hallgattam, ám továbbra is a kezemet fürkésztem. Mintha kezdett volna elszürkülni. Egy ideig figyeltem, ám egyre inkább kezdtem megrémülni, és hátrálni.
- Leülni! - üvöltöttem rá erőteljesen. De hiába, ő nem tehetett arról, hogy képzelődöm. De én erről nem tudtam.
Erőteljesen hunytam le szempáromat, miközben megfordultam a nő irányába aki leült az ágyra, ahogy utasítottam őt arra. Egy pillanatig meredtem rajt, miközben fogtam a sérültnek tűnő karomat.
A felsője pántját kezdte el magáról lecsúsztatni, míg vörös alsó ajkába mélyesztette fogait csábítóan. Pár pillanat múlva aztán meztelenül feküdt ott, eltakarva a testét fehér lepedővel.
- Gyere... - hívogatott kéjes hanggal. De arról én mit sem tudtam, hogy mindez még mindig a képzeletem agyszüleménye.
- Kívánsz? - kérdeztem tőle elmerengve, miközben egyre inkább közeledem hozzá lépteimmel.
- Én nem szóltam semmit! - Rebegte, de egyre inkább hátrált tőlem az ágyon mozogva. Láttam a félelmet a szemeiben, de én mindezt fel sem fogtam. Mentem a képzeletem után vakon.
- Ki vagy te valójában? Azt hiszed, hogy nem hallom a hangot a fejemben? Játszadozni akarsz velem?!- Néhány oktávval emelkedett a hangom, s abban a pillanatban lefogtam őt az ágyon, miközben a leszakított ronggyal elkezdtem betömni a száját.
- Azt hiszed el tudsz csábítani? Hát tévedsz! - Remegő hanggal fogtam le, és hirtelen leszálltam róla, és eltűntem abból a szobából. Remegtem, és nem tudtam a hangokat legyőzni a fejemben. Holott tudatalattim tudta, hogy ez a nő nem tehetett semmiről, ő csak egy egyszerű ember akit fogságban tartottam őrültségből.
Másnap reggel a nő ölébe hajtottam a fejemet, miközben ő nyugodtan ült előttem az ágyon. éreztem az arcomon, hogy remegtek a lábai a rettegéstől, de én nem tettem semmit. Fáradtnak éreztem magamat, s bár könnyezni tudtam volna, nos; nem ment.
- Néha hallok hangokat a fejemben. Egyre hangosabbak, és olykor tettekre bírnak. Vagy csak beképzelem magamnak? - kérdezem a nagy semmibe. Talán úgy tűnt hozzá beszélek, de valójában csak hangosan szóltam magamhoz.
Simogatta a hajamat, próbált nyugtatni. De én csak bámultam ki a fejemből, miközben apám lényét figyeltem. Ott állt előttem. Az arcáról látszódott a csalódottság, hogy egy ilyen szerencsétlen fia lett, akit magához fogadott. Jobb lenne, ha megölne. De mind ez csak képzelet. Nem állt ott senki. A szobában én voltam meg a nő, aki épp a tőr felé nyúlt.
Ám amint megtette volna, nos, valami teljesen más történt. Másnap reggel eltűntem a helyszínről, és a nyomozók csak egy megcsonkított női testet találtak az ágyon letakarva a paplannal.